ANK-visszaszámlálás - A-csoport

Január 17-én kezdetét veszi a 30. Afrikai Nemzetek Kupája, melynek első körében négy csoportban négy-négy csapat verseng a negyeddöntőbe jutást jelentő két-két helyért. A tornára való hangolódás jegyében ezúttal az A-csoport csapatait mutatjuk be, ahol a Marokkó helyett rendezőként beugró Egyenlítői-Guinea mellett a szomszédos Gabon, a legutóbbi döntős Burkina Faso és a selejtezők meglepetéscsapata, a Kongói Köztársaság szerepel.

Becenév: nemzeti mennydörgés
Legjobb eredmények: negyeddöntő (2012)

Szövetségi kapitány: Esteban Becker (argentin)

A korábbi spanyol mester, Andoni Goikoetxea ugyan eddig is sok kritikát kapott, végül alig két héttel a torna kezdete előtt mondott le, miután a portugáliai felkészülés során a Benfica B-től és egy negyedosztályú csapattól is vereséget szenvedtek tanítványai. Így aztán nagyon gyorsan kellett utódot találnia az egyenlítői-guineai szövetségnek, a választás pedig végül a női válogatott argentin kapitányára esett, aki 2012-ben nagy meglepetésre megnyerte a női ANK-t a tanítványaival.

Út a tornára

Hasonló bravúrra a férfi mezőnyben nem nagyon lehet számítani. Bár az eddigi egyetlen kontinenstornáján három évvel ezelőtt szintén rendezőként továbbjutott a csoportjából Egyenlítői-Guinea, most még ez is kisebb fajta csodaszámba menne. A FIFA világranglistáján ugyanis mindössze a 125. helyet foglalja el a nemzeti mennydörgés, ami Afrikában is csak a 38. pozíciót jelenti, vagyis az erőviszonyok alapján távolról sem tartozna a rendező a legjobb tizenhat mezőnyébe. Mivel eredetileg Marokkó adott volna otthont a 2015-ös tornának, így az előselejtezőkön még Egyenlítői-Guinea is elindult, ám hiába verték ki 3-1-es összesítéssel Mauritániát, a CAF akkor még kizárta az országot a további küzdelmekből a kameruni származású Thierry Fidjeu jogosulatlan szerepeltetése miatt. Bár Egyenlítői-Guinea korábban is sokszor szinte gátlástalanul nyúlt játékosok honosításához, ezt a döntést különösen az tette nehezen érthetővé, hogy Fidjeu például a már említett 2012-es tornán is pályára lépett a csapat színeiben.

A csapat

A hazai gárda igazi sötét ló a mezőnyben, nem véletlenül fejezte ki örömét Paul Put, amiért nem az ő csapatának kell először megmérkőznie velük a tornán.Mivel a térség spanyol gyarmat volt valaha, Afrika egyetlen spanyol nyelvű országának Hispániával van a legjobb kapcsolata, így nem csoda, hogy több játékos is ottani alsóbb osztályú klubokban játszik. A védelemből például SipoAlicantéban, Evuy Madridban is született, de a cserekapus, Aitor Embela is a Málaga akadémiájáról kapott meghívót, miközben az első számú hálóőrnek a 2012-es ANK-n is szereplő, ám még mindig csak 21 esztendős Felipe Ovonovárható leginkább. A középpályán is bevethető Diosdado Mbele megfordult korábban a belga másodosztályban is, de szerepet kaphat itt a veteránJuvenal, aki jelenleg Andorrában, vagy Charly, aki Gibraltáron légióskodik. A csapat legnagyobb „ászai” egyértelműen a támadó részlegben találhatóak, mint az ex-mallorcai Emilio Nsue, aki mostanában az angol másodosztályú Middlesbrough csapatában is relative sokat szerepel, a görög első osztályban ősszel kilencszer kezdőbe kerülő Randy, az új indiai ligában szerencsét próbálóIván Bolano vagy az egykori Real Madrid nevelés, az Estorilban idén már csak epizódszerepre kárhoztatott Javier Balboa, de mellettük számos spanyol akadémián pallérozódó potenciális tehetség is felbukkan a keretben.

