Afrikai VB-értékelés II.

A brazíliai világbajnokság befejeztével kitértünk már az afrikai csapatok körül kialakuló, nem éppen VB-re illő eseményekre és hátterükre, valamint a torna már közvetlenebb értékeléseként a kontinens teljesítményének általános áttekintésére, most pedig, ha megkésve is, de az egyes válogatottak szereplését vesszük górcső alá külön-külön. Ahogy már korábban is hangsúlyoztuk, ez a világbajnokság is rávilágított arra, hogya fekete kontinensen nem elég, ha a szövetségi kapitány jó szakember, hanem az átlagosnál is fontosabb tényező a tekintélye. A kemény kézzel megszervezett csapatairól híres Vahid Halilhodzic és a csapategység érdekében akár sztárokat is habozás nékül száműző Stephen Keshi egyaránt továbbvezette fiait a csoportjából, miközben a pályája első vezetőedzői munkájaként elefántcsontparti szövetségi kapitány Sabri Lamouchi, a kameruniak élére a mezgyártó lobbija által kinevezett Volker Finke, vagy a magukat "visszakuncsorgó" sztárjai által kikezdett Kwesi Appiah gárdái rendre csalódást okoztak, és elbuktak már a kvartettjükben.

(a statisztikák a fifa.com, a whoscored.com, a squawka.com és a fourfourtwo.com adatai alapján készültek)

Algéria

Noha a VB előtt a legelőkelőbb helyen szereplő afrikai válogatott volt a FIFA világranglistáján, és beharangozónkban mi is a második legtöbb esélyt az ő továbbjutásukra adtuk, azért Algéria teljesítménye volt talán a legkellemesebb meglepetés a kontinens számára. Nem csak azt lehet kiemelni, hogy az ország történetében először verekedték túl magukat a csoportkörön, hanem azt is, hogy ezzel az 1986-os marokkói siker után a második észak-afrikai gárdaként jutottak be a nyolcaddöntőbe. A bosnyák szövetségi kapitány, Vahid Halilhodzic ugyan a Belgium elleni mérkőzésen a vezetőgól megszerzése után nagyon hátravonta csapatát, aminek végül vereség lett a vége, ezután következett azonban a Dél-Korea elleni történelmi siker, majd a jóval esélyesebbnek tartott Oroszország elleni döntetlennel kivívott továbbjutás.

Utóbbi két találkozókon az ősz mester már támadóbb felállásban küldte pályára tanítványait, akik éltek is a bizalommal. Bár a hangsúly továbbra is a stabil védekezésen volt, a felkészülési mérkőzéseken már megcsodált támadósor a VB-n is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Yacine Brahimi átlagban 3 sikeres cselezést mutatott be mérkőzésenként (ezzel a teljes mezőnyben a 13.), Sofiane Feghouli volt a kontratámadások irányítója, az előretolt ék, Islam Slimani harcolt a labdákért,a tunéziai Club Africain-ből beválogatott Abdelmoumène Djabou pedig a bal szélen jelentett folyamatos veszélyt. Igaz ez akkor is, ha a németekkel, és a hosszú indításokat remekül "söprögető" Neuerrel már nem bírtak a nyolcaddöntőben.

M'Bolhi, Feghouli, Brahimi, Slimani és Djabou

A sikerhez persze elengedhetetlen volt a masszív védelem, melynek első vonalát, a középpályát is meglehetősen hátrahúzta Halilhodzic, hisz a csapat mérkőzéseinek mindössze 20%-át töltötte az ellenfél kapuja előtt (ez a 32 csapat közül a legalacsonyabb átlag). Nem véletlen, hogy a védelemnek besegítő Carl Medjani 3,7 fejpárbajt nyert meg mérkőzésenként, ami a középpályások között a második legmagasabb adat, de kiemelhetjük az év algériai felfedezettjét, a 19 éves kora ellenére a legnagyobb futómennyiséget (11,4 km meccsenként) produkáló Nabil Bentalebet is. Nagy veszteség volt, hogy a németek elleni nyolcaddöntőt mindkettőjüknek ki kellett hagynia, de Mehdi Lacen és Mehdi Mostefa is kitett magáért.

Algéria védőmunkája a Németország elleni nyolcaddöntőben

A védelem pedig önmagához képest remekül állta a sarat. Jót tett a stabilitásnak, hogy a sokat hibázó csapatkapitány, Madjid Bougherra az első mérkőzés után kikerült a kezdőből. A helyén bevetett Essaïd Belkalem a teljes mezőnyben a második legtöbb blokkot mutatta be (2,0 mérkőzésenként), míg középhátvéd társa, Rafik Hallichemeccsenként 8,75 felszabadítással (a mezőnyben a 13.) és 3,0 labdaszerzéssel (szintén 13.) járult hozzá a jó védekezéshez. Utóbbi mutatóban egyébként a csapat összteljesítménye is a második legjobb lett a mezőnyben (17,3 labdaszerzés mérkőzésenként), akárcsak a szerelések tekintetében (23,3-as átlag mérkőzésenként), melyből leginkább a jobbhátvéd, Aïssa Mandi vette ki a részét meccsenként 3,7-tel, ez pedig a szélsőhátvédek között a negyedik legjobb teljesítmény. A balhátvéd posztján a Napoliban szereplő Faouzi Ghoulamot a koreaiak és oroszok elleni meccsen a védekezésben talán erősebb Djamel Mesbah váltotta, majd a nyolcaddöntőben újra Ghoulam mutathatta meg, hogy a támadások segítésében is részt tud venni jó indításaival.

És akkor még nem is említettük a kispadról a világbajnokságon a kapuba talán kicsit váratlanul visszakerülő hálóőrt, Raïs M'Bolhit, aki nem csak a mezőnyben a harmadik legtöbb, mérkőzésenként 4,75 bemutatott védésének köszönhetően jelentett biztos pontot hátul, hanem az átlagban 19 kifutása miatt is, mely szintén a harmadik legmagasabb érték a tornán. Ráadásul M'Bolhinak ezek során 100 százalékban sikerült is eltakarítanija a labdát a kapuja előteréből.

A csapat csoportmérkőzései:

június 17. kedd, 18.00, Estádio Mineirao, Belo Horizonte
 Belgium - Algéria  : 2-1

június 22. vasárnap, 21.00, Estádio Beira Rio, Porto Alegre
 Dél-Korea - Algéria  : 2-4

június 26. csütörtök, 22.00, Arena da Baixada, Curitiba
 Algéria - Oroszország  : 1-1

Nyolcaddöntő:

június 30. hétfő, 22.00, Estádio Beira Rio, Porto Alegre
 Németország - Algéria  : 2-1

A csapat VB-statisztikái:

A folytatás némileg bizonytalan az algériai válogatottnál, hiszen Vahid Halilhodzic távozott a csapattól és a török Trabzonspor vezetőedzője lett. Helyét a francia Christian Gourcuffvette át, aki a Ligue 1-ben a Lorient-nal ugyan elég jó eredményeket ért el, afrikai tapasztalattal azonban egyáltalán nem rendelkezik. A jövő januári Afrikai Nemzetek Kupája és az ősszel esedékes selejtezők Mali, Etiópia és a Tanzánia-Mozambik előselejtező továbbjutója ellen mutathatják meg, hogy a rendkívül tehetséges generáció folytatni tudja-e a megkezdett sikeres utat. Mindenesetre a kulcsemberek közül a már említett Bentaleb mindössze 19 esztendős, Mandi 22, Ghoulam 23, Feghouli és Brahimi 24, de Belkalem és Slimani is csak 25 éves, a jövő tehát akár hosszabb távon is az ővék lehet.

Elefántcsontpart

Ha Algéria kapcsán azzal kezdtük, hogy a legkellemesebb meglepetést nyújtották, akkor Elefántcsontpart esetében megállapíthatjuk, hogy a legkeserűbb csalódás az elefántokteljesítménye volt a 2014-es VB-n. A torna előtt mi is tőlük vártuk leginkább a továbbjutást a csoportból, ám ezt végül nem sikerült elérni, noha ezúttal távolról sem tűnt olyan nehéznek a sorsolás, mint a 2006-ban és 2010-ben. Arról már nem is beszélve, hogy a párhuzamos csoport fejre állása miatt a második helyen való továbbjutás után akár Costa Rica ellen is lehetett volna keresnivalója a csapatnak a nyolcaddöntőben. Erre azonban nem kerülhetett sor, hiszen Sabri Lamouchi remek játékosokból álló legénységének játéka igencsak akadozott, akárcsak a Szenegál elleni pótselejtezőben és a felkészülési mérkőzéseken.

Mégpedig mindezt úgy, hogy a csapat voltaképpen mindhárom mérkőzésén mezőnyfölényben játszott, mégis mindháromszor hátrányba került és csak Japán ellen sikerült fordítani. A támadók közül Wilfried Bony szerzett ugyan két gólt, ám játéka sokszor nagyon egyénieskedő volt. A csatárok közül Gervinho teljesítményére lehetett talán a legkevésbé panasz (2 gól, 1 gólpassz), a döntő összecsapás hajrájában azonban meglepő módon mind őt, mind az első két mérkőzésen eleve csak csereként pályára küldött Didier Drogbát középpályásokra cserélte Lamouchi, és meglepő módon nem a támadóival akarta bebiztosítani egy kontrával a továbbjutást, hanem az elefántokmeglehetősen ingatag védelmére hagyatkozott. A két sztár tekintete elég árulkodó volt, miközben levonultak a pályáról és ma már azt is tudjuk, hogy az egyik cserejátékos,Giovanni Sio szerencsétlen mozdulata adott alkalmat Szamarasznak, hogy a hosszabbításban összeeshessen a büntetőterületen belül és az ecuadori Carlos Vera tizenegyest ítélhessen, mely végül megpecsételte Elefántcsontpart sorsát. Hogy mennyiben tekinthető szabálytalannak az a támadó háta mögé belépő játékos, akinek lábába beleakad a csatár lövésre lendülő lába, azt mindenki ítélje meg inkább maga:

Giovanni Sio szabálytalansága (?) a végzetes tizenegyes előtt

A csapat középpályás játékára igencsak jellemző statisztika, hogy hiába volt ővék a torna második legjobb passzolási pontossága (86,7%), végül Kolumbia és Görögország ellen is egy-egy hátul eladott labda után kapták meg az első gólt. A dél-amerikaiak ellen például az a Serey Dié hibázott, aki amúgy a teljes VB-mezőny negyedik legjobb passzolója lett 96,5%-os prezicitással. A fejpárbajaiknak mindössze 38%-át nyerték meg a játékosok, a szűrés pedig igencsak akadoszott, csak 14,3 szerelést tudtak bemutatni meccsenként, ami a mezőnyben az utolsó előtti, 31. mutató. Yaya Touré ugyan mérkőzésenként 4,0 sikeres szerelést mutatott be és 3,3 társait helyzetbe hozó kulcspasszt, ám a legfontosabb pillanatokban ő sem tudott segíteni a válogatotton. A kiesés után, akárcsak a szövetségi kapitány, ő is a játékvezetőre fakadt ki leginkább. Azt kifogásolta, hogy a túloldalon a végzetesnek bizonyuló szabálytalanságnál egyértelműbb helyzetben is elmaradt a tizenegyes, illetve nehezményezte, hogy viszonylagos csendben tért napirendre az eset felett a futballvilág, miközben ha ugyanez egy európai csapattal történt volna, akkor jóval nagyobb botrány kerekedik belőle.

A csapat fegyelmezetlen védekezése a görögök elleni sorsdöntő büntető előtt

Valószínűleg azonban túlságosan leegyszerűsítenénk az értékelésünket, ha azzal az egy büntetővel magyaráznánk az elefántok idei kiesését. A már említett bután eladott labdák által ajándékozott gólok és Lamouchi talán túlságosan is biztonsági taktikája mellett a fő okok között kell megemlítenünk a csapat fegyelmezetlenségeit is. Az ugyanis talán még nagyobb hibája volt a kezdő szövetségi kapitánynak, hogy a rengeteg, már sztárként kezelt játékosát nem tudta megfelelően kézben tartani. A számtalan önzőn és amatőr módon elszórakozott ígéretes támadószituáció mellett a Kolumbia elleni második gólt megelőző szögletet a két középhátvéd Sol Bamba és Didier Zokora egy teljesen ártalmatlan helyzetben hozta össze, de a görögök elleni mérkőzés hajrája talán a legjobb idevágó példa. Az utolsó percekben ugyanis egy kontra végén hiába kerültek létszámfölénybe a zöld mezes támadók, nem sikerült gólig kijátszani az akciót, ráadásul végzetesnek bizonyult, hogy a támadáshoz teljesen feleslegesen felfutott a jobbhátvéd, Serge Aurier is. A VB egyik nagy felfedezettje ugyan két remek gólpasszt is adott Japán ellen és amúgy a torna második leggyorsabb sprintjét is produkálta (33,5km/h), 3,0-ás mérkőzésenkénti labdaszerzése pedig a második legjobb teljesítmény ezen a poszton, ám ahogy a fenti képen látható, itt csak bandukolva sétált vissza helyére. A jobb szélre így a középhátvéd Kolo Tourénak kellett kihúzódnia, aki mögött középen létszámhátrányba kerültek a védők. Mivel a védekező középpályások sem értek vissza időben, így hatalmas üres tér tátongott a tizenhatoson belül, Holevasz beadása pedig jó helyzetben találhatta Szamaraszt. Hangsúlyozzuk, ez a védelmi fegyelmezettlenség a mindent eldöntő mérkőzés 91. percében történt!

A csapat mérkőzései a VB-n:

június 15. vasárnap, 3.00, Arena Pernambuco, Recife
 Elefántcsontpart - Japán  : 2-1

június 19. csütörtök, 18.00, Estádio Nacional, Brasília
 Kolumbia - Elefántcsontpart  : 2-1

június 24. kedd, 22.00, Estádio Castelao, Fortaleza
 Görögország - Elefántcsontpart  : 2-1

A csapat VB-statisztikái:

Sabri Lamouchi a torna után le is mondott posztjáról, utódjának kinevezését pedig július végéig ígérte az Elefántcsontparti Labdarúgó Szövetség (FIF). Számtalan név felreppent jelöltként Giovanni Trapattonitól Avram Grantig, a befutó viszont végül az az Hervé Renard, aki Zambiát 2012-ben nagy meglepetésre Afrika Kupa győzelemig vezette éppen Drogbáékat legyőzve a döntőben, az elmúlt időben pedig a Sochaux-t próbálta meg benntartani a francia első osztályban, ám végül nem járt sikerrel. Afrikai tapasztalataira és tekintélyére szükség is lesz az új szövetségi kapitánynak, hiszen a Barry, Boka, Zokora, Yaya Touré, Drogba nevével fémjelzett, lassan kiöregedő generációnak talán a következő, 2015-ös Afrika Kupa az utolsó esélye, hogy a sok elbukott lehetőség után valami maradandót alkosson. Ehhez előbb ősszel a talán legnehezebb selejtezőcsoport első két helyezettje közé kell bekerülni Kamerunnal, a Kongói Demokratikus Köztársasággal és valószínűleg Sierra Leonéval szemben.

Ghána

Ghána rendkívül nehéz csoportba került, így előzetesünkben mi se sok esélyt láttunk arra, hogy zsinórban harmadszor is eljussanak a fekete csillagok a nyolcaddöntőig. Az egyértelműnek tűnt, hogy az első találkozó az Egyesült Államok ellen sorsdöntő lehet, ám ezúttal nem hogy legyőzni nem sikerült a Team USA-t, mint a legutóbbi két VB-n, hanem egyenesen vereséget is szenvedett Kwesi Appiah csapata. Ilyen hendikepp után a későbbi világbajnok, Németország ellen a torna egyik legjobb mérkőzése és egy biztató döntetlen következett (érdekes, hogy a németek két afrikai ellenfelük, Ghána és Algéria ellen sem tudtak nyerni a rendes játékidőben, sőt az utolsó felkészülési mérkőzésen Kamerunnal is 2-2-t játszottak). A Portugália elleni utolsó mérkőzésnek győzelmi kényszerben vágott neki a gárda, ráadásul ez volt az a pont, amikor a tornán gyorsan kispadra kerülő Kevin-Prince Boateng is kiborította a bilit, aminek következtében őt és a sárga lapjai miatt amúgy is eltiltott Sulley Muntarit is kizárták a keretből, így pedig Portugália ellen már visszafogottabb teljesítményre volt csak képes a gárda.

Végzetesnek bizonyult tehát, hogy a szövetségi kapitány nem bírt kellő eréllyel a játékosai előtt. Az említett Boateng mellett Michael Essien is hátat fordított a válogatottnak a 2010-es VB után és csak a mostani selejtezősorozat végén jelentkezett újra játékra, szemmel láthatóan azonban nem ízlett nekik, hogy elmarad körülöttük a különleges sztároknak járó bánásmód. A kereten belüli klikkesedés jól látszott talán azon is, hogy miközben a játékosok nagy része a hagyományoknak megfelelően énekelve, táncolva vonult az öltözőbe a németek elleni mérkőzés előtt, Boateng és a kezdő pozícióját szintén elveszítő, Norvégiában született Kwarasey kapus csak kissé lemaradva, árulkodó arckifejezéssel követte őket.

A ghánai csapat érkezik az öltözőbe a Németország elleni mérkőzés előtt

Míg az USA ellen Kwarasey kapus nem volt túl meggyőző, Essien sérülésre hivatkozva állítólag az edzést is megtagadta, Boateng pályára lépése esetén pedig egy önérzetében sértett "herceg" teljesen haszontalan és önző hozzáállását mutatta a pályán, addig Sulley Muntari eltiltása, majd kizárása kifejezetten érzékeny veszteség volt a fekete csillagoknak. Abban ugyanis különösen a Milan, mérkőzésenként 3,5 szerelést produkáló középpályásának volt nagy szerepe, hogy az egész mezőny egyik legjobb középpályás szűrése a ghánaiakhoz fűződik. Szerelési kísérleteiknek ugyanis 47 százaléka volt sikeres, ami a negyedik legjobb hatékonyság a 32 csapat között, a meccsenként 19,3 labdaszerzés pedig a legjobb mutató a tornán. Mindemellett Muntari meccsenként 3,5 kulcspasszt is adott, nem véletlen, hogy ez az alapja a mérkőzésenénti 18,7 lövésnek, mely a mezőny legmagasabb értéke ebben a kategóriában.

Asamoah Gyan total shots 17, shot accuracy 38% total shots 5.37pg 3. turnover 4.7pg - 1 AW 3.67 pg 46% 13. forward 5.

Muntari Tackles: 3.5 pg 50% 9. - midfield 5. Key pass 3.5 pg - 4.

Mensah Interception 4.67pg 2. demichelis

Afful Interception 4.5pg 3 RB 1

K Asamoah Interception 3.67 6 LB 1 acc centers 2.0pg - 9.

Jordan Ayew PS% 96.2 6

A támadók hatékonysága viszont már jócskán hagyott kivetnivalót maga után, hiszen a lövések pontosságának tekintetében Ghána a második leggyengébb teljesítményt nyújtotta a tornán (mindössze a próbálkozások 29 százaléka találta el a kaput). A két idei góljával a VB-ken minden idők legeredményesebb afrikai játékosává avanzsáló Asamoah Gyan lövéseinek például csak 38 százaléka talált célba, miközben a mezőnyben a legtöbbször vesztette el a labdát (4,7-szer mérkőzésenként), fejpárbajainak pedig mindössze 46 százalékát nyerte meg. A legkevésbé talán a szintén két gólt szerző André Ayew-ra lehetett panasz, ám a többi pályára lépő támadó rendre kisebb-nagyobb csalódást okozott. Christian Atsu ugyan rendkívül aktív volt, ám nem túl hatékony, kapura szinte semmi veszélyt nem jelentett, a csereként bevetett Jordan Ayew, Majeed Waris, Wakasu hármason pedig több ígéretes lehetőség is elakadt.

A ghánai csapat "lőlapja" a három mérkőzésen

Ennek ellenére talán mégsem a támadók bizonytalansága, hanem a védelem ellentmondásos teljesítménye jelentette Ghána vesztét a VB-n. A széleken még nem is volt nagyobb baj, a kényszerből hátravont Kwadwo Asamoah ha ki is fejezte, hogy nem kedvence a balhátvéd poszt, itt is remek teljesítményt nyújtott. A mérkőzésenkénti 3,67 labdaszerzés a hatodik a mezőnyben, a poszton pedig a legjobb eredmény, miközben 2,0 pontos beadást is produkált a Juventus sztárja meccsenként. A jobbhátvéd poszton a tunéziai bajnok Espérance Tunis-ból beválogatott Harrison Afful szintén aktív volt támadásban is, miközben 4,5 meccsenkénti labdaszerzése szintén a legjobb eredmény a posztján, de a teljes mezőnyt tekintve is a harmadik. Tehát nem a szélek, hanem a ghánai középső védők játéka az, ami inkább látványosan bizonytalan volt a világbajnokságon. Nem szabad persze elfeledkezni arról, hogy az alapembernek számító Jerry Akaminko a felkészülés során dőlt ki sérülés miatt, így a két középhátvéd a fiatal és rutintalan John Boye és John Mensah lett, akik ugyan sokszor hasznosan játszottak, alkalmanként azonban elképesztő hibákat is vétettek, melyekért bekapott gólokkal fizetett a csapat.

A csapat mérkőzései a VB-n:

június 17. kedd, 0.00, Estádio das Dunas, Natal
 Ghána - Egyesült Államok  : 1-2

június 21. szombat, 21.00, Estádio Catelao, Fortaleza
 Németország - Ghána  : 2-2

június 26. csütörtök, 18.00, Estádio Nacional, Brasília
 Portugália - Ghána  : 2-1

A csapat VB-statisztikái:

A csapat körül kialakult botrányok következményeként Afriyie Ankrah sportminisztert a világbajnokság után el is tàvolitottàk állásából, viszont a labdarúgószövetség megerősítette Kwesi Appiaht a szövetségi kapitány posztján. Ezzel egyrészt továbbra is elkötelezettnek tűnik a GFA (Ghana Football Association) a hazai edzők alkalmazásában, másrészt igyekszik  megerősíteni a mester tekintélyét, és állást is foglal a túlságosan önérzetesnek tűnő sztárokkal szemben. Kevin-Prince Boateng azóta már újra kifejezte, hogy nem áll szándékában visszatérni a válogatottba, Michael Essien feje felett lassan végképp elszáll az idő, Sulley Muntari sorsa egyelőre még bizonytalan. Hogy Kwesi Appiah megtartása mennyire lesz életképes koncepció, az alighanem az őszi Afrika Kupa selejtezőkön kiderül, ahol ha kiemelkedő ellenféllel nem is kell megküzdeniük a fekete csillagoknak, sem Togo, sem Guinea, sem pedig az előselejtezőből valószínűleg érkező Uganda ellen nem mehetnek biztosra.

Kamerun

A kameruni válogatott teljesítménye talán csak azért nem jelentett nagyobb csalódást az elefántcsontpartijénál, mert előzetesen sem várhattunk sokat a szelídíthetetlen oroszlánoktól. Az 1990-ben megcsodált Roger Milla  féle csapat óta igencsak megkopott a becenév aktualitása, hiába jutott ki ugyanis azóta is csaknem mindegyik világbajnokságra Kamerun, főként az utóbbi években már nem tartozik a kontinens közvetlen élvonalába. Az elmúlt két Afrika Kupára például már kijutni sem sikerült, a világranglistán pedig mindössze az 56., de még az afrikai csapatok között is csak a 10. helyen állt az oroszlánfejes mezben szereplő válogatott a torna előtt. Sem a folyamatos belviszályok és politikai harcok színterévé váló, jelenleg az előző elnök, Iya Mohamed letartóztatása óta ideiglenes vezetés által irányított labdarúgó szövetség, sem pedig a selejtezők közepén a mezgyártó Puma cég lobbija révén kinevezett német szövetségi kapitány, Volker Finkenem képvisel túl nagy tekintényt a játékosok előtt, és ez bizony Brazíliában is meglátszott.Előzetesünkben ugyan a Németország elleni felkészülési mérkőzésen mutatott játék alapján adtunk még 30 százalék esélyt a csapatnak a továbbjutásra, végül azonban nem csak a bukásra jósolt 70 százalék érvényesült, de mind a játékosok elképesztő fegyelmezettlenségei, mind az eredmények alapján a torna leggyengébb válogatottja "rangot" nyerte el Kamerun. Azzal tisztában volt talán a közvélemény és a játékosok is, hogy az első, Mexikó elleni mérkőzés kulcsfontosságú lehet, ám a zuhogó esőben nem tudták olyan jól felvenni a ritmust a kameruniak, mint ellenfeleik és végül vereséget szenvedtek. A hátralévő találkozókon a játékosokon már érezhető volt a feszültség, mely súlyos következményekkel járt. A horvátok elleni összecsapáson Alex Song nagyon buta kiállítást hozott össze, a győzelmi kényszerben azonban ezután sem állhatott be Volker Finke védekezésre, a görcsös erőlködésnek azonban nem fordítás, hanem súlyos vereség és egy újabb kínos jelenet lett a vége. A házigazdák elleni találkozón pedig már meglehetősen hitehagyott és "minden mindegy" játékot láthattunk a zöld-piros-sárgáktól.

Samuel Eto'o és Volker Finke - ki irányít kit?

Érdkes, hogy míg a mexikóiak ellen 13-9 volt a kapura lövések aránya Kamerun javára, addig a horvátok ellen 60 percet emberhátrányban játszva is 17-18 és a legerősebb ellenfél, Brazília ellen is 12-19, a mérkőzésenkénti 11,7 helyzet pedig a nyolcadik legmagasabb mutató a mezőnyben. Mindennek azonban egyetlen lőtt gól lett a végeredménye és a torna legpocsékabb statisztikája a kaput eltaláló lövések tekintetében (14 százalék, 1,3 mérkőzésenként). A csapatkapitány, Samuel Eto'o végig sérüléssel küszködött, az első meccsen egy kapufáig jutott, majd a továbbiakban már nem is vállalta a játékot, és bármennyire is megosztó személyiség, a jelenléte nagyon hiányzott a pályán. A felkészülés során rendkívül eredményes Éric-Maxim Choupo-Moting inkább a támadók közül a legtöbb, 3,3 mérkőzésenkénti labdaszerzésével hívta fel magára a figyelmet, mint veszélyességével, ugyanakkor meccsenként 3,3-szor el is vették tőle a labdát, ami a hatodik legmagasabb ilyen adat a VB-n. A Lorient-ban remek szezont záróVincent Aboubakar mindössze öt lövést eresztett meg és ezekből egyszer sem találta el az ellenfelek kapuját. Külön érdemes kiemelni Benjamin Moukandjót, aki nem csak a kapura nem jelentett veszélyt, de amikor a horvátok ellen már végképp elúszni látszott a mérkőzés és a továbbjutás, saját kis privát játékba kezdett. A francia másodosztályból beválogatott játékos ezután ugyanis látszólag nem vett már tudomást csapattársairól, ehelyett különböző cselsorozat-kísérleteivel igyekezett felhívni magára a játékosmegfigyelők figyelmét. A trükk ugyan bejött, hiszen azóta szerződtette már Moukandjót a francia első osztályú Reims, a 6 (!) labdavesztéssel azonban Benoit Assou-Ekottónál alaposan kihúzta a gyufát, aminek nyílt színen drasztikus jelét is adta a QPR védője.

Assou-Ekotto és Moukandjo a Horvátország elleni meccs végén

Persze Assou-Ekottótól voltaképp nem is olyan meglepő ez a viselkedés, hiszen rendre inkább marketing értékével hívja fel magára a figyelmet, mint pályán nyújtott teljesítményével. Voltaképpen meglepetést is okozott, hogy az angol másodosztályból megelőzte a francia elitbe tartozó Lyon folyamatosan megbízható teljesítményt nyújtó balhátvédjét, a felkészülési mérkőzések alapján a kezdőbe várt Henri Bédimót. Különösen azt figyelembe véve, hogy Assou-Ekotto korábban sem nagyon kapott szerepet Finkénél, az edzőtáborokba rendszerint sérülésekre hivatkozva később érkezett, miközben a Togo elleni mérkőzés előtt például Adebayorral bulizott Miamiban. Nem csak a bal-, de a jobbhátvéd posztján is hatalmas káosz alakult ki a világbajnokságon. Noha a felkészülés során a hazai Coton Sport-ból (valószínüleg némi nyomásra) beválogatott Cédric Djeugoué jó teljesítményt nyújtott, az első mérkőzésen csak egy félidőt kapott, majd Finke hozzákezdett a selejtezők során már előadott kínlódáshoz. Előbb az előkészületi meccsek során borzalmas formát mutató, amúgy középhátvéd Danny Nounkeut állította be Djeugoué helyére, majd Horvátország ellen váratlanul Stéphane Mbia került kezdőként erre a posztra, ám a derék középpályás alaposan lemaradt az első gól előtt Ivica Olic-ról, akárcsak négy éve, amikor szintén jobbhátvédként vétette el a japánok győztes góljánál Nakatát. Csereként így aztán megint jött Nounkeu, míg a keret valódi jobbhátvédjei közülAllan Nyom csak a már tét nélküli, Brazília elleni találkozón kapott helyet a csapatban, amikor ki is osztott egy gólpasszt a torna egyetlen kameruni gólját szerző Joël Matipnak. A középhátvéd poszton egyébként sem utóbbi, sem Nicolas Nkoulou, sem pedig a kisebb sérüléssel bajlódó Aurélien Chédjou nem tűnt elég megbízhatónak, és alaposan szerepet vállaltak abban, hogy a teljes csapat mindössze 35 százalékát nyerte meg fejpárbajainak, ami a második leggyengébb "légvédelmet" jelenti a tornán. Mindehhez hozzátehetjük még, hogy talán a csapat teljes mentális összeomlását mutatja a korábban magabiztos hálóőr,Charles Itandje gyenge teljesítménye is, aki a bekapott kilenc találat közül kettőért is felelősségre vonható.

Alex Song piros lapot érő megmozdulása Mandzukic-csal szemben

Az eddig elsorolt kritikák ellenére is a legnagyobb csalódást talán mégis a középpálya teljesítménye jelentette, leginkább azért, mert a VB előtt ez volt az apróbb sikerek alapja. Talán csak a már említett Stéphane Mbia teljesítménye dícsérhető, hiszen 3,67 mérkőzésenkénti labdaszerzése a brazil Luiz Gustavo mögött a második legjobb a VB középpályásai között. Ezzel szemben a németek elleni felkészülési mérkőzésen rengeteg sikeres szerelést és labdaszerzést bemutató Eyong Enoh és Alex Song teljes kudarcot vallott. Előbbi leginkább 3,0 mérkőzésenkénti szabálytalanságával vétette észre magát, mely a mezőny 10. legmagasabb átlaga, utóbbi pedig hiába adott 120 percnyi játéka alatt 5 kulcspasszt, szűrőmunkája neki is gyengébb volt, a horvátok ellen elkövetett butasága pedig végképp megpecsételte a csapat sorsát. Ekkor már tudták a játékosok, hogy a brazil-mexikói döntetlen miatt csak győzelem esetén maradhat valós esélyük a továbbjutásra, ráadásul már egy gólos hátrányban volt a gárda. Moukandjo egy újabb labdavesztése után veszélyesen lódult meg Perisic a teljesen felhúzódó védelemmel szemben, így Song iparkodott volna kétsébeesetten vissza, ám a horvátok csatára, Mandzukic ahelyett, hogy az akciót követte volna, "taktikusan" beállt elé, a Barcelona játékosából pedig egy pillanatra kitört a felgyülemlett feszültség. Ezután lehorgasztott fejjel, szó nélkül vette tudomásul a jogosan megkapott piros lapot, levonult a pályáról, a mérkőzés után engedélyt kért, hogy részt vehessen a csapat sajtótájékoztatóján, ahol elnézést kért társaitól, a szurkolóktól és minden kamerunitól a tettéért.

A csapat mérkőzései a VB-n:

június 13. péntek, 18.00, Estádio das Dunas, Natal
 Mexikó - Kamerun  : 1-0

június 19. csütörtök, 0.00, Arena Amazonia, Manaus
 Kamerun - Horvátország  : 0-4

június 23. hétfő, 22.00, Estádio Nacional, Brasília
 Kamerun - Brazília  : 1-4

A csapat VB-statisztikái:

A brazíliai leszereplés után kissé meglepő, hogy Volker Finke kategorikusan visszautasít minden lemondásával kapcsolatos hiresztelést, és szeretné kitölteni még egy évig élő szerződését. Egyelőre a novemberi elnökválasztásra készülő szövetség is békén hagyja a német kapitányt, csakhogy az év végén megválasztott új elnök esetleges reakciója már késő lehet, hiszen addigra túl lesz a csapat az Afrika Kupa selejtezőin, mely során ráadásul nagyon nehéz ellenfelekkel, Elefántcsontparttal, a Kongói Demokratikus Köztársasággal és valószínűleg Sierra Leonéval kell szembenézniük a szelídíthetetlen oroszlánoknak. Pedig a lassan tényleg kiöregedő Eto'o mellett a keret még hemzseg a jó korban lévő vagy akár fiatalnak is tekinthető tehetségektől (Matip, Salli, Aboubakar), azonban nehéz az új nemzedék sikeres felépítését a játékosai és a szurkolók előtt szemmel láthatóan kellő eréllyel nem rendelkező német szakember irányításával elképzelni. Márpedig igencsak kínos lenne, ha a korábban négyszeres győztes válogatott zsinórban harmadszor is elbukná a legjelentősebb kontinentális seregszemle selejtezőjét.

Nigéria

Ghána mellett a nigériai válogatott volt még az, amelyik szintén hazai szövetségi kapitánnyal, Stephen Keshivel a kispadon vívta ki a világbajnoki kvalifikációt. Az egykor 64-szeres válogatott védő korábban irányította már Malit és Togót is, a szuper sasokkalpedig 19 év szünet után hódította el az Afrikai Nemzetek Kupáját 2013-ban. A mester hazájában leginkább arról híres, hogy bátran nyúl az afrikai kontinensen játszó játékosokhoz is, viszont nem nagyon tűri a sztárallűröket, és teketóriázás nélkül hagyja ki akár a legnevesebb játékosokat is keretéből a csapategység érdekében. Így került ki például az idei VB-re utazó csapatból például a Villarealban 14 bajnoki gólig jutó Uche Ikechukwu, miközben több, a nigériai közvélyemény számára ismeretlenebb játékos is meghívót kapott. Ez a stratégia nem működött túl fényesen a felkészülési mérkőzések során, ahol egyszerűen képtelen volt mérkőzést nyerni a gárda és az első brazíliai találkozón az Irán elleni gól nélküli szenvedés is a kétkedőket látszott igazolni. A masszív iráni védelemmel azonban a későbbiekben Messiéknek is meggyűlt a baja, miközben aszuper sasok Bosznia és Argentína ellen már jobb teljesítményt nyújtottak. Ez voltaképpen kitartott a Franciaország elleni nyolcaddöntőre is, itt már azonban főként a mérkőzés utolsó harmadában, Onazi sérülése és Griezmann pályára lépése után kifulladni látszott a csapat, így harmadik próbálkozásra sem sikerült Nigériának bejutnia a negyeddöntőbe. Tegyük gyorsan hozzá, idén erre nem is volt annyi esély, mint 1994-ben és 1998-ban, és voltaképpen a 2014-es teljesítmény pozitívként értékelhető.

Az sem lehet véletlen, hogy a két csoportjából továbbjutó afrikai csapatnál dícsérhető csak fenntartások nélkül a támadójáték. A szuper sasok csatárai esetében, ha a betömörülő Iránnal nem is sikerült mit kezdeniük, azért a mérkőzésenként kialakított 13,7 helyzet a negyedik, a 18,7 lövés pedig a legmagasabb érték a tornán. Az már más kérdés, hogy ezek pontatlanságát (29 százalék találta el a kaput) csak Kamerun múlta alul, ám Ahmed Musa így is jegyzett két remekbe szabott gólt, míg Bosznia-Hercegovina ellen Peter Odemwingie juttatta a hálóba a győztes találatot. Utóbbit a két gólpasszt is jegyző Emmanuel Emenike készítette elő, aki ugyan csak egy lesgólig jutott a franciák ellen, fizikai adottságai és mérkőzésenkénti 3,0 sikeres cselezése (13. a mezőnyben) miatt sokszor okozott fejfájást az ellenfél védőinek.

A franciák elleni középpályás védekezés Onazi sérülése előtt és után
(szerelések/labdaszerzések/megnyert fejpárbajok száma: 6/3/5 illetve 0/2/3)

A középpályás játék már nem volt erőssége a csapatnak, azonban John Obi Mikel nagyon fontos, tényleg nélkülözhetetlen láncszem volt. Ogenyi Onazi ugyan sokszor hasznos volt a szűrésben, indításai gyakran használhatatlanok voltak, és meccsenként 5,3-szor átjátszották, aminél többször senkit a VB során. Ahogy már említettük, a franciák elleni kiesése mégis végzetesnek bizonyult, ugyanis a többi középpályán bevethető játékos messze elmaradt az említettektől és a támadó játékosok sem igazán voltak képesek besegíteni a szűrőmunkába.

A védekezés így leginkább valóban a hátvédekre maradt, ők azonban alaposan kitettek magukért Brazíliában. Noha közvetlen a torna előtt sérülés miatt kidőlt az egyik legnagyobb sztár, a balhátvéd Elderson Echiejiele, az első meccsen pedig a középhátvéd Godfrey Oboabona, a helyükre lépők egyaránt kellemes meglepetést okoztak. Az Izraelből beválogatott, a hőség ellenére végig hosszú újjú mezben szereplő Juwon Oshaniwanagyon megbízható teljesítményt nyújtott, a védelem tengelyében pedig a veterán, 100. válogatottságát is elérő Joseph Yobóra sem lehetett panasz. A jobbhátvéd, Efe Ambroseis a csapat egyik legrutinosabb játékosához méltó módon szerepelt (2,8 labdaszerzés meccsenként és egyetlen egy szabálytalanság a négy összecsapáson), a válogatott legnagyobb felfedezettjének azonban egyértelműen Kenneth Omeruót kiállthatjuk ki. A Chelsea-ből a másodosztályú  Middlesbrough-ba kölcsönadott középhátvéd 7,75 felszabadítást és 2,5 sikeres szerelést produkált per meccs, miközben fejpárbajai 83 százalékát megnyerte és a négy mérkőzésen összesen alig 3-szor szabálytalankodott.

Vincent Enyeama teljesítménye: két meccsen hibátlan, két meccsen tehetetlen

Akárcsak négy éve, ismét tragikus hős lett a kapus Vincent Enyeama, aki az elmúlt szezonban a Lille hálóőreként sokszor parádézott, egyszer pedig 1062 percig nem kapott gólt (ezzel második a Ligue 1 örökranglistáján). A mérkőzések előtti fohászkodásokat is vezető csapatkapitány a világbajnokság csoportmérkőzésein is igazi vezére volt a védelemnek, a Bosznia elleni bravúrjai nélkül aligha juthatott volna tovább a gárda a csoportból. A torna négy meccsén átlagban 5,0 védésénél csak az amerikai Tim Howard mutatott be többet, ugyanakkor a nyolcaddöntőben az ő elhibázott kifutása tette lehetővé, hogy a franciák megszerezzék a vezetést, így a szuper sasok bukása némileg az ő számlájára is írható.

A csapat csopotmérkőzései:

június 16. hétfő, 21.00, Arena da Baixada, Curitiba
 Irán - Nigéria  : 0-0

június 22. vasárnap, 0.00, Arena Pantanal, Cuiabá
 Nigéria - Bosznia-Hercegovina  : 1-0

június 25. szerda, 18.00, Estádio Beira-Rio, Porto Alegre
 Nigéria - Argentína  : 2-3

Nyolcaddöntő:

június 30. hétfő, 18.00, Estádio Nacional, Brasília
 Franciaország - Nigéria  : 2-0

A csapat VB-statisztikái:

A csoportból való továbbjutás annyira kellemes meglepetést jelentett a szövetségnek és a játékosoknak, hogy csak ekkor derült ki, hogy a siker esetén járó prémiumokról szóló előzetese megállapodást különbözőféleképpen értelmezik. Végül egy apróbb zökkenővel sikerült megoldani a problémát, ám a hazatérés után a sportminiszter kipenderítette aNigériai Labdarúgó Szövetség éléről Aminu Maigarit. Noha az új elnök megválasztását rögtön ki is tűzték augusztus 26-ra, a politikai befolyásra különösen érzékeny FIFA azonnal felfüggesztette Nigéria tagságát (az Adidas pedig a szponzori támogatását), hogy aztán Maigari egy hónapig tartó ideiglenes visszahelyezése után a világszövetség visszavonja a felfüggesztést. Már a torna alatt elterjedtek olyan hiresztelések, hogy szerződése lejártával Stephen Keshi távozik a szuper sasok éléről és a dél-afrikai válogatott kispadját foglalja el, utóbbi pozícióra azonban nemrég kinevezték a korábban az U17-eseket irányító Ephraim Mashabát, a nigériai szövetség pedig eltökélt tárgyalásokba kezdett Keshi szerződésének meghosszabbításáról. Az álláspontok egyelőre lassan közelednek, ugyanis a havi 7 millió nairás ajánlat helyett a szakember 10 milló nairás (nagyjából 46 ezer euró) fizetést szeretne, illetve a Konföderációs Kupa előtt anyagi racionalizálásra hivatkozva megkérdezése nélkül elbocsátott segítőjének, Sylvanus Okpallának a visszahelyezését állásába. Közben a szeptemberben induló Afrika Kupa selejtezők egyre közelednek, ahol az ellenfelek között szerepel éppen Dél-Afrika, Szudán, valamint az előselejtezőkből valószínűleg továbblépő Kongói Köztársaság