A C-csoport az egyik olyan csoport, melynek bármely tagját könnyen el lehetne képzelni nem hogy a negyeddöntőkben, de akár az ANK elődöntőiben is, így óriási küzdelem várható az elmúlt két évben magát a legnagyobb favorittá kinövő Algéria, a mindig is a kontinentális elitbe tartozó, az elmúlt négy tornán egyaránt a négybe jutó Ghána, az ígéretes új csapatával a selejtezőkben a címvédőt Nigériát is kiütő Dél-Afrika és a keretében 13 az öt top ligából kikerülő légióst tudó Szenegál között.
Becenév: sivatagi rókák
Legjobb eredmények: kupagyőztes (1990), döntős (1980), harmadik (1984, 1988), elődöntős (1982, 2010), negyeddöntős (1996, 2000, 2004)
Szövetségi kapitány: Christian Gourcuff
A csapatot a nyári világbajnokságon az ország történetében rekordot jelentő nyolcaddöntőig vezető Vahid Halilhodzsics a VB után távozott a kispadról (azóta a Trabzonsportól is elbocsátották), ám ez cseppet sem vetette vissza a sivatagi rókák játékát. Az egykori matematikatanár Christian Gourcuff lett az új szövetségi kapitány, aki már 27 évesesen előbb játékosedzőként irányította a Lorient, majd három időszakban összesen 25 évig volt vezetőedzője a breton klubnak és háromszor fel is juttatta tanítványait a francia élvonalba. Közben rövidebb időre megfordult a Le Mans és a Rennes kispadján is, az Al Gharrafával bajnoki ezüstérmet szerzett Katarban, végül a legutóbbi, tizenegy éves lorient-i periódusát követően érkezett Algériába, ahol egyelőre még elődjénél is magabiztosabban teljesít fiaival. Valódi fia egyébként a 31-szeres francia válogatott Yoann Gourcuff, aki jelenleg a Lyon játékosa.
Út a tornára
Az ANK-selejtezőkben egy csoportba került Algéria a VB-kvalifikáció során már megelőzött Malival, és akárcsak akkor, most is a sasok ellen szenvedte el egyetlen vereségét a csapat, igaz, már öt győzelem után, a sivatagi rókákszámára gyakorlatilag már tét nélküli mérkőzésen. Tizenegy góljukon összesen nyolc játékos osztoszott, ami talán jól mutatja, mennyire sokoldalú és mennyire egységes a gárda. Mivel időközben a FIFA világranglistáján is a legjobb afrikai csapat lett Algéria és a játékosok nagy része Európa élklubjaiban számít alapembernek, a 2015-ös Afrika-kupa egyik legnagyobb favoritja lett az észak-afrikai gárda. Az algériai szurkolók legalábbis nagyon várják, hogy a nemzeti csapat 1990 után újra elhódíthatsa a kupát.
A csapat
A világbajnokságon már megszokhattuk, hogy az algériai csapatban számos játékos Franciaországban született és a mostani huszonhármas ANK-keretből is tizenöten felmenőik miatt lehetnek a válogatott tagjai. Ilyen Brazília egyik hőse,Raïs M’Bolhi is, ám mivel ő az MLS-be szerződése óta nem sok szerepet kap, elég nehéz megjósolni, hogy a selejtezőkön egyaránt bevetett három hálóőr közül ki védhet majd a tornán. A korábban védekező középpályást is játszó Carl Medjani helye a védelem tengeléyben tűnik biztosnak, mellette pedig alighanem klubtársa, Essaïd Belkalem szerepelne, ám ő januárban elszenvedett sérülése miatt ki kényszerül hagyni a tornát, így a nyáron Katarba igazoló Rafik Hallicheigyekezhet megállítani az ellenfelek rohamait. A védővonal szélein két az öt top ligában is alapembernek számító játékost találhatunk, a jobbhátvéd ugyanisAïssa Mandi a Reims-ből, a balbekk pedig Faouzi Ghoulam Nápolyból. Az egyik szűrő a rutinosabb csapatkapitány Medhi Lacen, a másik pedig egy fiatalabb játékos, a 22 éves Saphir Taïder vagy a még ifjabb, alig 20 esztendős Nabil Bentaleb lehet. A támadó szekció vezére tavaly nyáron mégSofiane Feghouli volt, ám a szezonban csak nyolcszor volt kezdő a Valenciában, miközben a BL-ben is brillírozó Portónál valóságos sztárrá nőtte ki magát Yacine Brahimi. Gourcuffnél Riyad Mahrez is alapember a bal szélen, ékként pedig továbbra is a Sportingban a tavalyinál fontosabb szerepet betöltőIslam Slimani az első számú jelölt, de a horvát egyeduralkodó Dinamo Zagrebből beválogatott El Arbi Soudani pályára lépésére is lehet számítani.