Kapusok: Felipe Ovono (Dep. Mongomo), Aitor Embela (Malaga Juvenil), Carlos Mosibe (Atl. Malabo)

Védők: Sipo (AEK Larnaca), Iván Zarandona (BC Rangers), Rui Da Garcia (Hibernians), Dani Evuy (Piast Gliwice), Diosdado Mbele (Leones Vegetarianos), Miguel Ángel (Akonangui)

Középpályások: Juvenal (Santa Coloma), Randy (Iraklis), Javier Balboa (Estoril), Viera Ellong (The Panthers), Emilio Nsue (Middlesbrough), Rubén Belima (Real Madrid Castilla), Charly (College Europa), Pablo Ganet (San Sebastián), Igor (Tropezón)

Támadók: Iván Bolado (Pune City), Raúl Fabiani (Olímpic Xátiva), Rubén Darío (Leones Vegetarianos), Kike (Mallorca B), Ibán (Valencia Mestalla)

Akire érdemes figyelni: Emilio Nsue

Palma de Mallorcán született 1989-ben és az ottani klubban is kezdett futballozni. 19 évesen a felnőtt csapatban is bemutatkozhatott néhány perc erejéig a Primera Divisiónban, sőt, a 2007-ben U19-es EB-győztes spanyol csapatnak is tagja volt, majd a csalódást jelentő 2009-es U20-as VB-n két gólt is szerzett. Ekkor már kölcsönben a spanyol másodosztályban, a CD Castellon színeiben 37 meccsen lépett pályára és 7-szer be is talált az ellenfelek hálójába. Egy évvel később egy fokozattal feljebb lépve a Real Sociedad vette bérbe szolgálatait, ahol ugyan 34 meccsen már csak 5 gólig jutott, ugyanakkor a baszk alakulattal megnyerte a Segunda Divisiónt. Anyaegyesülete vissza is hívta a saját kötelékébe, így már az élvonalban szerepelhetett alapemberként úgy a bennmaradásért küzdő Mallorcában, mint a 2011/12-ben meglepetésre nyolcadik helyen végző csapatban és persze a rákövetkező szezonban a kieső gárdában egyaránt. Alighanem ez a kudarc is hozzájárulhatott ahhoz, hogy noha korábban rendre visszautasította édesapja hazájának, Egyenlítői-Guineának a hívását a nemzeti csapatba (így a 2012-es hazai rendezésű ANK-t is kihagyta), 2013-ban beadta a derekát, és nagy reményekkel vágott bele a zajló VB-selejtezősorozatba. A Zöld-foki Köztársaság ellen mesterhármast szerzett, ám a CAF végül ezt a győzelmet elvette a csapattól, mert Nsue annak ellenére lépett pályára, hogy papírjai nem voltak még hivatalosan jóváhagyva. A Mallorcában is újabb csalódás következett, hiszen tavaly a másodosztályban is csak a 17. lett a piros-fekete alakulat, így négy szezon, 140 meccs és 13 gól után Nsue áttette székhelyét Angliába, a Middlesbrough-val pedig jelenleg a feljutásért küzd. Még mindig csak 25 éves, így ha sikerül a bravúr, az eltékozolt tehetség billoga helyett akár szép jövő is állhat előtte. Nem is beszélve arról, hogy akár egy bravúros Afrika-Kupa szereplés is megdobhatja az ázsióját.

Becenév: csődörök
Legjobb eredmények: döntő (2013), negyedik hely (1998)

Szövetségi kapitány: Paul Put (belga)

Még a belga első osztályú Lierse SK vezetőedzőjeként küldte 2005-ben két mérkőzésen is váratlanul rendkívül tartalékosan pályára akkori csapatát Paul Put, ami később bizonyítékként szolgált az úgynevezett "Je Zsejun bundabotrányban", így ő lett a belga labdarúgás szinte egészét érintő ügy egyetlen elítéltje. Put ugyanis nem köntörfalazott, "csupán" azzal védekezett, hogy azért kényszerült illegális tevékenységbe, mert fegyverrel fenyegették meg őt és családját, így a Belga Labdarúgó Szövetség három évre eltiltotta az országban való munkavállalástól. Az antwerpeni szakember Afrikának vette hát az irányt, előbb Gambia, majd 2012-től Burkina Faso szövetségi kapitánya lett. Itt aztán az ország legnagyobb sportsikerét érte el azzal, hogy bejuttatta a csődöröket a 2013-as Afrika Kupa döntőjébe, majd a 2014-es VB selejtezőin is csak a rájátszásban bukott el tanítványaival Algéria ellen, így népszerűsége egyelőre határtalan a nyugat-afrikai országban.

