Rohamosan közeleg a brazíliai labdarúgó világbajnokság, így itt az ideje, hogy az afrikai futballal foglalkozó blog is lassan ráhangolódjon a nagy eseményre. A három részesre tervezett beharangozó első két darabja a kontinens eddigi vb-szereplésével foglalkozik majd, míg az utolsóban az idei tornára kijutott válogatottak felkészülésével és esélyeivel.
Ahogy az afrikai labdarúgás VB-történetével foglalkozó első bejegyzésben már láthattuk, a kontinens 1934-ben induló világbajnoki szereplései során kezdetben egy szinte folyamatos fejlődési ütem figyelhető meg, leginkább az 1970-es első pontszerzéstől, az 1978-as első győzelmen, az 1982-es remeklésen, és az 1986-os első nyolcaddöntőn át egészen Kamerun 1990-es negyeddöntőjéig. Ezen a határon azonban azóta sem sikerült továbblépni, az 1994-ben meggyőző játékkal rajtoló Nigéria elbukott már a tizenhat között, így az egyenes ívű fejlődés megakadt. Noha 1986 óta minden egyes tornán továbbjut egy afrikai csapat a csoportjából, a negyeddöntőig összesen csak háromszor sikerült eljutni, onnan az elődöntőbe pedig egysezr sem, az igazi nagy áttörés pedig a legutóbbi, "hazai" rendezésű VB-n is elmaradt. Nézzük azonban most át részletesebben, mi történt a mezőny 1998-as 32 csapatosra bővítése óta, vagyis azokon a világbajnokságokon, melyeken már 5 csapat kvalifikálhatta magát a fekete kontinensről.
1998 - Franciaország
A labdarúgó világbajnokságok történetében a franciaországi torna volt az első, melyen már 32 csapat vehetett részt, és így az első, melyre 5 afrikai csapat is kijuthatott a kontinentális selejtezőkön. A 38 nevező válogatott közül az apartheid miatt sokáig kizárt, és mindössze 1992 óta újra FIFA-tag Dél-Afrika is győztesen került ki és először vehetett részt a VB-n.
Nigéria

A "szuper sasok" a '94-es biztató játék és keserű kiesés után nagy reményekkel várták az újabb világbajnokságot. A selejtezőket még
Philippe Troussier vezetésével vívták meg sikeresen, a VB előtt mégis leváltották a francia szakembert és végül a nagy világutazó
Bora Milutinoviccsal utaztak Franciaországba. Az első körben rögtön megverték a csoportjuk favoritjának számító
Spanyolországot egy változatos mérkőzésen. A 21. percben ugyanis
Fernando Hierro a hispánoknak szerzett vezetéste egy szabadrúgásból, ám
Mutiu Adepoju (a csapatképen az első sor bal szélén) három perccel később egyenlített. A második félidő elején aztán
Hierroremek asszisztja és
Raul kapásgólja után megint hátrányba kerültek a nigériaiak, és egészen a 73. percig nem is tudtak válaszolni, akkor is
Andoni Zubizarreta kapus hibája kellett
Garba Lawal lövése (?) után az újabb egyenlítéshez. Öt perccel később aztán
Sunday Oliseh parádés lövéssel lőtte ki a jobb sarkot, így ebben az évben is egy biztató győzelemmel kezdtek a zöldek (
3-2). A lendület kitartott a
Bulgária elleni találkozóra is, ahol
Victor Ikpeba (álló sor jobbról a második) 28. percben szerzett góljára nem érkezett válasz (
1-0). A többi találkozón született döntetlenek miatt Nigéria ezzel már biztosan megnyerte a csoportot, de ezúttal sem zárt száz százalékosan afrikai csapat csoportkört, hiszen
Paraguay ellen egy csúnyább vereséggel zárt a társaság, ami az így az utolsó körben hiába gálázó spanyoloknak fájt leginkább.
Celso Ayala korai góljára
Wilson Orumamég válaszolt, a második félidőben azonban érkezett
Miguel Benitez és
José Cardozotalálata, melyekkel Paragauy jutott tovább a második helyen (
1-3).

A nigériai hálóőr
Peter Rufai a csoportmérkőzéseken mutatott biztonytalanságokat, a nyolcaddöntőben azonban a
Dánia ellen elszenvedett csúfos vereséget már aligha lehet az ő nyakába varrni, hiszen az észak-európaiak szebbnél szebb akciók végén vették be a hálóját.
Peter Moller már a 3. percben megkezdte a gólgyártást, amit
Brian Laudrup a 12. percben folytatott. A második félidőben
Ebbe Sand csapta be az ezen a meccsen igen indiszponált
Taribo Westetmielőtt a kapuba lőtt és negyedórával a vége előtt még a jobbhátvéd
Thomas Helveg is betalált. Ezután ugyan gyorsan szépített
Tijani Babangida, a nigériai csapatra eddig jellemző könnyed játék azonban ezúttal sem volt elég a negyeddöntőbe jutáshoz (
1-4).
Marokkó
A kontinentális rekordnak számító negyedik (a mai napig azonban utolsó) világbajnokságára készülő Marokkó szövetségi kapitánya a négy évvel korábban még Kamerunt irányító Henri Michel volt. Az első ellenfél, Norvégia ellen Moustapha Hadji szerzett vezetést a 37. percben, ám az első félidő hosszabbításában egy felívelt szabadrúgás után aYoussef Chippo egy szerencsétlen mozdulattal a saját kapujába csúsztatta a labdát. A 60. percben aztán Abdeljalil Hadda góljával ismét az "Atlasz oroszlánjainál" volt az előny, ám Dan Eggen nem sokkal később egyenlített, újra egy felívelt szabadrúgásból, így a végeredmény döntetlen lett (2-2). A második találkozó a címvédőBrazília ellen egy sima vereséget hozott, Ronaldo, Rivaldo és Bebeto is betalált Ben Zekrihálójába (0-3). Mivel Norvégia ikszelt a második meccsén is, úgy tűnt, Marokkó Skócialegyőzésével továbbjuthat a csoportból és ennek megfelelően Salaheddine Bassir meg is szerezte a vezetést a 23. percben, majd a második félidő elején Badda emelése is a hálóba hullott. Ezután Burley kiállításával emberhátrányba is kerültek a skótok, a 85. percben pedig Bassir lövése pattant egy védő lábáról a kapuba (3-0). Csakhogy mindeközben egészen váratlan fordulatot vett a csoport másik mérkőzése, ahol a csoportgyőzelmükben már biztos brazílok ellen Norvégia csak győzelem esetén előzhette meg Marokkót. A 78. percben ráadásul Bebeto a brazíloknak szerzett vezetést, és ekkor úgy tűnt, semmi sem veszélyezteti az észak-afrikaiak nyolcaddöntőbe jutását. A 83. percben azonban Tore André Flo kiegyenlített, majd az utolsó percben Esfandiar Baharmast amerikai játékvezető egy egészen nevetséges büntetőt ítélt a norvégok javára, amit Kjetil Rekdal értékesített is (2-1), ezzel pedig Marokkó búcsúzott a további küzdelmektől, sőt azóta nem is sikerült eljutniuk a világbajnokságra.
Kamerun

