Afrikai VB-értékelés II.

A brazíliai világbajnokság befejeztével kitértünk már az afrikai csapatok körül kialakuló, nem éppen VB-re illő eseményekre és hátterükre, valamint a torna már közvetlenebb értékeléseként a kontinens teljesítményének általános áttekintésére, most pedig, ha megkésve is, de az egyes válogatottak szereplését vesszük górcső alá külön-külön. Ahogy már korábban is hangsúlyoztuk, ez a világbajnokság is rávilágított arra, hogya fekete kontinensen nem elég, ha a szövetségi kapitány jó szakember, hanem az átlagosnál is fontosabb tényező a tekintélye. A kemény kézzel megszervezett csapatairól híres Vahid Halilhodzic és a csapategység érdekében akár sztárokat is habozás nékül száműző Stephen Keshi egyaránt továbbvezette fiait a csoportjából, miközben a pályája első vezetőedzői munkájaként elefántcsontparti szövetségi kapitány Sabri Lamouchi, a kameruniak élére a mezgyártó lobbija által kinevezett Volker Finke, vagy a magukat "visszakuncsorgó" sztárjai által kikezdett Kwesi Appiah gárdái rendre csalódást okoztak, és elbuktak már a kvartettjükben.

(a statisztikák a fifa.com, a whoscored.com, a squawka.com és a fourfourtwo.com adatai alapján készültek)

Elefántcsontpart: aranygeneráció?

Elefántcsontpart 22,5 milliós ország Nyugat-Afrikában, egykori francia gyarmat. Régen nem meglepő módon az elefántcsont volt a fő kiviteli terméke, ma a kávé és a kakaó – na meg a futball. A hazai rendezésű, 1984-es torna óta Elefántcsontpart mindig kijutott az Afrikai Nemzetek Kupájára (ANK), 1992-ben meg is nyerte azt egy maratoni tizenegyespárbaj után; 2004-ben aztán nem jött össze a kijutás. A kudarccal végződő selejtezőket követően a francia Robert Nouzaret helyét honfitársa, Henri Michel foglalta el a kispadon. Vele pedig beérettaz elefántcsontparti futball valaha volt legerősebb generációja.

Afrikai VB-értékelés I.

A brazíliai világbajnokság befejeztével elérkezik az értékelések ideje, így megragadhatjuk az alkalmat, hogy számot vessünk Afrika idei eredményeivel is. A világbajnokságra nem illő események újra kíméletlenül éberesztettek rá mindenkit azafrikai futballvalóságra és a nehezen kezelhető problémákra. Jelen bejegyzésben foglalkozzunk inkább a pályán mutatott teljesítménnyel, hiszen jópár érdekesség történt a fekete kontinens csapataival a mérkőzéseken is. Értékelésünk első részében a kontinens összteljesítményével foglalkozunk, a válogatottakkal külön-külön pedig majd egy második részben. Előljáróban mindenesetre annyit leszögezhetünk, hogy a fekete kontinensen talán az átlagosnál is fontosabb tényező a szövetségi kapitány tekintélye. A kemény kézzel megszervezett csapatairól híres Vahid Halilhodzic és a csapategység érdekében akár sztárokat is habozás nékül száműző Stephen Keshi egyaránt továbbvezette fiait a csoportjából, miközben a pályája első vezetőedzői munkájaként elefántcsontparti szövetségi kapitány Sabri Lamouchi, a kameruniak élére a mezgyártó lobbija által kinevezett Volker Finke, vagy a magukat "visszakuncsorgó" sztárjai által kikezdett Kwesi Appiah gárdái rendre csalódást okoztak és elbuktak már a kvartettjükben.

VB-botrányok és az afrikai futballvalóság

A 2014-es labdarúgó világbajnokságon szereplő afrikai csapatok egy átlagos európai futballszurkoló számára nem elsősorban a pályán mutatott teljesítményről maradnak emlékezetesek, hanem inkább a csapatok körül kialakuló botrányok miatt. Ebbe persze alaposan belejátszik, hogy a vezető európai médiumok az 1974-es szégyenletes zaïrei VB-szereplés óta amúgy is előszeretettel élcelődnek az afrikai kontinensről érkező válogatottakon és az őket körülvevő közegen. A sokszor csak feltételezéseken alapuló történeteket aztán a hitelességért való felelősségvállalás szükségessége nélkül már könnyedén veszi át számtalan sajtóorgánum Európában (így Magyarországon is), hiszen egyszerűen hivatkozhatnak "jó nevű" forrásaikara és ezzel igencsak olcsó és népszerű módon használhatják ki az amúgy a körülmények tekintetében tájékozatlan olvasóik kulturális fensőbbségtudat-igényét. Ilyen sztorikból nem volt hiány a brazíliai VB alatt sem, melyek azonban nem homályosíthatják el azokat a valós problémákat, melyekkel az afrikai labdarúgásnak meg kell küzdenie. Ezek végiggondolására tesz kísérletet az alábbi bejegyzés, azzal a kitétellel, hogy elsősorban a lelkiismeretlen félreinformálások feletti felháborodás ihlette, ugyanakkor igyekszik valamelyest ezen tovább is lépni.

Afrika számára véget ért a 2014-es VB-kaland

A két nyolcaddöntős csapat kiesésével véget ért Afrika számára 2014-es labdarúgó világbajnokság, mely részben akár sikeresnek is tekinthető a kontinens számára, hiszen korábban sohasem fordult elő, hogy két válogatott is továbbjutott volna csoportjából. Másrészt azonban sok "nem oda illő" esemény tette keserűbbé a szurkolók szájának ízét, mely gyakran háttérbe szorította a pályán mutatott játék értékelését is. Nigériának és Algériának mindenesetre semmi oka nincsen a szégyenkezésre, mindkét válogaotott tisztességesen helyt állt a csoportjában is, és a legjobb tizenhat között is a tőle telhető módon megnehezítette jóval nagyobb nevű és esélyesebb ellenfele dolgát.