Út a tornára

A korábbi remekléséhez képest valamivel gyengébben teljesített a csapat a selejtezőkön, hiszen vereséget szenvedett például Gabonban, majd Angolával sem bírt hazai pályán, de a csoport második helyén azért kivívta Burkina Faso az ANK-n való részvétel jogát, mégpedig zsinórban immár negyedszer. A gárda látszólag leszálló ágban van, a szerencsés sorsolásnak köszönhetően azonban távolról sem lenne meglepő, ha sikerülne kiharcolni a nyolc közé jutást is, onnan pedig már bármi lehetséges. Ezt épp a csődörök is bizonyították már a legutóbbi tornán, vagy akár az 1998-as rendezésük alkalmával, amikor a bronzmeccsen az utolsó négy percben omlottak össze 4-1-es vezetésükről.

A csapat

Ahogy az afrikai csapatok esetében gyakran, a védelem nem tartozik a Burkina Faso legerősebb csapatrésze közé, de folyamatosan megbízható teljesítményre képesek. Az első számú hálóőr Daouda Diakité még augusztusban szernvedett súlyos térdsérülést, és még azóta sem épült fel teljesen, így a francia negyedik vonalban légióskodó ifjú Germain Sanou helyettesítette már a selejtezők során is. A középhátvéd Bakary Koné viszont a keret egyik legnagyobb értéke, a Lyonban is alapembernek számít, ugyanakkor társa, Steeve Yago keveset játszik a Toulouse-ban, akárcsak a balhátvéd Narcisse Bambara a román bajnokságban. A jobbhátvéd Mohamed Koffi az egyiptomi élcsapat Zamalek stabil játékosa nyár óta. A középpálya motorja a csapatkapitány Charles Kaboré, aki immár két éve hagyta ott a Marseille-t az orosz ligáért,Djakaridja Koné pedig a Ligue 1-ben a bennmaradásért küzdő Évian TG fontos játékosa. A támadósor alappillére Jonathan Pitroipa, aki hat találatával a selejtezők gólkirálya is lett, európai karrierje után jelenleg azonban már a közel-keleten szerepel. A legnagyobb sztár Alain Traoré sokat volt sérült ősszel (és tavasszal is), öccse, a mindössze 19 esztendős Bertrand Traorémár letette a névjegyét a holland bajnokságban (15 meccs, 4 gól), ahova a Chelsea kölcsönadta. Mellettük leginkább Jonathan Zongo az Almeríából, a török meglepetéscsapat Mersin játékosa, Préjuce Nakoulma vagy a korábban több Bundesliga-egyesületben is megforduló, jelenleg klub nélküli égimeszelő,Aristide Bancé vezetheti a támadsokat.

Kapusok: Abdoulaye Soulama (Hearts of Oak), Germain Sanou (Beauvais), Moussa Fofana (Kadiogo)

Védők: Bakary Koné (Lyon), Paul Koulibaly (ENPPI), Mohamed Koffi (Zamalek), Benjamin Balima (Sheriff Tiraspol), Steeve Yago (Toulouse), Narcisse Bambara (U. Cluj), Issa Gouo (Kaloum Star)

Középpályások: Charles Kaboré (Kuban Krasnodar), Florent Rouamba (CA Bastia), Djakaridja Koné (Évian), Abdou Traoré (Kardemir Karabükspor), Préjuce Nakoulma (Mersin), Bertrand Traoré (Vitesse), Jonathan Zongo (Almería), Mousse Yedan (Al-Ahly), Adama Guira (Sönderjyske)

Támadók: Jonathan Pitroipa (Al-Jazira), Aristide Bancé (Helsinkin JK), Alain Traoré (Lorient), Issiaka Ouédraogo (Admira Wacker)