Kamerun sem akart lemaradni Marokkó mögött, és szintén negyedszer vívta meg sikeresen a vb-selejtezőket
Jean Manga Onguéné irányításával. A vezetők azonban nem tanultak a négy évvel korábbi hibából, és ezúttal is külföldi szövetségi kapitányt neveztek ki a torna előtt, mégpedig az 1986-os selejtezőket már elbukó
Claude Le Roy személyében. Franciaországban az első mérkőzésen
Ausztria volt az ellenfél, a 77. percben a balhátvéd
Pierre Njanka (a csapatképen az első sor közepén) parádés szóló végén szerezte meg a vezetést, ám a rendes játékidő letelte után egy elképesztő védelmi rövidzárlatot kihasználva egyenlített Toni Polster (1-1). Ezután a megelőző VB ezüstérmese, Olaszország következett és Roberto Baggio beadásából Luigi Di Biagiohamar be is talált Jacques Songo'o hálójába. A kameruniak sorsa akkor látszott megpecsételődni, amikor Raymond Kalla (álló sor balról a harmadik) második brutális belépője után megkapta második sárga lapját a 42. percben, így a mérkőzés utolsó negyedórájában Christian Vieri kétszer mattolta még a védelmet (0-3). Még így is maradt remény az utolsó körre, ahol egy Chile elleni győzelem a továbbjutást jelentette volna. Csakhogy a 20. percben José Sierra remekül csavart egy szabadrúgást a bal felső sarokba és elszállni látszott a remény, különösen akkor, amikor Rigobert Song (álló sor jobbról a második) az 51. percben piros lapot kapott Vágner László játékvezetőtől, ezzel pedig ő lett az első labdarúgó, akit két VB-n is kiállítottak (Zidane-nak 1998-ban és 2006-ban "sikerült" ezt teljesítenie). Öt perccel később azonban immár emberhátrányban egyenlített ki Patrick M'Boma (első sor bal szélén), sőt, nem sokkal később Fuentesmellett fejelt le egy labdát François Omam-Biyiknek (álló sor bal szélén), ám mire a '90-es Argentína elleni mérkőzése hálóba lőtt, Vágner játékvezető már a sípjába fújt, látszólag tévesen lökést vélt felfedezni a megelőző fejesnél. Az utolsó percekben még Lauren is a kiállítás sorsára jutott, így ismét dicstelenül búcsúztak a "szelídíthetetlen oroszlánok" a tornától. Anélkül, hogy konspirációs elméleteket gyártanánk, érdekességképpen megjegyezhetjük talán, hogy az 1998-as VB-n két afrikai válogatott kiesésében is jelentős szerepet játszott egy-egy játékvezetői hiba.
Dél-Afrika

Az apartheid után a nemzetközi vérkeringésbe '92-ben visszatérő dél-afrikai labdarúgás az évtized második felében a fénykorát élte. Az Orlando Pirates 1995-ben afrikai BL-t nyert, '96-ban a válogatott megnyerte az Afrikai Nemzetek Kupáját, '98-ban ezüstérmesek lettek és kijutottak első világbajnokságukra is. A helyi labdarúgó szövetség vezetőit sem kerülte el azonban a VB előtti edzőváltás őrülete, és
Clive Barker, majd
Jomo Sono helyét az épp Nigériától a sikeres selejtezők után elbocsátott
Philippe Troussier vette át. A VB-n első ellenfelük a későbbi győztes
Franciaország volt és nem is igazán tudtak ellenállni a hazaiaknak.
Christophe Dugarry az első félidő végén fejelt a hálóba, a második játékrészben
Pierre Issa (a csapatkép álló sorában balról a harmadik) ért olyan szerencsétlenül a labdába, hogy a saját kapujába pattant a labda, a hosszabbításban pedig még
Thierry Henry is bevette
Hans Vonk hálóját (
0-3). A
Dánia elleni meccs már jobban sikerült,
Allan Nielsen gólja után ugyan már a 12. percben hátrányba került a "Bafana bafana", de az 51. percben
Benny McCarthy (első sor közepén) kiegyenlített. Az utolsó fél órában még két dán és egy dél-afrikai piros lap színezte a találkozót,
Quinton Fortune (első sor bal szélén) bombája pedig majd' eltörte a keresztlécet, de az eredmény azonban már nem változott (
1-1).
Szaúd-Arábia minél nagyobb arányú legyőzésével még maradt volna esély a továbbjutásra, és
Shaun Bartlett be is talált már a 18. percben, a további találatok azonban elmaradtak, sőt az első félidő hosszabbításában
Sami al Djaber egy könnyű síppal befújt tizenegyesből kiegyenlített. A második játékrész közepén a chilei játékvezető
Mario Sanchez újabb büntetőt ítélt az ázsiai csapatnak, amit ezúttal
Youssef al Tunayanértékesített. Az egyenlítés az utolsó percben egy újabb tizenegyesből végül összejött,
Bartlett volt az ítéletvégrehajtó, de Dél-Afrika végül győzelem nélkül távozott első VB-jéről (
2-2).
Tunézia

