Mesebeli Afrika: Afrikai VB-értékelés I.

A brazíliai világbajnokság befejeztével elérkezik az értékelések ideje, így megragadhatjuk az alkalmat, hogy számot vessünk Afrika idei eredményeivel is. A világbajnokságra nem illő események újra kíméletlenül éberesztettek rá mindenkit azafrikai futballvalóságra és a nehezen kezelhető problémákra. Jelen bejegyzésben foglalkozzunk inkább a pályán mutatott teljesítménnyel, hiszen jópár érdekesség történt a fekete kontinens csapataival a mérkőzéseken is. Értékelésünk első részében a kontinens összteljesítményével foglalkozunk, a válogatottakkal külön-külön pedig majd egy második részben. Előljáróban mindenesetre annyit leszögezhetünk, hogy a fekete kontinensen talán az átlagosnál is fontosabb tényező a szövetségi kapitány tekintélye. A kemény kézzel megszervezett csapatairól híres Vahid Halilhodzic és a csapategység érdekében akár sztárokat is habozás nékül száműző Stephen Keshi egyaránt továbbvezette fiait a csoportjából, miközben a pályája első vezetőedzői munkájaként elefántcsontparti szövetségi kapitány Sabri Lamouchi, a kameruniak élére a mezgyártó lobbija által kinevezett Volker Finke, vagy a magukat "visszakuncsorgó" sztárjai által kikezdett Kwesi Appiah gárdái rendre csalódást okoztak és elbuktak már a kvartettjükben.

Az összteljesítményt tekintve elsősorban azt kell megállapítanunk, hogy Afrika számára felemás eredményekkel ért véget a 2014-es labdarúgó világbajnokság. Sikerként könyvelhető el ugyanis, hogy a VB-k történetében először jutott két afrikai csapat tovább a csoportjából. A fenti ábrában a nyolcaddöntős csapatok konföderációnkénti megoszlása látható az egyenes kieséses nyolcaddöntők bevezetése, 1986 óta. Afrikát azóta minden egyes alkalommal képviselte egy válogatott a legjobb 16 között, igaz, 1990-ig csak kettő, 1994-ben három induló közül sikerült valamelyik csapatnak továbbjutnia a csoportjábó, míg az azóta rendezett tornákon öt illetve 2010-ben hat induló közül élte túl a csoportkört egy-egy gárda. Az európai hegemóniát (10 csapat, 62,5%) csak az utóbbi idők Európán kívül rendezett tornái törik meg, Dél-Afrikában és Brazíliában már csak 6 csapat jutott a legjobb 16 közé az öreg kontinensről. Idén leginkább az észak-, és közép-amerikai csapatok előretörése volt szembetünő, a korábbi egy vagy két nyolcaddöntős helyett ezúttal hárman is továbbverekedték magukat a csoportból. A Concacaf régió és Afrika sikereinek leginkább Ázsia látta a kárát, hiszen ezúttal mind a négy képviselőjük elvérzett a csoportkörben, ami korábban inkább az európai VB-ken fordult elő velük (1990, 1998, 2006).

Afrikai pozitívumként említhető, hogy Asamoah Gyan lett az első afrikai futballista, aki három világbajnokságon is betalált az ellenfelek hálójába, ráadásul a portugálok ellen szerzett találata már a hatodik volt, amivel szintén kontinentális csúcstartó lett az összesített gólok tekintetében. Mégpedig az 5 gólos Roger Millát ellőzte meg ezzel, aki a legidősebb játékos címét is elvesztette idén, hiszen Faryd Mondragón kapus 43 évesen és 3 naposan kapott öt percet Kolumbia utolsó csoportmeccsén (érdekesség, hogy ez az idő is elég volt neki, hogy a VB leghosszabb, 59 méteres kapuskirúgását bemutassa). Ugyanakkor a legidősebb VB-gólszerző rekordja továbbra is a kameruni legendáé, aki 1994-ben 42 esztendősen talált be Oroszország hálójába.

További rekord Algéria teljesítménye Dél-Korea ellen (4-2), ugyanis korábban soha nem lőtt egy afrikai csapat sem ennyi gólt egy mérkőzésen. A sivatagi rókák összesen hét találatig jutottak, amivel ők is csatlakoztak az 1990-es kameruni, az 1994-es nigériai és a 2002-es szenegáli válogatott közös rekordjához. Az azonban egyszer sem fordul elő korábban, hogy az afrikai válogatottak együttvéve annyi gólt szerezzenek, mint az idei világbajnokságon, szám szerint 19-et.

Az már más kérdés persze, hogy a kapott gólok száma sem volt még soha ilyen magas, a 31 bekapott találat 1,8-at jelent mérkőzésenként, ilyen rossz védekezésre pedig 1974 óta nem volt példa. Ezzel már el is érkeztünk a negatívumokhoz, hiszen ki kell emelni azt is, hogy hiába Algéria és Nigéria viszonylagos sikeressége, a mérkőzésenként szerzett átlagpontszám rendkívül alacsony lett. Ahogy az alábbi táblázatból is kiderül, a 0,71-es pontátlag minden idők egyik leggyengébb kontinentális teljesítménye. A VB-k 1998-as 32 csapatosra bővítése és öt afrikai válogatott indulásának engedélyezése óta ilyen szégyen még nem fordult elő. A negatívumok között említhetjük azt is, hogy ezúttal egyik afrikai csapat sem jutott be a legjobb nyolc közé, sőt, reálisan nézve az esélyeket erre a végül nyolcaddöntőbe kerülő gárdáknak nem is nagyon volt esélye. Így az utóbbi két tényező tekintetében bizony távolra kerültünk a '90-es évekig tartó látványos fejlődéstől.

Jelmagyarázat: R: résztvevő csapatok száma, S: selejtezőre nevező válogatottak száma, Tj: csoportból továbbjutók száma, LE: legjobb eredmény (NyD: nyolcaddöntő, Cs: csoportkör, ND: negyeddöntő), M: mérkőzések száma, Gy: győzelmek száma, D: döntetlenek száma, V: vereségek száma, Gólok: összes szerzett és kapott gól, GK/m: mérkőzésenkénti átlaggólkülönbség, Pt/m: mérkőzésenkénti átlagpontszám (győzelem: 3 pont)

A nyolcaddöntőkben talán csak Elefántcsontpartnak lehetett volna keresnivalója Costa Rica ellen, ám ők végül akárcsak a legutóbbi két alkalommal, ezúttal is elvéreztek a csoportjukban, így az ország "legjobb" VB-teljesítménye továbbra is csak a csoportkör, vagyis a torna elérése. Ezen a szinten nem tudott továbblépni eddig négy VB-szereplése során Tunézia sem, három tornáján Dél-Afrika, kétszer Egyiptom, valamint az eddigi egyetlen, debütáló tornáján Zaïre, Angola és Togo. Nigéria ötödik világbajnokságán immár harmadszor jutott el a nyolcaddöntőig, amivel Afrika egyik legsikeresebb futballnemzete csúcstartó lett ugyan, azonban ezen a ponton soha sem sikerült túljutnia. Ugyanígy az idei nyolcaddöntő a legjobb teljesítménye a negyedszer kvalifikálóAlgériának, és egy másik észak-afrikai ország, Marokkó is négy indulásából egyszer érte el a legjobb tizenhatot, igaz, azt első afrikaiként, még 1986-ban. A kontinentális csúcsot a negyeddöntő jelenti, amivel a konföderációk között csak Óceániát előzi meg Afrika, hiszen az eddig az összes világbajnoki címet magáénak tudó Európa és Dél-Amerika mellett egyszer már a Concacaf térség (1930) és Ázsia (2002) is képviseltette magát az elődöntőben. Szenegál eddigi egyetlen tornáján ért el a legjobb nyolcig 2002-ben, Ghána2010-ben, miközben 2006-ban nyolcaddöntősök voltak, vagyis az idei, harmadik VB-jük hozta a leggyengébb szereplést. Az első negyeddöntős afrikai csapat az 1990-es kameruniválogatott volt, ám a szelídíthetetlen oroszlánok hiába kvalifikálták magukat kontinentális rekorderként immár hét világbajnokságra, a további hat alkalommal egyaránt kiestek a csoportküzdelmek során, ráadásul a legutóbbi két tornán pont nélkül.