Akire érdemes figyelni: Jonathan Pitroipa

Viszonylag későn, tizennyolc évesen került Jonathan Pitroipa profi egyesülethez, mégpedig a ouagadougoui Planète akadémiáról a német Freiburg csapatához 2004-ben. A csapatba igazából csak a következő szezonban, már a Bundesliga 2-ben került be, majd 2006-ban már a válogatottban is bemutatkozott, melynek azóta is szinte folyamatosan tagja. Három másodosztályú év után aztán a Hamburg hívására érkezett a német elitbe, ám az ott töltött három szezon sem tartozik pályafutása legsikeresebb időszakai közé. Ezután költözött Pitroipa Franciaországba, Rennes-be, ahol végre állandó tagja lett a kezdőcsapatnak, első évében 10 gólig és 8 gólpasszig jutott. Mindeközben a válogatottban részt vett a nem túl sikeres 2010-es és 2012-es Afrika Kupán, majd az igazi áttörést a 2013-as torna és a döntőbe jutás hozta meg. Bár egy téves játékvezetői itélet miatt kapott piros lapja után a fináléban nem léphetett pályára, korábban a tornán szerzett két gólja a csapat alapemberévé tette, a CAF pedig a torna legjobb játékosává választotta. A Rennes új edzőjével, Philippe Montanier-vel nem igazán jött ki, így nyáron az Egyesült Arab Emírátusokba távozott, ahol az Al-Jazirával magabiztosan vezetik a bajnokságot és tavaly az ázsiai BL nyolcaddöntőjéig jutottak. Hogy az Európából való távozás mennyire nem vetette vissza a játékát, azt az is mutatja, hogy a selejtezők során a legtöbb gól, szám szerint hat az ő nevéhez fűződik, így meglehetősen nagyok az elvárások vele szemben az előttünk álló tornán is.

Becenév: párducok
Legjobb eredmények: negyeddöntő (1996, 2012)

Szövetségi kapitány: Jorge Costa (portugál)

Kőkemény középhátvédként az egyik becenevebicho, vagyis állat volt, a 2004-es BL-győztes Portónak még nem csak tagja, de csapatkapitánya is, így José Mourinhótól tanulhatott trükköket. Portugáliai edzői pályafutása ennek ellenére meglehetősen rapszodikusra sikeredett, 2010-ben "végleg" szakított is a szakmával, hogy aztán fél év múlva a román CFR Cluj kispadján térjen vissza egy rövid időre, majd még egy ciprusi kitérő után választották Gabonban szövetségi kapitánynak 2014 júliusában, mégpedig az előző ANK-selejtezősorozatot elbukó Paulo Duarte helyére. Jorge Costa felbukkanása nagyon jót tett a párducoknak, jelentős fiatalítást hajtott végre a keretben és nagyon biztosan vezette tovább a gárdát a selejtezőcsoportból annak ellenére, hogy a legnagyobb sztár Pierre-Emerick Aubameyang több mérkőzést is kénytelen volt kihagyni sérülése miatt.

Út a tornára

Gabon 1996-ban Nigéria visszalépését kihasználva, 2012-ben pedig társrendezőként jutott tovább a csoportjából az ANK negyeddöntőjébe, nagy reményeik azonban a folytatásban nem lehettek a szurkolóiknak. Idén viszont igen, ugyanis Pierre-Emerick Aubameyang közben igazi sztárrá nőtte ki magát, és még ha a Dortmund csatárának több meccset ki is kellett hagynia sérülés miatt, a selejtezőkben remekül teljesítettek a párducok. A csoportjukat veretlenül nyerték meg megelőzve még a legutóbbi döntős Burkina Fasót is, akikkel a torna csoportkörében újra összetalálkoznak majd. Ráadásul Gabon szomszédos a rendező Egyenlítői-Guineával, így szép számú szurkolóra is lehet számítani, ami már a kvalifikációk során is nagy jelentőséggel bírt, hiszen mindhárom hazai meccsüket megnyerték a sárga-kékek. Mivel a párhuzamos B-csoport sem tartozik a legerősebbek közé, továbbjutás esetén akár az ország labdarúgó-történetének legnagyobb sikerét is elérheti a gárda.

A csapat

Az afrikai válogatottaknak gyakran a kapusuk jelenti az Achilles-sarkukat, ám a gaboniak hálóőre, Didier Ovono elég megbízható pontja a csapatnak, jelenleg a belga első osztályú Oostende-ben profiskodik. A védelem tengelyében a Lorient-ból több kérője közül nyáron az angol Championshipet választó Bruno Ecuele Manga és a Caen-ban még inkább csak tehetségnek számító Yrondu Musavu-King szerepelnek. A jobbhátvéd poszt rendszerint az amúgy Franciaországban született Lloyd Paluné, a bal szélen pedig az algériai ES Sétiffel tavaly afrikai BL-t nyerő Benjamin Zé Ondo és a Ligue 2-ben pallérozodó ifjú Johann Obiang osztoznak. A marseille-i Mario Lemina ugyan visszautasította a behívót, a középpályás szűrésben így is két nagyon fiatal franciaországi légiós játssza a főszerepet, mégpedig a húsz esztendős Didier Ibrahim Ndong, aki a tunéziai CS Sfaxiennel megnyerte Afrika második számú kupasorozatát, a Szövetségi Kupát, és pár napja igazolt a Lorient-hoz, illetve a huszonkét éves André Biyogo Poko, aki pedig a Bordeaux-ban kap néha lehetőséget. A jobb szélen szereplő Levy Madinda ha a Celtába még csak ritkán is fér be, a selejtezők során két gólt is szerzett a válogatottban, a bal szélső pedig általában Frédéric Bulot, aki a Standard Liège játékosaként szerepel a Duchâtelet família egy másik klubjánál, az angol másodosztályú Charltonnál kölcsönben. Ha egészséges, a két csatáros játék egyik pozíciója feltétlenül Pierre-Emerick Aubameyangé, társa pedig a marokkói éllovas Wydad Casablanca 22 éves gólvágója, Malick Evouna.

Kapusok: Didier Ovono (Oostende), Yves Bitséki (Bitam), Anthony Mfa Mezui (Metz)

Védők: Bruno Ecuele Manga (Cardiff), Lloyd Palun (Nice), Aaron Appindangoyé (Mounana), Henri Junior Ndong (Auxerre), Yvondu Musavu-King (Caen), Benjamin Zé Ondo (ES Sétif), Johann Obiang (Châteauroux), Randal Oto'o (Braga)

Középpályások: André Biyogo Poko (Bordeaux), Lévy Madinda (Celta Vigo), Samson Mbingui (El Eulma), Guélor Kanga (Rostov), Didier Ibrahim N'Dong (Lorient), Bonaventure Sokambi (ASO Chlef), Alexander N'Doumbou (Marseille)

Támadók: Pierre-Emerick Aubameyang (Dortmund), Romaric Rogombé (AC Léopards), Malick Evouna (Wydad Casablanca), Johann Lengoualama (Difaâ El Jadidi), Frédéric Bulot (Charlton Athletic)

Akire érdemes figyelni: Pierre-Emerick Aubameyang

1989-ben látta meg a napvilágot Aubameyang Franciaországban, ahol gaboni válogatott édesapja légióskodott. Igazi futballistacsaládból származik, hiszen két bátyja is profi labdarúgó lett, a család pedig folyamatosan követte az apa karrierjét, így a fiúk számos francia klub mellett Kolumbiában is nevelkedtek egy ideig. 18 évesen szerződtette a legkisebb fiút az AC Milan, ám folyamatosan kölcsönben szerepelt előbb a másodosztályú Dijon, majd az élvonalban a Lille és a Monaco színeiben, miközben 2009-ben egy meccs erejéig játszott a francia ifjúsági válogatottban is, hogy aztán néhány hónappal később mégis Gabont válassza, és 20 évesen bemutatkozzon a párducok felnőtt csapatában. A vándorélet után 2011-től talált magának állandóbb otthont a Saint-Étienne csapatában. A zöldeknél töltött első szezonjában kettő, majd tizenhat, végül tizenkilenc gólt szerzett, miközben a hazai rendezésű 2012-es Afrika Kupán valóságos sztárként kezelte a gaboni közönség. Ezt három góllal és az ország számára rekorot jelentő negyeddöntős szerepléssel hálálta meg, és alighanem azért ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2013 nyarán a Borussia Dortmund 13 millió eurót fizetett érte. A Bundesligában ugyan még nem tartozik a legmeghatározóbb játékosok közé, továbbra is nagy ígéret, amit az is jelez, hogy bekerült az elmúlt év legjobb afrikai játékosainak három jelöltje közé, a 2015-ös Afrika Kupán pedig nagy részt az ő teljesítményétől várjhatjuk Gabon előretörését.

Becenév: vörös ördögök
Legjobb eredmények: kupagyőztes (1972), negyedik hely (1974)

Szövetségi kapitány: Claude Leroy (francia)

Az afrikai futball ravasz rókája egy feledhető franciaországi játékos- és edzői pályafutás után került a kameruni válogatott kispadjára még 1985-ben, hogy három évvel később Afrika Kupa győzelemre vezesse a Roger Milla nevével fémjelzett csapatot. Két évvel később már Szenegál szövetségi kapitányaként az ország akkori legnagyobb sikerét elérve a negyedik helyen végzett tanítványaival, majd újabb két évre rá viszont hazai pályán nagy csalódást keltve elvéreztek már a negyeddöntőben. Ezután Leroy megfordult Malajziában, a '98-as VB-n újra Kamerunnal bukott el nagyon gyorsan, szaftos átigazolási botrányba keveredett a Strasbourg vezetőedzőjeként, majd egy kínai klubnál is eltöltött két évet, végül 2004-ben visszatért Afrikába. Előbb a Kongói DK-nál töltött két nem túl sikeres esztendőt, aztán Ghánába tette át a székhelyét és a fekete csillagokat hazai pályájukon az ANK bronzérméig vezette. A Közel-Keleten töltött három év után újra a Kongói DK következett, ahol hét év szünet után sikerült újra bejuttatnia a leopárdokat a kontinenstornára 2013-ban, ott viszont három döntetlen már a csoportkörben való kiesést jelentette. Így következhetett munkaadói hosszú sorában a szomszédos Kongói Köztársaság, aminek nemzeti tizenegyét Claude Leroy hét kihagyott torna, tizenöt szűk esztendő után juttatta most újra az afrikai elitbe, maga pedig immár 66 esztendősen a nyolcadik ANK-jára készülhet, mégpedig ötödik csapatával.

Út a tornára

A rendező mellett a Kongói Köztársaság az egyetlen csapat, mely a csoportkör előtti csatározásokban volt kénytelen megkezdeni a selejtezőket, és noha Namíbián 3-1-es összesítéssel túl is léptek, az utolsó egyenes kieséses fordulóban 2-2-es összesítés után büntetőkkel alulmaradtak Ruandával szemben. Két héttel később azonban az egyik ruandai játékosról, Daddy Brioriról kiderült, hogy különböző papírokkal és születési dátummal Tady Etekiama néven szerepel a Kongói DK-ban, az AS Vita Clubban, emiatt pedig a CAF a teljes ruandai válogatottat kizárta. A mostanában inkább zöld mezben játszó vörös ördögök csak nagy szerencsével folytathatták tehát a küzdelmeket, de ha már így alakult, nagy meglepetést okozva legyőzték az első körben a címvédő Nigériát, majd idegenben Szudánt is, ezután pedig a némileg gyengébb eredmények is elégségesnek bizonyultak a bombameglepetéshez, a Dél-Afrika mögött megszerzett kvalifikációhoz.

A csapat

Az európai légiósok mellett az Afrika élvonalába tartozó AC Léopards játékosai adják a válogatott gerincét, így a kapus Chancel Massa és a két leggyakrabban bevetett középhátvéd, Dimitri Bissiki és Boris Moubhio is egyaránt a 2012-es Szövetségi Kupa győztes klub tagja. A védővonal két szélén névrokonok kapnak helyet, mégpedig a belga élvonalból Francis N'Ganga (aki Franciaországban születt) és a Svájcból beválogatott Igor N'Ganga (aki a Kongói DK-ban született). A középpályán bukkan fel a szintén francia születésű csapatkapitány, Prince Oniangué, de az Olympiakos-ban légióskodó Delvin N'Dinga is fontos láncszem a szűrésben, és egy újabb AC Léopards játékos,Césaire Gandzé is gyakran kap itt szerepet, akárcsak kissé előrébb ifjú klubtársa, Sagesse Babélé. A támadások szervezésével megbízott Francis Litsingi a magyar (elsősorban kecskeméti) szurkolók számára sem ismeretlen, legelől pedig a 194 cm-es, a CFR Cluj-ban jobbára tartalék Férébory Doré, illetve az Almeríában valamivel többet foglalkoztatott Thievy Bifouma felelősek elsősorban a gólszerzésért.

Kapusok: Chancel Massa (AC Léopards), Christoffer Mafoumbi (Le Pontet), Pavelh Ndzila (Étoile du Congo)

Védők: Francis N'Ganga (Charleroi), Boris Moubhio (AC Léopards), Igor N'Ganga (Aarau), Dimitri Bissiki (AC Léopards), Marvin Baudry (Amiens), Arnold Bouka Moutou (Angers), Atoni Mavoungou (ACNFF)

Középpályások: Delvin N'Dinga (Olympiakos), Prince Oniangué (Reims), Césaire Gandzé (AC Léopards), Chris Malonga (Lausanne), Hardy Binguila (Diables Noirs), Sagesse Babélé (AC Léopards)

Támadók: Ladislas Douniama (Guinguamp), Fabrice N'Guessi (Wydad Casablanca), Férébory Doré (CFR Cluj), Thievy Bifouma (Almería), Francis Litsingi (Teplice), Silvère Ganvoula M'Boussy (Raja Casablanca), Domonique Malonga (Hibernian)

Akire érdemes figyelni: Prince Oniangué

A vörös ördögök kerete nem hemzseg a sztároktól, egy nevet viszont kiemelhetünk a mostani keretükből. A csapatkapitány Prince OnianguéPárizsban született 26 évvel ezelőtt. Ennek ellenére a 2007-es U17-es Afrika Kupát rendező (és megnyerő) kongói ifiválogoatottba már meghívót kapott, ekkor viszont még édesanyja nem engedte részt venni a tornán, hogy nyugodtan készülhessen az érettségijére. A felnőttek között a Rennes-ben mutatkozott be néhány meccsen már 19 esztendősen. A 2009/10-es szezont azonban kölcsönben már a másodosztályú Angers-nél töltötte, ahol rögtön alapembernek számított az ötödik helyen végző csapatban. Mivel ezután lejárt a kontraktusa a bretonoknál is, a Ligue 2 középmezőnyéhez tartozó Tours ingyen szerződtette, ahol Oniangué három év alatt 84 meccsen szerepelt és 13 gólt is szerzett, miközben a válogatottban is bemutatkozott. 2013 nyarán aztán újra csak szerződése lejártával állt tovább, méghozzá az akkor már első osztályú Stade Reims-be, és tavalyi 10 góljával, valamint 2 asszisztjával rögtön meghatározó emberré nőtte ki magát a Ligue 1-ben bravúrosan szereplő egyesületnél. Nincs ez másképp idén sem, hiszen miközben gyakran szűrő szerepkörben alkalmazza edzője, két gólt és egy gólpasszt már az idei szezon 17 meccsén is termelt. Ahhoz képest, hogy eddig minden klubjánál kitöltötte a szerződését és soha egyetlen petákot sem fizetett érte senki, jelenleg a mérvadó transfermarkt 3,5 millió euróra taksálja az értékét, a legutóbbi ANK-selejtezők során pedig igazi vezére volt a vörös ördögöknek, hatalmas mezőnymunkája mellett három gólt is szerzett.

A csoport programja:

Január 17. Szombat
Egyenlítői Guinea - Kongói Köztársaság
Burkina Faso - Gabon

Január 21. Szerda
Egyenlítői Guinea - Burkina Faso
Gabon - Kongói Köztársaság

Január 25. Vasárnap
Gabon - Egyenlítői Guinea
Kongói Köztársaság - Burkina Faso