Húsz év szünet után második világbajnokságára jutottak ki a "kárthágói sasok" a lengyel
Henryk Kasperczak vezetésével. Az első találkozójukat
Anglia ellen vívták, és mindkét félidő végén kaptak egy-egy gólt, mégpedig
Alan Sherarer fejese és
Paul Scholes lövése révén (
0-2). A tunéziaiaknak a következő mérkőzésen sem sikerült betalálni
Kolumbia ellen, viszont
Carlos Valderrama passzát
Leider Preciado gólra váltotta a 82. percben (
0-1). Az utolsó körben a csoportot megnyerő, addig száz százalékos
Románia következett. A tunéziaiak egyetlen gólját a 12. percben egy alighanem tévesen befújt büntető hozta meg, az ausztrál
Lennie játékvezető jóindulatát
Skander Souayehhasználta ki. A mérkőzésre egységesen beszőkített fejjel kiálló románok a 71. percben
Viorel Moldovan révén egyenlítettek, a végeredmény döntetlen lett (
1-1). Míg '78-ban Tunézia a kontinens első VB-győzelmét szerezte, ezúttal csak egyetlen szerzett ponttal búcsúztak a világbajnokságtól.
2002 - Japán/Dél-Korea
A VB-k történetének első ázsiai rendezésű tornáján ismét öt afrikai válogatott, a selejtezőkre pedig már 51 ország adta le a nevezését. A sikeres csapatok között végül egy újoncot is találhattunk, a Marokkót gólkülönbségével megelőző Szenegál válogatottját, és némileg meglepő módon éppen ők produkálták a kontinens csapatai közül a legjobb teljesítményt.
Szenegál

"Teranga oroszlánjainak" eddigi egyetlen VB-részvétele ugyanúgy indult (és ugyanúgy végződött), mint Kamerun menetelése 1990-ben, nevezetesen a regnáló világbajnok legyőzésével.
Franciaország ellen elsősorban a középpályás védekezést erősítette meg a múlt ősszel rákban elhunyt francia szövetségi kapitány
Bruno Metsu (szenegáli muszlim feleségével kötött házassága előtt a muszlim vallással az
Abdou Karim Metsu nevet is felvette), amivel a megelőző EB-t is megnyerő franciák nem tudtak mit kezdeni. A győztes találatot
El Hadji Diouf (a csapatképen első sor balról a második) előkészítése után
Bouba Diop (álló sor balról a harmadik) szerezte a 30. percben, miközben,
David Trezeguet,
Thierry Henry és
Khalilou Fadiga (álló sor balról a második) is eltalálta egyszer a kapufát
(1-0). A második mérkőzésen
Dánia ellen
Salif Diao (első sor jobbról a második) hozott össze egy tizenegyest, amit
Jon Dahl Tomasson értékesített is a 16. percben. Az 52. percben újra
Diouf asszisztja után épp a korábban hibázó
Diao egyenlített egy kontra végén, majd hogy mindenféle szempontból a meccs legfontosabb emberének legyen mondható, a 80. percben begyűjtött egy piros lapot is, az eredmény azonban már nem változott (
1-1). Az utolsó csoportmeccsen egy döntetlen kellett a biztos továbbjutáshoz
Uruguay ellen. A 20. percben
El Hadji Diouf tizenegyest harcolt ki, amit
Fadiga értékesített és a szünetig
Bouba Diop még kétszer betalált, vagyis három gólos előny birtokában rendkívül kényelmes helyzetben vonultak le a szünetre a szenegáliak. Talán túlságosan is megnyugodtak a nyugat-afrikaiak, ugyanis a második játékrészben szépített
Richard Morales és
Diego Forlán, két perccel a meccs vége előtt pedig
Alvaro Recoba egyenlített büntetőből, sőt,
Morales még a hosszabbításban csúnyán a kapu mellé fejelt egy ziccert, így végül Szenegálnak a szerencsére is szüksége volt, hogy bejusson a nyolcaddöntőbe (
3-3).

A legjobb tizenhat között
Svédország ellen hátrányba kerültek
Bruno Metsu fiai a 11. percben, amikor
Henrik Larsson fejelt a kapuba egy szöglet után. Ezután
Dioufadott volna újabb gólpasszt
Bouba Diopnak, ám a partjelző tévesen lest jelzett, de a 37. percben
Henri Camara egy távoli lövéssel kiegyenlített. A rendes játékidőben több gól már nem esett, a hosszabbításban pedig a svédek csak egy kapufáig jutottak, a túloldalon viszont
Henri Camara a 104. percben betalált, ami az akkor érvényben lévő aranygól szabály miatt a mérkőzés végét is jelentette (
2-1). A negyeddöntős ellenfél
Törökország sem tűnt legyőzhetetlennek, a mérkőzésen talán valamivel többet is támadtak "Teranga oroszlánjai", ám gólt szerezniük nem sikerült. A hosszabbításból nem telt el sok idő, amikor egy villámgyors török kontra végén
Ilhan Namsiz megszerezte az ezúttal az afrikaiaknak nem kedvező aranygólt, így ezúttal is elbukott a fekete kontinens válogatottja az elődöntő kapujában (
0-1).
Kamerun