Kapusok: Azzedine Doukha (JS Kabylie), Mohamed Zemmamouche (USM Alger), Raïs M’Bolhi (Philadelphia)
Védők: Madjid Bougherra (Al-Fujairah), Faouzi Ghoulam (Napoli), Liaddine Cadamuro (Osasuna), Rafik Halliche (Qatar SC), Djamel Mesbah (Sampdoria), Carl Medjani (Trabzonspor), Aïssa Mandi (Reims), Mehdi Zeffane (Lyon)
Középpályások: Riyad Mahrez (Leicester), Medhi Lacen (Getafe), Sofiane Feghouli (Valencia), Yacine Brahimi (Porto), Nabil Bentaleb (Tottenham), Foued Kadir (Betis), Abdelmoumene Djabou (Club Africain), Saphir Taïder (Sassuolo), Ahmed Kashi (Metz)
Támadók: Ishak Belfodil (Parma), Islam Slimani (Sporting CP), El Arbi Soudani (Dinamo Zagreb)
Esélyek
Algéria a FIFA világranglistáján a legelőkelőbb pozícióban lévő afrikai csapat, a legutóbbi világbajnokságon a kontinensről a legígéretesebb teljesítményt nyújtotta, és a selejtezőket is magabiztosan vette a gárda. Bár Gourcuff kategorikusan elzárkózik az esélylatolgatástól, több játékos nyilatkozta már, hogy az aranyérem megszerzése a cél. Brahimiék idén akár a régi nagy elődök, Belloumi és Madjer nyomdokaiba léphetnek, és a torna legnagyobb favoritjaiként begyűjthetik az ország második ANK-trófeáját.
Akire érdemes figyelni: Yacine Brahimi
A Franciaországban született algériai játékosok közé tartozik Yacine Brahimi is, aki a PSG-nél, majd a Rennes-nél töltötte ifiéveit, miközben a francia utánpótlás válogatottakat is végigjárta. Ugyanakkor a bretonok felnőtt csapatában nem nagyon kapott lehetőséget, egy évet a másodosztályú Clermont-nál töltött, ahol 32 meccsen nyolc gólt szerzett, ám a Ligue 1-be visszatérve két szezon alatt csak hússzor volt kezdő. Így aztán 2012 nyarán előbb kölcsönben, majd egy sikeres szezon után 2,2 millió euróért végleg a spanyol Granadába került. A legutóbbi szezonban a Primera Divisón legtöbb sikeres cselét mutatta be (megelőzve Messit és Cristiano Ronaldót is), mivel pedig végleg leszámolt a francia válogatottság lehetőségével, alig 22 évesen bemutatkozhatott az algériai válogatottban is. A VB-re 5,72 millió euró ellenében már Porto játékosként utazott, ahol a fél szezonban 9 gólt szerzett és 8 gólpasszt adott. Nem csoda, hogy a BBC az év afrikai játékosává választotta, viszont a CAF hivatalos szavazásán egyelőre még csak az év tehetsége címre jelölték, amit magabiztosan meg is nyert. Huszonötödik születésnapját február 8-án, az ANK döntőjének napján fogja ünnepelni...
Becenév: fekete csillagok
Legjobb eredmények: győztes (1963, 1965, 1978, 1982), döntős (1968, 1970, 1992, 2010), bronzérmes (2008), elődöntős (1996, 2012, 2013), negyeddöntős (1994, 2000, 2002)
Szövetségi kapitány: Avram Grant
A korábbi szövetségi kapitány, James Kwesi Appiah hiába nyert Ghánának 2011-ben U20-as világbajnokságot, majd hiába juttatta a felnőtt csapatot az ANK elődöntőjéig 2013-ban, hiába vezette ki első afrikai edzőként Ghánát a VB-re 2014-ben, az európai sztárokkal nem bírt a brazíliai tornán és igencsak meggyengült a pozíciója a fekete csillagok kispadján. A nyögvenyelős ANK-selejtezők vége felé aztán el is bocsátották, helyére Avram Grant érkezett. Az izraeli szakember soha nem volt profi labdarúgó, helyette már 18 éves kora óta edzősködéssel foglalkozik, hazájában négy bajnoki címet szerzett és az izraeli válogatott szövetségi kapitánya is volt három évig, mielőtt a Chelsea menedzsere lett a 2007/08-as szezonban. Angliában irányította még a Portsmouth-t és a West Hamet különösebb sikerek nélkül, 2012-ben pedig pár hónapig a belgrádi Partizant. Azóta nem volt sehol alkalmazásban, így némileg meglepetésként nevezték ki őt Ghánában, különösen azt tekintve, hogy korábbról semmilyen afrikai tapasztalata sincs.
Út a tornára
Első ránézésre könnyű csoportba került Ghána a selejtezők során, ám a vártnál sokkal jobban megszenvedtek a fekete csillagok az ellenfeleikkel. Az első meccsen rögtön csak egy döntetlenre futotta Uganda ellen hazai pályán, de a visszavágón például hatalmas meglepetésre ki is kaptak a darvaktól, miközben Guinea ellen is becsúszott egy döntetlen. Azóta új a szövetségi kapitány, akinek alaposan fel van adva a lecke. Annak ellenére ugyanis, hogy ghánai válogatott az egyik legsikeresebb Afrikában és az elmúlt négy alkalommal a legjobb négybe jutott, a kupát 1982 óta, vagyis immár 33 éve nem sikerült elhódítani.
A csapat
Mivel az új szövetségi kapitány csak az Afrika-kupán fog hivatalos tétmeccsen bemutatkozni, néhány poszton elég nehéz megjósolni, kik alkothatják majd a kezdőcsapatot. A tavaly nyári világbajnokság botrányai után mindenesetre több „sztárjátékos” is leírta magát a válogatottban, így a keretben sem kapott már helyet Kevin-Prince Boateng, Sulley Muntari vagy Michael Essien, mint ahogy a kapus Adam Larsen Kwarasey sem. Távollétében mindhárom a keretben szereplő hálóőr, a kongói légiós Sowah, a hazai ligában szereplő veterán Dauda és a spanyol másodosztályból beválogatott Razak, kapott több-kevesebb lehetőséget az ősz folyamán, de hogy ki őrizheti a hálót a tornán, azt talán még Grant sem tudja, az viszont biztos, hogy a csapat egyik gyenge pontja lehet a kapus poszt. A védelemben tengelyében a francia élvonalból érkező John Mensah és a törökországi légiós John Boye egyre összeszokottabb párost alkot. A széleken sérülés miatt hiányzik a Juventus játékosa Kwadwo Asamoah és a Leicester légiósa Jeffrey Schlupp, így leginkább a Bundesligából érkzőAbdul Rahman Baba és a tunéziai bajnok Espérance-ból beválogatottHarrison Afful kaphat szerepet. Szűrőként elsősorban két olasz légiós,Emmanuel Agyemang-Badu és az utcagyerekből észak-ír nevelőszülők révén profi labdarúgóvá váló Afriyie Acquah, illetve a valaha a Serie A-ban szintén megforduló, de ma már Oroszországban játszó Rabiu Mohammed áll a kapitány rendelkezésére. A támadók között Ghánában is a bőség zavara lehet a probléma, a Chelsea-ből idén az Evertonba kölcsönadott Christian Atsu egyre fontosabb játékosa a válogatottnak is, az egykori legenda Abedi Pelé Franciaországban szereplő fiai André és Jordan Ayew, no és főleg Asamoah Gyan már régi motorosoknak számítanak.
Kapusok: Brimah Razak (Mirandés), Ernest Sowah (Don Bosco), Fatau Dauda (Ashanti Gold)
Védők: Edwin Gyimah (Black Aces), Mohamed Awal (Maritzburg Utd), Baba Rahman (Augsburg), Daniel Amartey (FC Kobenhavn), Jonathan Mensah (Évian), John Boye (Kayseri Erciyesspor), Harrison Afful (Espérance Tunis)
Középpályások: Afriyie Acquah (Parma), Christian Atsu (Everton), Emmanuel Agyemang-Badu (Udinese), Mohammed Rabiu (Kuban Krasnodar), Solomon Asante (TP Mazembe), Frank Acheampont (Anderlecht)
Támadók: Kwesi Appiah (Cambridge), Asamoah Gyan (Al-Ain), Jordan Ayew (Lorient), André Ayew (Marseille), Wakaso Mubarak (Celtic), Mahatma Otoo (Sogndal)
Esélyek
Az elmúlt négy alkalommal az elődöntőig mindig eljutott Ghána, most ebből a rendkívül nehéz csoportból a továbbjutás sem biztos, bár a hazai közvélemény ennél sokkal többet várna. Hiába ugyanis a sok ígéretes generáció, nagyon régen, 33 éve nyertek utoljára tornát a fekete csillagok. Bár a jelenlegi keret cseppet sem gyenge, igazi sztárok már nem találhatóak a csapatban, így most talán meglepetés lenne, ha felérnének a csúcsra. Igaz, a csapategység néha sokkal többet ér a sztároknál...
Akire érdemes figyelni: Asamoah Gyan
A csapatkapitány a kontinens egyik legendája, a BBC 2010-ben az év legjobb afrikai játékosának választotta. 17 éves korában került Európába, az Udinese csapatához, ahonnan egy évre kölcsönben a másodosztályú Modenához küldték, és már ekkor be is mutatkozhatott minden idők legfiatalabbjaként a felnőtt válogatottban. A 2006-os németországi világbajnokságon Ghána legelső VB-találatát is ő szerezte, majd két szezonon keresztül a Serie A-ban szerepelhetett Udinében és 11 találatot jegyzett. A Rennes ezután adott is érte 8 millió eurót, Franciaországban pedig különösen a második éve sikerült jól, 13 góllal és 5 gólpasszal járult hozzá a csapat év végi kilencedik helyéhez, így a Sunderland 2010-ben már 16 millió euróért vásárolta meg a játékjogát. A dél-afrikai VB-n Ghána négy góljából hármat ő szerzett, viszont ő hagyta ki az Uruguay elleni negyeddöntő utolsó pillanataiban kiharcolt tizenegyest, mellyel afekete csillagok az első afrikai csapatként juthattak volna a legjobb négy közé. Angliában végül nem maradt sokáig, hiszen egy év elteltével az Egyesült Arab Emírségekbe költözött, ahol az Al-Ainnal kétszeres bajnok már, a tavalyi ázsiai BL-nek pedig gólkirálya is lett, miközben klubja a legjobb négy közé jutott. A 2014-es VB-n újra kétszer betalált az ellenfelek hálójába, így 6 találatával jelenleg ő a legeredményesebb afrikai játékos a világbajnokságokon. Eddigi négy Afrika-kupáján ugyanakkor „csak” 6 gólt szerzett összesen, igaz, csapatával mindig bejutott a legjobb négy közé.
Becenév: bafana bafana (fiúk)
Legjobb eredmények: győztes (1996), döntős (1998), bronzérmes (2000), negyeddöntős (2002, 2013)
Szövetségi kapitány: Ephraim 'Shakes' Mashaba
Gordon Igesund váltakozó sikerességű két éve után immár harmadszorra ülhetett le tavaly júliusban a bafana bafana kispadjára Ephraim Mashaba. Első megbizatása csak egy mérkőzésre szólt, majd az olimpiai csapattal való sydney-i szereplés után másodjára elég viharosan ért véget szövetségi kapitányi karrierje 2004-ben. Alig pár héttel az Afrika-kupa előtt ugyanis vitába keveredett a sztárjátékosokkal, Benni McCarthy-val és Mark Fish-sel, akik klubjaikban való elfoglaltságuk miatt csak később akartak csatlakozni a válogatott edzőtáborához, végül a mesternek kellett távoznia a posztjáról. Később Szváziföld nemzeti csapatát irányította két évig, majd 2010-től a dél-afrikai korosztályos válogatottakat, így eshetett aztán újra rá a választás, és aligha bánta meg a döntést bárki is.
Út a tornára
Legutóbb rendezőként vehetett részt a tornán a dél-afrikai válogatott, előtte viszont két selejtezősorozatot is elbukott a csapat, így előzetesen egyáltalán nem volt magától értetődő a kvalifikáció. Főként úgy, hogy ’Shakes’ Mashaba elég komoly generációváltásba kezdett, a fiatalok azonban meghálálták a bizalmat. Szudánban és Kongóban is győzni tudtak, Nigériával pedig döntetlent játszottak, ráadásul négy forduló után még kapott gól nélkül állt a bafana bafana. Ebben elévülhetetlen érdemei voltak Senzo Mayiwa kapusnak is, akit azonban októberben egy fegyveres rablás során meggyilkoltak barátnője otthonában. Társai az ezutáni Szudán elleni győzelmet az ő emlékének ajánlották, akárcsak a Nigériában a már biztos továbbjutás ellenére kiharcolt 2-2-t, mely a címvédő kiesését is jelentette.
A csapat
Senzo Meyiwa tragikus elvesztése után a Belgiumban légióskodó Darren Keetlett az első számú hálóőr. A Jupiler League-ben vetélytársa, a középen és a jobb oldalon egyaránt bevethető Anele Ngcongca mellett leginkább a hazai ligában szereplő játékosok alkotják a védelmet. Eric Mathoho a bajnok Kaizer Chiefs-ből, az Ajax Amsterdam fokvárosi testvérklubjából az alig 18 esztendősRivaldo Coetzee, a bal szélen pedig leginkább Thabo Matlaba, illetve Ngcongca középre tolódása esetén a jobb oldalon Thulani Hlatshwayo. A szűrésben az egykori Chelsea nevelt csapatkapitány Dean Furman (Keet kapus mellett a másik fehér bőrű játékos) és egy újabb flamand légiós, Andile Jalijátszák a főszerepet. A 4-4-2-es felállás széleit újra a hazai ligában pallérozódó fiatal játékosok húzhatják meg, mégpedig általában Mandla Masongo, Oupa Manyisa vagy Thulani Serero. A két csatár pozícióban rendszerint az angol másodosztályban idén kevesebb szerepet kapó Tokelo Rantie, és az AmaZulu támadója, Bongani Ndulula fordulnak meg, de a keretben helyet kapott a már sok csatát megjárt közönségkedvenc Bernard Parker is.
Kapusok: Darren Keet (Kortrijk), Bhlanhla Khuzwayo (Kaizer Chiefs), Jackson Mabokgwane (Black Aces)
Védők: Rivaldo Coetzee (Ajax Cape Town), Eric Mathoho (Kaizer Chiefs), Siyabonga Nhlapo (Bidvest Wits), Anele Ngcongca (Genk), Thabo Matlaba (Orlando Pirates), Thulani Hlatshwayo (Bidvest Wits), Patrick Phungwayo (Orlando Pirates)
Középpályások: Andile Jali (Ostende), Mandla Masango (Kaizer Chiefs), Bongani Zungu (Mamelodi Sundowns), Reneilwe Letsholonyane (Kaizer Chiefs), Thamsanqa Sangweni (Chippa United), Dean Furman (Doncaster), Thuso Phala (SuperSport United), Themba Zwane (Mamelodi Sundowns), Oupa Manyisa (Orlando Pirates)
Támadók: Bongani Ndulula (AmaZulu), Sibusiso Vilakazi (Bidwest Wits), Bernard Parker (Kaizer Chiefs), Tokelo Rantie (Bournemouth)
Esélyek
Akárcsak Ghána, Dél-Afrika sem rendelkezik jelenleg nemzetközileg is elismert sztárral, ugyanakkor a bafana bafana új, alakulófélben lévő csapata egyértelműen felszálló ágban van. A csoport viszont roppant nehéz, a továbblépéshez további olyan bravúrokra lenne szükség, mint amilyet a címvédő selejtőbeli elbúcsúztatása jelentett. Ha ez mégsem sikerülne, senki sem fogja számon kérni a csapattól.
Akire érdemes figyelni: Tokelo Rantie
A bafana bafana korábbi tornákon megismert játékosai közül tényleg szinte senki sem maradt meg már a jelenlegi keretben, az új játékosok közül pedig talán Tokelo Rantie áll a lekgözelebb ahhoz, hogy átvegye a helyüket a szurkolók szívében. Karrierje elég nehezen indult be, a hazai akadémiák után húsz éves korában még Mozambikban légióskodott, majd egy kis időt egy svéd amatőr csapatnál is eltöltött. A 2011/12-es szezonban viszont már az Orlando Pirates kötelékében nyert bajnokságot, amihez maga is hét góllal járult hozzá. Így aztán a válogatottban is bemutatkozott, de nem maradt a sowetói klubnál, hanem visszatért a távoli Svédországba, ezúttal azonban már az első osztályba a Malmö gárdájához. Előbb bronzérmet szerzett az égszínkékekkel, majd a hazai rendezésű Afrika-kupán tagja volt a negyeddöntőig jutó csapatnak 2013-ban, két meccsén egyszer be is talált Mali ellen. Az ebben az évben bajnoki címet szerző Malmönél viszont már csak a szezon felét töltötte a csapatnál, ezalatt pedig hét gólig jutott, így 2013 nyarán 4 millió euróért megvásárolta az angol másodosztályú Bournemouth gárdája. Angliában nem tartozik éppen a jelenleg a Championshipet vezető klub legfontosabb játékosai közé, a válogatottnak viszont már alapembere, a selejtezők során négyszer lőtt a hálóba, a nigériai záró meccsen például duplázott.
Becenév: Teranga oroszlánjai
Legjobb eredmények: döntő (2002), elődöntős (1990, 2006), negyeddöntős (1992, 1994, 2000, 2004)
Szövetségi kapitány: Alain Giresse
A gironde-i asztalos játékosként Michel Platini oldalán Európa Bajnokságot nyert 1984-ben, de tagja volt a ’82-ben és ’86-ban egyaránt VB-elődöntős francia válogatottnak is. Edzői karrierjét a Toulouse-nál kezdte, ahol kétszer is feljuttatta a csapatot az első osztályba. 2001-ben érkezett Afrikába, először egy klubcsapatnál, a marokkói FAR Rabatnál próbálkozott, ahol egy kupagyőzelemig jutott, majd rövid grúz kitérő után a gaboni válogatott kispadját foglalta el. Négy év alatt a FIFA világranglistájának 125. helyéről a 40. helyre vezette a párducokat, ám közben nem sikerült kijutni a 2010-es világbajnokságra és szoros versenyben, csak kevesebb lőtt góljának köszönhetően az Afrika-kupán is kiesett a csapat a csoportkörben. Giresse tovább állt tehát Maliba, ahol 2012-ben ANK-bronzérmet nyert a sasokkal. Ezen állomáshelyén sem maradt azonban tovább, és egy év pihenés után a következő küldetése már Szenegálba szólította 2013 januárjában, ahol a szurkolók éppen a kontinenstorna elbukott selejtezőin keseregtek. Ehhez képest hatalmas előrelépés volt, hogy a világbajnoki selejtezőknek csak a rájátszásában véreztek el hatalmas csatában a nagy favorit Elefántcsontpart ellen, most pedig Giresse kivezette Teranga oroszlánjaita 2015-ös ANK-ra.
Út a tornára
Pedig nem csak a tornán került nehéz csoportba Szenegál, hanem a selejtezők során is két veszélyes észak-afrikai válogatott is az ellenfelek között volt. Az első mérkőzésükön viszont hazai pályán rögtön legyőzték az egyik nagy vetélytársat, Egyiptomot, majd utána Botswanát idegenben. Bár a remek csapatot építő Tunézia elleni két meccsen csak egy pontot szereztek, azután viszont a fáraókat saját otthonukban is sikerült legyőzni, így a dakari záró meccs már tét nélküli ünnepség volt Botswana ellen. A hazai elvárások igen nagyok, pedig Teranga oroszlánjai korábban soha nem tudták még megnyerni az Afrika-kupát, érmet is csak egyszer szereztek, 2006 óta pedig nem jutottak egyszer sem a legjobb nyolc közé, ráadásul igencsak gyilkos csoportba kerültek a sorsoláson, és még egy bravúros továbbjutás esetén a párhuzamos kvartett is sokkal nehezebbnek tűnik, mint az A- és B-csoport ága.
A csapat
Noha a pályafutása nagy részét az Egyesült Államokban töltő, jelenleg Cipruson légióskodó kapus, Bouna Coundoul nem tartozik az ismertebb nevek közé, a selejtezők során mindössze egyetlen egy gólt kapott a szenegáli csapat, amin nem lehet csodálkozni, ha megnézzük kik játszanak a védelemben. A váltogatott két- és három középhátvédes felállásában egyaránt alapember a belga és a francia élvonal legjobb védői közé tartozó Kara Mbodj és Papy Djilobodji, de akkor sem kell Giresse-nek aggódnia, ha a Bordeaux csapatkapitányát, Lamine Sanét küldi a pályára. A szélek lezárása általában két újabb francia él-légiós Cheikh M’Bengue és Pape Souaré feladata, de a messzi északról beválogatott Stéphane Badji is többször lehetőséget kapott a selejtezőkön. És akkor még nem is beszéltünk a szűrő poszton lévő kínálatról, ahol Souaré klubtársa Idrissa Gueye, illetve az angol élvonalban szereplőCheikhou Kouyaté és Mohamed Diamé áll a kapitány rendelkezésére. Mindemellett a támadó szekció sem gyengébb, és valószínűleg bőven elbírja a csapat Demba Ba váratlan mellőzését, akivel Giresse már korábban sem ápolt éppen jó viszonyt, a keretből való kihagyása viszont így is nagy vihart kavart. Helyette Moussa Sow képviseli a törökországi vonalat, miközben Dame N’Doye Oroszországban, Mame Diouf, Papiss Cissé és Sadio Mané a Premiershipben riogatja hétről hétre a védőket. Utóbbi ANK-szereplése körül egyébként parázs vita alakult ki a Demba Ba száműzése miatt kényszerhelyzetbe kerülő szenegáli szövetség és a játékos klubja, a Southampton között, akik sérülése miatt nem nagyon akarták elengedni csatárukat a tornára.
Kapusok: Bouna Coundoul (Ethnikos Achna), Lys Gomis (Trapani), Papa Camara (Sochaux)
Védők: Kara Mbodj (Genk), Papy Djilobodji (Nantes), Lamine Sané (Bordeaux), Cheikh M’Bengue (Rennes), Zargo Touré (Le Havre), Pape Souaré (Lille), Lamine Gassama (Lorient)
Középpályások: Alfred N’Diaye (Betis), Papakouli Diop (Levante), Cheikhou Kouyaté (West Ham), Stéphane Badji (Brann), Idrissa Gueye (Lille), Salif Sané (Hannover), Henri Saivet (Bordeaux)
Támadók: Moussa Sow (Fenerbahce), Mame Biram Diouf (Stoke), Sadio Mané (Southampton), Dame N’Doye (Lokomotiv Moszkva), Papiss Cissé (Newcastle), Moussa Konaté (Sion)
Esélyek
Az utóbbi évek sikertelensége alapján távolról sem tartozna a továbbjutásra esélyes csapatok közé Szenegál, ám a keret bombaerős a szövetségi kapitány pedig komoly afrikai tapasztalatokkal rendelkezik. Hogy ezzel sikerülhet-e megfogni a csoportellenfeleket? Ezt egyelőre nem tudhatjuk, viszont ha össze jön a továbbjutás, azzal máris favorittá léphetnének elő Teranga oroszlánjai.
Akire érdemes figyelni: Moussa Sow
Algéria mellett a szenegáli keretben is van olyan játékos, aki Franciaországban (illetve Gomis kapus Olaszországban) született és felmenői miatt játszik a válogatottban, a nyolc ilyen ANK-résztvevőnek egyike pedig nem más, mint Moussa Sow, aki 2005-ben még a francia EB-győztes U19-es csapatnak is tagja volt. Oly sok afrikai tehetséghez hasonlóan ő is megfordult a Rennes akadémiáján, ám ő a felnőtt csapatnak is meghatározó tagja lett. 2008 és 2010 között összesen 56 meccsen 12 gólt szerzett a bretonoknál, közben viszont felnőtt szinten már Szenegált választotta nemzeti csapatának. A legnagyobb siker pedig csak ezután következett, amikor rennes-i szerződése lejártával a Lille-hez távozott. Új csapatával 2011-ben nagy meglepetésre megnyerték a bajnokságot, Moussa Sow pedig 25 találattal a Ligue 1 gólkirálya lett. Ezután a török Fenerbahçe 10 millió eurót fizetett érte, akanárik szurkolói pedig hamar a szívükbe fogadták. Már 43 török bajnoki gólnál tart, de közben a válogatottban ugyanúgy szerzett gólt a nem túl szép emlékű 2012-es Afrika-kupán, mint ahogy a 2014-es VB selejtezőin és a mostani ANK-selejtezőkön is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése