Miért nem nyer VB-t afrikai csapat?

„Azt hiszem, ha brazil lennék, minden sokkal könnyebben menne. Ez csak egy megállapítás, nem kifogásokat keresek, de valahogy mindig ez volt az érzésem. Hogy miért? Egy kicsit mindenért: a berögzült rendszer miatt, a játékosmegfigyelők, az edzők, a döntéshozók miatt. Amikor egy afrikai eljut a legfelső szintre, annak nem mindig örülnek. Mintha nem szabadna ott lennie. Mintha nem ott lenne a helye."

Yaya Touré
(France Football által készített interjú, 2015. november 3.)

Nemrég ért véget a legutóbbi U17-es világbajnokság, melyen 1993 után másodszor is két afrikai válogatott vívta a döntőt, mégpedig úgy, hogy a két csapat keretében egyetlen légiós sem szerepelt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ebben a korosztályban immár 7 aranyéremmel, 6 ezüstéremmel és 3 bronzéremmel büszkélkedhet a fekete kontinens az 1985 óta megrendezett 16 VB-n, akkor igencsak szembetűnővé válik a kontraszt az utánpótlás sikerei és a felnőtt szinten való áttörés elmaradása között. Az afrikai futball fejlődése ugyan nagyjából az ezredfordulóig viszonylag jól nyomon követhető a felnőtt válogatottak VB-szereplésén is, a legjobb négy közé azóta sem sikerült bejutnia egyetlen reprezentánsnak sem, a mérkőzésenként szerzett átlagpontszám pedig inkább ereszkedő tendenciát mutat az utóbbi tornákon. Ezzel szemben az U17-es megmérettetéseken kisebb, átmeneti hullámvölgyeket leszámítva folyamatosan magas szintet tart a kontinens. A következő posztban egy korábbi félkísérlethez hasonlóan néhány olyan tényezőnek igyekszünk utánajárni, melyek közrejátszhatnak a két eredménysor jelentős eltérésében. A téma jellegéből adódóan a válaszadás teljessége nyilvánvalóan nem lehet célunk, viszont megkísérlünk a felszínes válaszokon legalább egy lépéssel továbbjutni.