Mivel Marokkó ezúttal elbukott a selejtezők során Szenegál ellen, a friss Afrika Kupa győztes Kamerun egyedül vált a VB-szereplések tekintetében csúcstartóvá a kontinens válogatottjai közül, hiszen már ötödik tornáján szerepelhett, ráadásul a 2000-ben megnyert olimpiai aranyérem tovább növelhette a csapat önbizalmát. A szövetségi kapitány ezúttal már a selejtezőkön is a német
Winfried Schäfer volt, a felkészülés azonban így sem volt zavartalan. A játékosok a prémiumok körüli viták miatt sztrájkot hirdettek és csak öt nap késéssel indultak el a tornára, ráadásul az időjárási körülmények miatt Bangkokban meg kellett szakítaniuk pár napra az utazásukat. Az ujjatlan mezüket a FIFA tiltása miatt egy fekete betéttel megtoldó kameruniak Japánban az első összecsapásukat
Írország ellen vívták és a 39. percben
Samuel Eto'o előkészítése után
Patrick M'Boma megszerezte a vezetést. A második félidő elején azonban egy ártalmatlannak tűnő beadást
Raymond Kalla rossz helyre fejelt ki, a szemből érkező
Matt Holland pedig kilőtte a hosszú sarkot (
1-1). A döntetlen után minél nagyobb arányban le kellett volna győzni a németektől korábban nyolcat kapó
Szaúd-Arábiát, ám végül egyetlen egyszer talált be
Samuel Eto'o, mégpedig a 66. percben (
1-0). Ezek után
Németország ellen kellett volna produkálniuk valamit a "szelídíthetetlen oroszlánoknak", a 40. percben emberelőnybe is kerültek
Carsten Ramelöwkiállítása miatt, ám emberhátrányban is a németek szerezték meg a vezetést
Marco Boderévén
Klose asszisztja után. A 77. percben aztán
Patrick Suffo is begyűjtötte második sárga lapját, így az emberelőny is elveszett, ráadásul két perccel később
Michael Ballackbeadását
Klose fejelte a hálóba (
0-2). Így minden idők egyik legerősebb kameruni válogatottja dicstelenül búcsúzott már a csoportkör végén.
Dél-Afrika

A második világbajnokságára készülő "Bafana bafana" a selejtezők során még
Carlos Queiroz irányításával vette sikerrel az akadályokat, ám a portugál szakember a torna előtt a labdarúgó szövetséggel kialakult ellentétek miatt távozott, helyét pedig
Jomo Sono, a '70-es évek legendás játékosa vette át, aki a Jomo Cosmos klub tulajdonosa (a New York Cosmosban volt
Pelé csapattársa egykor). A válogatott első ellenfele
Paraguay volt, melyben
Roque Santa Cruzmegszerezte a vezetést a 39. percben a beívelt szabadrúgásra rosszul kimozduló
André Arendse (a csapatképen álló sor jobbról a harmadik) kapus mellett, az 55. percben pedig
Francisco Arce már a kapuba tekert egy másik szabadrúgást így már két gólos volt Dél-Afrika hátránya. Nem sokkal később azonban
Teboho Mokoena (álló sor jobbról a második) egy szerencsésen megpattant lövéssel szépített, az utolsó percben pedig
Sibusiso Zuma (első sor balról a második) büntetőt harcolt ki, amiből
Quinton Fortune (első sor jobbról a második) betalált és végül pontot mentett (
2-2). A következő ellenfél
Szlovénia volt, akik ellen az egyetlen gólt a 4. percben
Siyabonga Nomvethe (első sor közepén) szerezte, így megszületett a "Bafana bafana" első VB-győzelme (
1-0). Az utolsó körben
Spanyolország ellen egy döntetlen már biztos továbbjutást ért volna, ám ezúttal az ellenfél, nevezetesen
Raul talált a 4. percben a hálóba
Arendse kapus újabb elképesztő hibája után.
Benny McCarthy (első sor bal szélén) a 31. percben kiegyenlített, ám még az első félidő legvégén
Gaizka Mendiete is betalált egy szabadrúgásból. Az 53. percben aztán a középhátvéd
Lucas Radabe (álló sor jobb szélén) fejesével újra egyenlített Dél-Afrika, ám nem tarthatott sokáig az öröm, három perccel később
Raul megint a hispánoknak szerzett előnyt. Erre már nem sikerült válaszolni (
2-3), mivel pedig a félidőben még hátrányban lévő Paraguay-nak sikerült a 84. percben kétgólosra növelnie az előnyét Szlovénia ellen, így azonos ponttal és gólkülönbséggel végeztek
Jomo Sonocsapatával, viszont több rúgott góljuk révén a dél-amerikaiak jutottak a nyolcaddöntőbe.
Tunézia

Miután a selejtezők után a francia szövetségi kapitány, a VB-t már Marokkóval és Nigériával is megjáró
Henri Michel úgy érezte, nem kap elég támogatást a szövetségtől és távozott a kispadról, helyét
Ammar Souayah vette át a világbajnokságon. A csoport ugyan nem tűnt különösebben nehéznek, ám így is túl nagy falatnak bizonyult a "kárthágói sasoknak". Először
Oroszországtól szenvedtek vereséget
Jegor Tyitov és
Valerij Karpin gójaival (
0-2), majd
Belgiumellen sikerült egy szorosabb találkozón a pontszerzés. A 13. percben a jelenlegi belga szövetségi kapitány
Marc Wilmots még a "vörös ördögöknek" szerzett vezetést, négy perccel később azonban
Raouf Bouzaiène egy parádés szabadrúgással egyenlített, a hátralévő időben pedig már nem esett több gól (
1-1). Az utolsó csoportkörben a házigazda
Japán volt a tunéziaiak ellenfele és ismét sim vereség lett a vége.
Morishima Hiroaki a 47. percben szerezte meg a vezetőgólt, amit Nakata Hidetoshi a 75. percben duplázott meg (
0-2).
Akárcsak négy évvel korábban, Tunézia ezúttal is győzelem nélkül és egyetlen lőtt góllal búcsúzott.
Nigéria

A "szuper sasok" nagyon nehéz csoportba kerültek ezúttal és teljesítményük is jócskán elmaradt a korábban megszokottól. A selejtezőket sikerrel megívó szövetségi kapitány
Shaibo Amodut az év eleji Afrika Kupán szerzett bronzérem után elbocsátották, helyét pedig
Festus Onigbinde vette át, aki sok fiatalnak is lehetőséget adott. Az első ellenfél
Argentína volt, mely
Gabriel Batistuta 63. percben szerzett fejesgóljával győzött (
0-1).
Svédország ellen már
Joseph Yogo (a csapatképen álló sor balról a harmadik) beadása után
Julius Agahowa (álló sor jobbról a második) góljával sikerült megszerezni a vezetést a 27. percben, ám
Henrik Larsson a 35. percben egyenlített, majd a 63. percben egy büntetőt is kiharcolta, amit ő maga értékesített, ezzel pedig meg is nyerte a svédeknek a találkozót (
1-2). A kiesés ekkor már biztos volt, de a pontszerzés az utolsó meccsen
Anglia ellen végül még összejött, hiszen gól nélküli döntetlen lett a végeredmény (
0-0), azonban így is a csoport utolsó helyén végzett Nigéra.
2006 - Németország
A 2006-os VB kontinentális selejtezőire is 51 ország adta le a nevezését, a tornára kijutó öt csapat közé pedig ezúttal négy újonc is bekerült, miközben olyan komolyabb VB-múlttal rendelkező csapatok estek ki, mint az előző tornán negyeddöntős, ezúttal Togo mögött végző Szenegál, az Elefántcsontpart által kiütött Kamerun vagy az Angolával nem boldoguló Nigéra.
Ghána

Ghána ugyan régóta a kontinens futballjának elitjébe tartozott, a VB-selejtezőket azonban valahogy korábban mindig elbukták.
Ratomir Dujkovicszövetségi kapitány vezetésével azonban ezúttal végül sikerült elérni a nagy álmot, és megmutatni magukat a nagyvilágnak. Bemutatkozásuk nem is sikerült rosszul, bár első mérkőzésükön vereséget szenvedtek a későbbi aranyérmes
Olaszország ellen. A 40. percben
Andrea Pirlo egy távoli lövése talált utat
Richard Kingson (a csapatképen az álló sor jobb szélén) hálójába, majd a hajrában
Samuel Kuffour (álló sor balról a harmadik) hibája után
Vincenzo Iaquinta adta meg a kegyelemdöfést (
0-2). A második találkozón ugyanakkor megszületett a válogatott történetének első VB-győzelme,
Csehország ellen.
Asamoah Gyan (első sor bal szélén) révén már a második percben meg volt az előny, mégpedig
Tomas Ujfalusi elhibázott mozdulata után. A cseh védő talán még nagyobbat hibázott a 65. percben, amikor utolsó védőként odarúgott
Matthew Amoahnak (első sor jobbról a második), ezért pedig piros lapot kapott, Ghána pedig tizenegyest. A büntetőhöz
Asamoah Gyan állt oda, de elhibázta első VB-büntetőjét (is). Az emberelőnyt azonban a 82. percben
Sulley Muntari (első sor jobb szélén) góljával a 82. percben sikerült kihasználni (
2-0). Ezek után egy ki-ki mérkőzés következett az
Egyesült Államok ellen, melyen
Haminu Draman góljával sikerült vezetést szerezni a 22. percben. Ezt még a 43. percben kiegyenlítette
Clint Dempsey, ám még az első félidő hosszabbításában büntetőt harcolt ki
Razak Pimpong, amit
Stephen Appiah (álló sor balról a második) értékesített is. A második játékrészben már nem esett több találat (
2-1), így a "fekete csillagok" első VB-szereplésükön rögtön továbbjutottak a csoportjukból.

A nyolcaddöntőben viszont
Brazília volt az ellenfél, a címvédőnek pedig nem sikerült megnehezíteni a dolgát.
Ronaldo már az 5. percben betalált szokásához híven kicselezve
Kingston kapust is,
Adriano az első félidő hosszabbításában combbal duplázta meg az előnyt. A 81. percben
Asamoah Gyan megkapta második sárga lapját, miután nagyon gyengén próbált meg eljátszani egy tizenegyest, a kegyelemdöfést pedig a 84. percben
Zé Roberto révén adták meg az emberelőnybe kerülő brazilok. Ghána ugyan többet támadott valamivel ellenfelénél (18-11 lett a lövések aránya), ám a negyeddöntőbe kerülésre ezúttal még igazából esélye sem volt a csapatnak.
Elefántcsontpart

Az év eleji Afrika Kupa döntőjében a rendező Egyiptommal szemben csak büntetőkkel alulmaradó Elefántcsontpart már a kontinens egyik legerősebbnek tartott gárdájaként érkezett a világbajnokságra, ám nagyon nehéz csoportba került. Ezúttal az "elefántoknál" bukkant fel a kispadon
Henri Michel, akinek tanítványai
Argentína ellen kezdték meg a szereplésüket. Már az első félidőben betalált
Hernan Crespo és
Javier Saviola, amire csak a hajrában tudott válaszolni
Didier Drogba (
1-2). A következő összecsapás sem ígérkezett egyszerűbbnek, hiszen
Hollandia volt az ellenfél. Ezúttal is elég gyorsan két gólos hátrányba került az elefántcsontparti csapat, előbb
Robin van Persie, majd
Ruud van Nistelrooy talált
Jean-Jacques Tizié hálójába. Bár
Bakary Konénak a 38. percben sikerült szépítenie, az egyenlítés már nem jött össze (
1-2). Ezzel minden remény elszállt a továbbjutásra is, az utolsó körben a hasonló cipőben járó
Szerbia és Montenegró csapata ellen azonban az első VB-győzelem összejött. Pedig a mérkőzés most is ugyanúgy kezdődött, mint a korábbiak, hiszen
Nikola Zsigics és
Szasa Ilics góljaival a 20. percre már két gólos hátrányban voltak az "elefántok". A 35. perben azonban Milan Dudics buta kezezése miatt
Aruna Dindane büntetőből szépített, az első félidő legvégén pedig
Albert Nadj második sárga lapja után emberelőnybe is kerültek a narancssárga mezesek. A 67. percben
Dindane-nak sikerült kiegyenlítenie, a 86. percben pedig egy újabb kezezés miatt kapott tizenegyesből
Bonaventure Kalou a győztes gólt is megszerezte.
Cyrille Domoraud hosszabbításban kapott piros lapja már nem változatott semmin (
3-2).
Angola

Angola történetének egyetlen világbajnokságára hazai szövetségi kapitánnyal,
Luís Oliveira Gonçalvesseljutott ki, mégpedig az előző három tornára egyaránt kijutó Nigéria kiverésével a selejtezőkben. A tornán a "fekete antilopok" az első találkozójukat
Portugáliával játszották, és
Pauleta Figo előkészítés után szerzett korai góljára nem tudtak válaszolni (
0-1). A második találkozó
Mexikó ellen a közép-amerikaiak főlénye ellenér gól nélküli döntetlennel ért végett, pedig a 79. perctől André kiállítása után emberhátrányban is játszotta a meccs végét Angola (
0-0). Az utolsó csoportkörben
Irán következett, a 60. percben
Figueiredo beadását a csereként beállt
Flávio a hálóba fejelte és megszerezte Angola első VB-gólját. Az első győzelem azonban nem jött össze, ugyanis a 75. percben egy szöglet után
Sohrab Bakhtiarizadeh kiegyenlített (
1-1).
Tunézia

A franciákat EB-győzelemig vezető
Roger LemerreTunéziába tette át a székhelyét, és a 2006-os VB-n is ő irányította a "kárthágói sasokat". Számukra az első mérkőzés nyújtotta a legnagyobb lehetőséget jó eredmény elérésére, hiszen az ellenfél a csoportban leggyengébbnek tartott
Szaúd-Arábia volt. A később drogkereskedelemért egy éves börtönbüntetésre ítélt
Zied Jaziri (a csapatképen első sor balról a második) a 23. percben meg is szerezte a vezetést, amikor egy felívelés után lecsorgó labdát szép mozdulattal, félfordulatból a levegőben vágott a hálóba. A második félidőben azonban
Yasser al-Kahtani góljával egyenlítettek, majd a hajrában a kitámadó tunéziaiakat lekontrázva
Sami al-Djaber révén fordítottak a szaúdiak. Végül a 93. percben sikerült egy pontot mentenie
Radhi Jaidinek (álló sor bal szélén)
(
2-2), a döntetlen azonban nem ígért túl sok jót a folytatásra.
Spanyolországellen ugyanakkor
Jaouar Mnari (álló sor jobbról a második) korai góljával a 71. percig előnyben volt Tunézia, ekkor azonban
Ali Boumnijel (álló sor jobb szélén) hibáját kihasználva
Raul, majd kétszer
Fernando Torres is betalált (
1-3). Az utolsó csoportkörben egy
Ukrajna elleni győzelem még továbbjutást ért volna, ám az első félidő hosszabbításában
Jaziri megkapta második sárga lapját, a 70. percben pedig Sevcsenko műesése után kapuba lőtte a paraguay-i bíró által befújt tizenegyest (
0-1).
Togo

A selejtezőkön bravúrosan szereplő Togo élén is sikeres nigériai szövetségi kapitányt
Stephen Keshit (jelenleg hazája válogatottját irányítja) három hónappal a VB rajtja előtt elbocsátották és helyére a német
Otto Pfistert nevezték ki. A torna előtti edzőváltás ezúttal is rossz döntésnek bizonyult, az első mérkőzésen
Dél-Koreától is vereséget szenvedtek a "karvalyok". Bár
Mohamed Kader (a csapatképen az első sor bal szélén) a 31. percben megszerezte a vezetést, pár perccel később pedig
Yao Junior Senaya (első sor jobbról a második) a kapufát is eltalálta egy szabadrúgásból, az 53. percben
Jean-Paul Abalo (első sor jobb szélén) megkapta második sárga lapját, a megítélt szabadrúgást
Lee Chun Soo gólra váltotta, a 72. percben pedig
Ahn Jung Hwan a győztes gólt is bevágta (
1-2). Ezután ráadásul a játékosok a következő meccs bojkottálásával fenyegetőztek, ha nem rendeződik a prémiumuk körül kialakuló vita, a szövetségi kapitány lemondott, majd visszatért, és csak a FIFA közbenjárására kerülhetett sor a
Svájc elleni találkozóra. Ilyen előzmények után az eredmény nem nagyon lehetett más, mint vereség
Alexander Frei és
Tranquillo Barnettagóljaival (
0-2).
Az utolsó fordulóban már biztos volt a kiesés, az ellenfél pedig a továbbjutásért küzdő Franciaország volt. A második félidőben Patrick Vieira és Thierry Henry is betalált, Togo pedig végül pont nélkül távozott (0-2).
2010 - Dél-Afrika
A legnagyobb reményekkel várt VB, a dél-afrikai "hazai" rendezésű torna igencsak csalódást keltő eredménnyel zárult. Hat afrikai csapatból három a csoportja utolsó helyén végzett, ismét csak egy csapat jutott be a nyolcaddöntőbe, és először fordult elő, hogy egy világbajnokságon a rendező ország válogatottja nem jutott tovább a csoportjából. Ghánát ugyan egy hajszál választotta el az elődöntőtől, de igazából az ő játékuk és teljesítményük sem volt meggyőző a torna korábbi szakaszai során.
Ghána

Ghána története során másodszor is kijutott a világbajnokságra, mégpedig egy új szerb szövetségi kapitány,
Milovan Rajevac irányításával. Az első csoportmérkőzésüket éppen
Szerbia ellen játszották a "fekete csillagok", akik a 74. percben
Aleksander Lukovics kiállítása után emberelőnybe kerültek, majd a 85. percben
Zdravko Kuzmanovics kezezése miatt büntetőhöz is jutottak, amit
Asamoah Gyan ezúttal értékesített is (
1-0). A második mérkőzésen
Ausztrália ellen hátrányba került a csapat a 11. perben, amikor
Mark Bresciano nem túl veszélyes szabadrúgásába
Richard Kingsonkapus nagyon ügyetlenül ért bele, és pont
Brett Holman elé ütötte a labdát, aki pedig a hálóba juttatta azt. A 24. percben a gólvonalra visszahúzódó
Harry Kewell karjáról pattant ki egy lövés, így az ausztrál játékos piros lapot kapott, Ghána pedig újra büntetőt, amit
Asamoah Gyan megint csak értékesített, ezután azonban nem sikerült az emberelőnyt győzelemre váltani (
1-1). Az utolsó csoportkörben a továbbjutásért küzdő
Németországmár legyőzte a ghánaiakat
Mesut Özil 60. percben szerzett bombagóljával (0-1), ám mivel Szerbia kikapott közben Ausztráliától, az afrikaiak végül a csoport második helyén végeztek, és második tornájukon másodszorra is bejutottak a nyolcaddöntőbe.
A tizenhat között a csoportjában az angolokat is megelőző Egyesült Államok következett. Kevin Prince Boateng az 5. percben meg is szerezte a vezetést, ami sokáig ki is tartott. A 62. percbenJonathan Mensah csak szabálytalanul tudta megállítani Clint Dempsey-t a tizenhatoson belül, a megítélt tizenegyest Landon Donovan étékesítette. A rendes játékidőben már nem esett több gól, a hosszabbításban viszont nem kellett sokat várni. A 93. percben egy előrevágott labdát Asamoah Gyan lőtt a hálóba, ami végül továbbjutást érő találatnak bizonyult (2-1). Ezek után a negyeddöntőben a torna talán legemlékezetesebb meccsén Uruguay volt az ellenfél. Az első félidő hosszabbításában Sulley Muntari távoli lövése meglepte Muslera kapust, így a "fekete csillagok" előnnyel vonultak a szünetre.Diego Forlán szabadrúgásból egyenlített az 55. percben, majd sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett több gól. Ehhez persze az is kellett, hogy a 120. percben az uruk csatára Luis Suárez a gólvonalon kézzel hárítsa Dominic Adiyiah fejesét, majd pedig, hogy Asamoah Gyan kihagyja a büntetőt. Afrikai csapat még sohasem járt ilyen közel a VB-elődöntőhöz, ám bejutni ezúttal sem sikerült, hiszen a büntetőpárbajban végül Ghána is alulmaradt. (1-1)
Dél-Afrika

Az első afrikai VB házigazdája a brazíl
Carlos Alberto Pareira irányításával vágott neki a tornának. A
Mexikó elleni nyitómeccsen
Siphiwe Tshabalalaelőnyhöz juttatta a "bafana bafanát", ám
Rafael Marquez a 79. percben kiegyenlített, mivel Kathlego Mphela csak a kapufát találta el az utolsó percben, a végeredmény maradt a döntetlen (
1-1). Egészen pocsékul sikerült Dél-Afrika második meccse
Uruguayellen.
Diego Forlán elképesztő nagy góljával már az első félidő közepén vezettek az uruk, majd a 76. percben
Luis Suárez buktatásáért nem csak büntetőt ítélt
Busacca a svájci játékvezető, hanem ki is állította
Itumeleng Khune kapust. A tizenegyest ismét csak
Forlánértékesítette, a hosszabbításban pedig még
Alvaro Pereira is betalált (
0-3). A nagy arányú vereségnek különösen akkor lett jelentősége, amikor az utolsó csoportkörben az éppen súlyos fegyelmezési válságon áteső
Franciaország ellen sikerült nyerni, ám a pontegyenlőség Mexikónak kedvezett.
Bongani Khumalo szögletből szerzett fejesgóljára és
Katlego Mphela már
Gourcuff kiállítása után emberelőnyben szerzett találatára mindenesetre csak
Florent Malouda válaszolt a második félidőben, így legalább nem győzelem nélkül búcsúzott a VB-k történetének első olyan házigazdája, mely elvérzett már az első körben (
1-2).
Elefántcsontpart

A selejtezőket még a jelenlegi algériai szövetségi kapitány
Vahid Halilhodzsics vezetésével vívták meg az "elefántok", ám az év eleji Afrika Kupa negyeddöntőjében való kiesés után távoznia kellett a bosnyák mesternek és a svéd
Sven-Göran Erikssonvette át a helyét a kispadon. A sorsolás most sem kedvezett igazán Elefántcsontpartnak, két nagyobb nevű ellenfél is került a csoportba, mely végül erősebbnek bizonyult. A
Portugália elleni első mérkőzésen nem túl eseménydús gól nélküli döntetlen lett a végeredmény (
0-0), majd
Brazíliával már nem sikerült felvenni a versenyt.
Luis Fabiano a 25. és az 50. percben,
Elano pedig a 62. percben is betalált már
Boubacar Barry (a csapatképen első sor bal szélén) kapujába, mielőtt
Didier Drogba egy
fejessel a 79. percben szépített volna (1-3). Mivel az utolsó csoportkörben a két portugál nyelvű csapat egymás elleni döntetlenje már kettejük továbbjutását jelentette, az Észak-Koreaelleni nagyobb gólkülönbségű győzelem sem segített már az "elefántokon". Végül Yaya Touré (álló sor közepén), Romaric és Salomon Kalou (álló sor jobb szélén) góljaival a becsületgyőzelem összejött, így emelt fővel eshetett ki ezúttal is egy nehéz csoportból Elefántcsontpart (3-0).
Nigéria

Nigériát egy torna kihagyása után vezette vissza a világbajnokságra
Shaibu Amodu, a vezetők azonban akárcsak 2002-ben, megint beleestek abba a hibába, hogy a VB előtt leváltották a mestert, így érkezett a kispadra a svéd
Lars Lagerbäck. A csoport nem tűnt ugyan túlságosan nehéznek, de az
Argentína elleni vereség még előzetesen is benne volt a pakliban, ráadásul csak
Gabriel Heinzének sikerült egy szöglet utáni fejesből betalálnia (
0-1). Az igazán kellemetlen meglepetés a
Görögország elleni mérkőzésen következett.
Kalu Uche egy szerencsés szabadrúgással a 16. percben még ugyan megszerezte a vezetést,
Sani Kaita 33. percben bután összeszedett piros lapja azonban végzetesnek bizonyult. Az addig a térfelükről is csak ritkán kimozduló görögök emberelőnyben átvették az irányítást és még a félidő legvégén egyenlített egy megpattanó lövéssel
Dimitrios Salpingidis. A második félidőben Obasi még az üres kapuba se tudott betalálni, a 71. percben pedig az
Vincent Enyeama által kiejtett labdát
Vasileios Torosidistette a hálóba (
1-2). És még ezek után is lett volna esélyük továbbjutni a "szuper sasoknak" egy
Dél-Korea elleni győzelem esetén. A 12. percben
Yussuf Ayila beadása után
Kalu Uche újból megszerezte a vezetést, (
2-2), a 38. percben azonban
Lee Jung Soo egyenlített, majd a második félidő elején
Park Chu Yung szabadrúgásgólja révén már Dél-Korea vezetett. Erre csak
Yakubu Ayegbeni büntetőjével tudtak válaszolni a nigériaiak, a gólszerzőnek amúgy korábban megint az üres kapu bevétele is túl nagy feladatnak bizonyult, így szégyenszemre egyetlen ponttal a csoport utolsó helyén végeztek a többre hivatott zöldek (
2-2).
Algéria

1986 után jutott ki a VB-re Algéria, mégpedig újra
Rabah Saâdane irányításával és az 1990-es Egyiptom elleni drámai meccs visszavágóján, hiszen a csoportban azonos pontszámmal és gólkülönbséggel végző csapatok Szudánban mérkőztek meg egy
pótselejtezőn. A dél-afrikai tornán aztán már sok sikerben nem volt részük a "sivatagi rókáknak", a nyitómérkőzésükön Szlovénia ellenük szerezte meg története első VB-győzelmét
Robert Koren góljával, amikor
Abdelkader Ghezzal buta kiállítása miatt már hátrányban játszottak az észak-afrikaiak (
0-1). A második meccsen ugyan Anglia ellen sikerült kiharcolni egy bravúros döntetlent (
0-0), ám a továbbjutásért küzdő
Egyesült Államokkal szemben megint csak egy vereség lett a vége. A találkozó több kihagyott ziccert és egy-egy kapufát is hozott mindkét oldalon, az amerikaiak számára üdvösséget jelentő győztes gólt azonban csak a 93. percben sikerült megszereznie
Landon Donovannak (
0-1), Algéria pedig lőtt gól nélkül búcsúzott.
Kamerun

Kamerun is egy kihagyott tornán tért vissza a VB-re mégpedig immár a hatodikra, mellyel tovább erősítették kontinensrekorderi pozíciójukat a "szelídíthetetlen oroszlánok". A szövetségi kapitány ezúttal a francia
Paul Le Guen volt, a tornán az első ellenfél pedig
Japán, és
Stéphane M'Bia hibája után
Keisuke Honda góljával az ázsiaiak nyerték a találkozót (
0-1). A
Dánia elleni mérkőzés biztatóbban indult, hiszen
Samuel Eto'o a 10. percben megszerezte a vezetést, ám a 33. percben
Niklas Bendtner kiegyenlített, a 61. percben pedig
Dennis Rommedahl is betalált (
1-2).
Hollandia ellen így már matematikai esély sem maradt a továbbjutásra, és nem is sikerült szépen búcsúzni. Robin van Persie a 36. percben szerezte az első gólt, melyet
Samuel Eto'o egy ajándékba kapott tizenegyesből még egalizált, ám a 83. percben
Klaas Jan Huntelaar könnyű góljával nyert az Oranje (1-2), Kamerunnal pedig először fordul elő, hogy pont nélkül esett ki a csoportkörben.
Az Afrikai csapatok összesített teljesítménye a VB-ken
Jelmagyarázat:
R: résztvevő csapatok száma, S: selejtezőre nevező válogatottak száma, Tj: csoportból továbbjutók száma, LE: legjobb eredmény (NyD: nyolcaddöntő, Cs: csoportkör, ND: negyeddöntő), M: mérkőzések száma, Gy: győzelmek száma, D: döntetlenek száma, V: vereségek száma, GK: gólkülönbség, Pt/m: mérkőzésenkénti pontszám (győzelem: 3 pont)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése