Elefántcsontpart: aranygeneráció?

Elefántcsontpart 22,5 milliós ország Nyugat-Afrikában, egykori francia gyarmat. Régen nem meglepő módon az elefántcsont volt a fő kiviteli terméke, ma a kávé és a kakaó – na meg a futball. A hazai rendezésű, 1984-es torna óta Elefántcsontpart mindig kijutott az Afrikai Nemzetek Kupájára (ANK), 1992-ben meg is nyerte azt egy maratoni tizenegyespárbaj után; 2004-ben aztán nem jött össze a kijutás. A kudarccal végződő selejtezőket követően a francia Robert Nouzaret helyét honfitársa, Henri Michel foglalta el a kispadon. Vele pedig beérettaz elefántcsontparti futball valaha volt legerősebb generációja.

Elefántcsontpart 22,5 milliós ország Nyugat-Afrikában, egykori francia gyarmat. Régen nem meglepő módon az elefántcsont volt a fő kiviteli terméke, ma a kávé és a kakaó – na meg a futball. A hazai rendezésű, 1984-es torna óta Elefántcsontpart mindig kijutott az Afrikai Nemzetek Kupájára (ANK), 1992-ben meg is nyerte azt egy maratoni tizenegyespárbaj után; 2004-ben aztán nem jött össze a kijutás. A kudarccal végződő selejtezőket követően a francia Robert Nouzaret helyét honfitársa, Henri Michel foglalta el a kispadon. Vele pedig beérett az elefántcsontparti futball valaha volt legerősebb generációja.

A 2006-os ANK selejtezői egyben az azévi világbajnokság selejtezői is voltak. A 6 csapatos csoportban az „Elefántok” meglepetésre első helyen futottak be, ezzel nemcsak a kontinenstornára, hanem a vb-re is kijutottak. Pedig nem akármilyen riválisokat kaptak: a 2000-ben és 2002-ben is ANK-t nyerő Kamerunt 1 ponttal, Egyiptomot pedig 5-tel előzték meg. Utóbbinak csak a vb szempontjából volt jelentősége, elvégre a kontinenstorna mezőnyének a „Fáraók” rendezőként automatikusan tagjai voltak. De utólag az ő sima megelőzésük is érdekesnek tűnhet.

A tornán ugyanis már a csoportban újra szembekerültek velük az Elefántok. Ők előzőleg mindkét csoportmeccsüket megnyerték, és már továbbjutottak, az egyiptomiaknak viszont becsúszott egy döntetlen is, így nekik nem fért bele a vereség. Sőt, a Kairói Nemzetközi Stadion több, mint 70 000 (!) őrjöngő nézője számára a döntetlen sem. Afrikai szinten magas színvonalú, jó iramú összecsapást láthattunk, melyen Elefántcsontpart végül nem bírta a nyomást, és 3:1-es vereséget szenvedett. Ezt a meccset már Aruna Dindane nélkül játszották le az Elefántok. A játékos egyik kislánya elhunyt, a csatár ezért hazament a tornáról.

A negyeddöntőben Egyiptom a gyengécske Kongón gázolhatott át, az Elefántoknak viszont a csoportkörben 100%-os és a 3 meccsen 5 gólt vágó Samuel Eto’ót felvonultató kameruniakkal kellett szembenézniük. Az aznap délutáni Nigéria-Tunézia meccsen tizenegyesek döntöttek, 16 lövésre volt szükség. Az Elefántcsontpart-Kamerun találkozón (0:0 után) még ennyi kísérlet sem volt elég! Miután minden mezőnyjátékos bevágta a maga tizenegyesét, odaálltak a kapusok is, és ők sem hibáztak. Következett újra Eto’o és az elefántcsontpartiak sztárja, Didier Drogba, akik a legelső körben rúgtak. Ezúttal előbbi hibázott, utóbbi nem, Elefátcsontpart továbbjutott! A Nigéria elleni elődöntőt Drogba még a rendes játékidőben eldöntötte – a fináléban pedig következhetett újfent Egyiptom. Ezúttal kibírták a közönség nyomását az Elefántok, így 0:0 után büntetőrúgásokra került sor. Nem volt kétséges, hogy Drogba a hibája ellenére vállal majd tizenegyest – de kihagyta! Aztán az ördöngős Bakary Koné is hibázott, Egyiptom győzött. Alább a döntő összefoglalója látható:

Nyer még ez az elefántcsontparti csapat kupát – nyugtatgathatták magukat a szurkolók, elvégre az összes kulcsember a húszas évei közepén-elején jár csak. Drogba 27, Zokora 25, Kolo Touré 24, Yaya testvére (még az Olympiakosból!) és Eboué 22 éves volt, a bátyjánál utóbb nagyobb karriert befutó Salomon Kalou pedig olyan ifjú volt még, hogy be sem került a keretbe (illetőleg éppen a holland állampolgárságért küzdött, sikertelenül). A 23 elefántcsontparti közül csak a kapus, Tizié és a veterán védő, Cyril Domoraud járt 30 fölött.

Igazság szerinte még ugyanebben az évben lehetett volna javítani, ám a németországi világbajnokságon a legkeményebbnek tartott csoportba kerültek az Elefántok. Argentína és Hollandia ellen is összejött a szépítő gól 0:2 után, de a két vereség azt jelentette, hogy az utolsó meccsnek már nem volt tétje. Szerbia és Montenegró legyőzése mindenesetre Elefántcsontpart történetének első nyertes vb-meccse volt (lent látható az összefoglaló). De ennek a fiatal generációnak még vb-n is lesz lehetősége a javításra!

Henri Michelt Uli Stielike váltotta, és a csapat habkönnyen jutott ki a 2008-as, ghánai ANK-ra. De az új szövetségi kapitány a tornán már nem irányíthatta az együttest: két héttel az első meccset megelőzően fia súlyos betegsége miatt lemondott posztjáról. Utóda ideiglenesen az addigi U-23-as szövetségi edző, Gérard Gili lett. A csoportkör nem jelentett komoly megerőltetést, 3 győzelemmel jutottak tovább az Elefántok. A negyeddöntő (amely előtt elhunyt Stielike fia) is maga volt a díszmenet, az addig reménykeltően teljesítő Guineának 5-öt gurított a csapat, amely így négy meccs után 13-1-es gólkülönbséggel állt – ki állíthatja meg őket?! Nos, már az elődöntőben megkaptuk a választ: Egyiptom. Ezen a meccsen Drogbának egyszerűen semmi nem jött össze, az egyiptomi kapus viszont szenzációsan védett. 0:2 után a gyors szépítéssel felvillant ugyan a remény, ám a végeredmény csúnya 1:4 lett. A bronzmeccs láthatóan kevésbé motiválta az Elefántokat, mint a rendező Ghánát, amely így otthon tartotta a bronzérmet (2:4). Egyiptom megvédte címét, Elefántcsontpartnak ezúttal sem jött össze az arany.

Stielike rövid időre visszatért, majd Vahid Halilhodzicot nevezték ki a helyére. Vele vívta meg a világbajnoki, egyúttal az ANK-selejtezőket a csapat, mégpedig sikerrel. 2010-ben Angolában rendezték a kontinenstornát, ahol a togói válogatott csapatbuszát terroristák támadták meg. A halálos áldozatokat is követelő incidens után Togo visszalépett a tornától (hivatalosan kizárták, miután nem jelent meg az első meccsén), így Elefántcsontpartnak csak Burkina Faso és Ghána jutott ellenfélül a csoportban (0:0, 3:1, csoportelsőség). A legjobb nyolc között az az Algéria következett, amely az ismeretlen Malawi ellen tragikus játékkal és 0:3-mal kezdett, majd másik két, szintén nem világverő ellenfelével szemben borzasztó színvonalú mérkőzéseken 1:0-lal és 0:0-lal kivívta a továbbjutást. De a negyeddöntőre megtáltosodtak. Kétszer harcolták ki az egyenlítést a rendes játékidőben, noha a második elefántcsontparti gól a 89. percben született. Aztán a hosszabbítás elején ők jutottak előnyhöz, és meg is tartották azt (lent az összefoglaló). Az Elefántok még a legjobb négy közé sem jutottak be! Egyiptom ismét megvédte címét, Halilhodzicot pedig még a vb előtt menesztették. Ez utóbbiban valószínűleg az elefántcsontparti politikai helyzet is szerepet játszhatott, amely ezidőtájt finom fogalmazva is zavaros volt.

Dél-Afrikában, a világbajnokságon így Sven-Göran Eriksson irányította a csapatot, amely ezúttal is kifogta a halálcsoportot. De nem adták magukat könnyen az Eleftántok, Portugália ellen kiharcoltak egy döntetlent. Brazília ellenében azonban csak egy tisztes vereségre futotta, így az Észak-Korea elleni meccsnek csak akkor lett volna jelentősége, ha Brazília legyőzte volna Portugáliát. De ott 0:0 lett az eredmény, így az Elefántok megint „fölöslegesen” nyerték meg utolsó csoportmeccsüket. Erikssont is menesztették.

A 2012-es, gaboni-egyenlítői-guineai ANK előtt Egyiptomban kitört a forradalom, leállt a bjnokság, a háromszoros címvédő csapat pedig ilyen körülmények között nem tudta kivívni a részvételt. Noha ekkor már tudni lehetett, hogy ezúttal egy év múlva is rendeznek ANK-t, egyértelmű volt: Elefántcsontpart számára eljött a nagy lehetőség, amit nem szabad kihagyni. Ezúttal egy hazai kapitányt neveztek ki Francois Zahoui személyében, aki példás fegyelmezettséget követelt meg játékosaitól, és a korábbiaknál óvatosabb, a mindent elsöprő támadások helyett a labdatartásra és a védekezésre épülő taktikát állított fel. A selejtezőben minden meccsét megnyerte a csapat, és így volt ez a csoportkörben is, ahol már látszott az új felfogás: a szokottnál szorosabb meccseket játszottak az Elefántok, de egyetlen gólt sem kaptak. A negyeddöntőben Drogba elhibázott egy büntetőt, de aztán lőtt két gólt, 3:0 lett a vége. Az elődöntőben, Mali ellen egy Gervinho-villanás elegendőnek bizonyult: Elefántcsontpart kapott gól nélkül jutott a döntőbe, ahol meglepetésre Zambia várt rá. A finálét néhány kilométerre játszották attól a helytől, ahol 1993-ban az akkori zambiai válogatottat szállító repülőgép lezuhant. A döntő nem hozott gólt, noha Elefántcsontpart a rendes játékidő végén még egy tizenegyest is kiharcolt. Azt Drogba kihagyta, és ezúttal nem volt a lábában két újabb gól, mint a negyeddöntőben. Büntetőpárbajra került sor, és Drogba megint odaállt – ezúttal be is vágta! Az első hét párban senki sem hibázott, aztán Kolo Touré és a túloldalon Kalaba is rontott. Majd kihagyta Gervinho is, Sunzu pedig a mennybe lőtte Zambiát. Elefántcsontpartnak megint nem jött össze (összefoglaló lent). A hét gólkirály közül Drogba volt a legszomorúbb. De legalább még abban az évben a Bajnokok Ligája-győzelem összejött neki; a Bayern elleni döntőben a 88. percben egyenlített, majd belőtte az utolsó büntetőt...

Zahouit Sabri Lamouchit váltotta, aki korábbról semmiféle edzői tapasztalattal nem rendelkezett. Érdekes döntés volt így az ő kinevezése, elvégre a Drogba-féle nagy generáció utolsó világbajnoksága, előtte pedig (2013-ban) az ikon számára valószínűleg szintén végső ANK következett. Utóbbira simán kijutott a csapat, ám a torna csoportkörében nem mutatott jó teljesítményt – a csoportgyőzelem így is összejött. A legjobb nyolc között Nigéria várt az Elefántokra, akik e találkozóra sem tudtak igazán felpörögni. A 2:1-es nigériai győzelem azonban így is meglepetésnek számított, egyúttal pedig a legrosszabb eredménynek a nagy generáció történetében. Lamouchi azonban maradhatott a posztján.

A 2014-es világbajnokságon szereplő (és arra a vártnál nehezebben kijutó) Elefántcsontpart félig olyan játékosokra épült, akik többsége már túljutott pályafutása csúcspontján, félig pedig az új generáció képviselőire. A legrégebbi tagok közül Barry kapus 34, Kolo Touré és Zokora 33, Boka és Yaya Touré 31 éves volt. Közülük Kolo Touré rendszerint nem is fért már be a kezdőcsapatba, és ugyanez volt igaz a 36 éves Drogbára is. Ezúttal az egyik legkönnyebb csoportba került a csapat, amelyből reális cél (sőt, talán elvárás is) volt a továbbjutás. Japán ellen kezdett a csapat, amely 0:1 után Drogba beállását követően tudott fordítani, és nyerni. Az esélyesebb Kolumbia ellen sokáig jól tartotta magát Elefántcsontpart, ám az egyéni hibák – dacára Gervinho gyönyörű góljának – vereséghez vezettek. A Touré fivérek ezután a meccs után tudták meg, hogy öccsük, a 28 éves Ibrahim rákbetegségben elhunyt. Sem Yaya, sem Kolo nem utazott haza a gyászoló családhoz, hanem a következő meccsre próbáltak koncentrálni. A papírforma alapján gyengébb görög csapat ellen a döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. Ez meg is volt egészen a 90+3. percig, amikor a nagyot küzdő görögök tizenegyeshez jutottak, és megnyerték a meccset (összefoglaló lent). Az ordító egyéni hibák következtében Elefántcsontpart annak ellenére sem tudott pontot szerezni a mérkőzésen, hogy a görögöknek sérülések miatt már az első félidőben kettőt kellett cserélniük…

Lamouchi a kudarc után lemondott posztjáról, utóda a következő szakvezetők közül kerül ki: Francis Gillot, Frédéric Antonetti, Hervé Renard, Luis Fernández, Manuel José. Ami pedig a játékosokat illeti, a védelemben Aurier, elöl Gervinho és Bony lehet hosszú távon kulcsfigura – velük természetesen továbbra is az ANK esélyesének fog számítani az együttes, amelynek a vb mezőnyében is helye lehet. De több, mint valószínű, hogy Drogba, Kolo Touré és az elefántcsontparti labdarúgás legjobb csapatának többi vezéralakja anélkül fogja befejezni válogatott karrierjét, hogy megnyerték volna az ANK-t, amelynek egy évtizeden keresztül mindig legfőbb esélyesei voltak, illetve anélkül, hogy világbajnokságon továbbjutottak volna csoportjukból. Két ezüst- és egy bronzérem, valamint három világbajnoki kudarc: nem éppen aranygenerációhoz illő mérleg.

Sz.Andris