2014. május 21., szerda

Afrikai VB-történet I.

Rohamosan közeleg a brazíliai labdarúgó világbajnokság, így itt az ideje, hogy az afrikai futballal foglalkozó blog is lassan ráhangolódjon a nagy eseményre. A három részesre tervezett beharangozó első két darabja a kontinens eddigi vb-szereplésével foglalkozik majd, míg az utolsóban az idei tornára kijutott válogatottak felkészülésével és esélyeivel.

5 afrikai válogatott készül a VB-reA (főként angol) sportmédiumok "kifinomult" cinizmusának közkedvelt céltáblája Pelé azon kijelentése, mely szerint egy afrikai csapat 2000 előtt labdarúgó világbajnokságot nyer. Ha azonban számításba vesszük, hogy mindezt a "fekete gyöngyszem" 1977-ben (!) nyilatkozta, amikor afrikai csapat még győzelmet sem szerzett a VB-ken és végigtekintjük, mi történt azóta a fekete kontinens futballjában, akkor ez már nem is illeszthető annyira "kínos" jóslatainak sorába. A felnőtt szinten való nagy áttörés ugyan 2010-ben is elmaradt, sőt, a csalódást keltő dél-afrikai rendezésű torna hosszú időkre visszamenőleg a leggyengébb szereplést hozta a FIFA által számon tartott interkontinentális mérkőzéseken való szereplést illetően, mely meghatározza a konföderációk erősorrendjét és koefficiensét. Ráadásul Ghána Uruguay elleni drámai búcsúja azt is jelentette, hogy továbbra sem sikerült még a négy közé kerülés egyetlen afrikai válogatottnak sem. A fejlődés azonban Pelé kijelentése óta elvitathatatlan, hiszen az első döntetlen, majd az első győzelem után 1986-ban a csoportkörből való továbbjutás sem lehetetlen többé, sőt azóta minden tornán továbbjut legalább egy a fekete kontinensről érkező gárda a csoportjából. De nézzük is át részletesebben, milyen utat tett meg a labdarúgó világbajnokságokon az afrikai labdarúgás, mégpedig az első részben a mezőny 32 csapatosra bővítése előtti időszakban.




1934 - Olaszország
 Egyiptom
Az első afrikai ország, mely leadta nevezését egy világbajnokságra az akkor még a brit gyarmatbirodalom részét képező Egyiptom volt. A selejtezőben könnyedén léptek túl Palesztinán (otthon: 7-1, idegenben: 4-1), a tornán pedig az első ellenfél épp a 1924-es párizsi olimpián már egyszer kiütöttMagyarország volt. A visszavágás vágyától fűtött magyarok az első fél órában két gólos előnyre tettek szert Teleki Pál és Toldi Géza találataival, a szünetig azonban a vb-k történetének első afrikai gólszerzője Abdulrahman Fawzi (a csapatképen az álló sorban jobbról a harmadik) duplájával kiegyenlített Egyiptom (az első gólról videó:ITT). A 49. percben aztán az akkor 24 esztendős támadó egy szólója végén megszülethetett volna a kontinens első vb-mesterhármasa is (erre azóta sem került sor), ám általános meglepetésre az olasz játékvezető Rinaldo Barlassina les miatt érvénytelenítette a találatot. Négy perccel később aztán Vincze Jenő, majd az egyiptomi kapus fellökése után Toldi Géza is újra betalált, így elég gyorsan véget ért az első afrikai vb-kaland (2-4).


Ezután csak az 1954-es világbajnokságra nevezett újra Egyiptom, a selejtezőben azonban alulmaradt Olaszországgal szemben (o:1-2, i:1-5). 1958-ban szintén elindultak a selejtezőkön, akárcsak Szudán, ám végül mindketten visszaléptek. 1962-ben már hét afrikai ország nevezett, végül a kontinentális selejtezők győztese, Marokkó az interkontinentális selejtezőkön vérzett el Spanyolország ellen (o:0-1, i:2-3). Az 1966-os toránra már 17 afrikai válogatott adta le a nevezését, ám amikor a FIFA közölte, hogy Afrika, Ázsia és Óceánia mindössze egyetlen helyért verseng, tiltakozásul mindannyian bojkottálták a selejtezőket.


1970 - Mexikó
 Marokkó
A bojkott végül elérte célját, és 1970-ben a FIFA a 16 csapatos mezőnyben egy helyet már Afrikának tartott fenn, amit a kontinentális selejtezőkön végül a macedón Blagoje Vidinics által irányított Marokkó szerzett meg a nevező 14 válogatott közül. Az "Atlasz oroszlánjai" a tornán először az NSzK-val találkoztak, és szívós játékukkal sikerült is meglepniük a megelőző VB-n ezüstérmes németeket. A 21. percbenMohamed Houmane egy csúnya védelmi hibát kihasználva megszerezte a vezetést is, ám a második félidőben Uwe Seeler és Gerd Müller találataival fordítottak az európaiak (1-2). A második találkozó már nem sikerült ilyen jól, ugyanis aperui válogatottból a 65. és a 75. perc között a nagy Teófilo Cubillas kétszer, Roberto Challe pedig egyszer betalált Allal Ben Kassou hálójába, így a szoros összecsapás ellenére viszonylag kiütéses vereség lett a meccs vége (0-3). Az utolsó körben a csoportból már biztosan kieső két csapat derbijén Bulgária volt az ellenfél. A 40. percben Dobromir Zsecsev szerzett vezetést a bolgároknak, ám a 61. percben Maouhoub Ghazouani (a csapatképen az első sor jobb szélén) kiegyenlített, az 1-1-es végeredmény pedig azt jelentette, hogy noha rosszabb gólkülönbsége miatt a csoport utolsó helyén végzett Marokkó, megszületett az első afrikai pontszerzés a labdarúgó világbajnokságok során.


1974 - NSzK
 Zaïre
Az első fekete-afrikai résztvevő, kevésbé a sikerekről, mint a csapatot körülvevő botrányoktól lett emlékezetes. Az egykori belga gyarmatból lett "nagyobbik" Kongó ekkor éppen Zaïre néven Mobutuvéres diktatúrájának idejét élte, és ez rányomta bélyegét a válogatott szereplésére is. Marokkó egyébként már a selejtezők utolsó körében lejátszott mérkőzésüket is megóvta a játékvezetők közreműködése miatt (a végeredmény 3-0 lett Zaïre-nak), az óvás elutasítása miatt pedig végül ki sem álltak a hazai visszavágóra. Magán az NSZK-ban rendezett tornán a "leopárdok" bemutatkozása még egész tisztességesre sikerült, hiszen a legutóbb még Marokkót irányítóVidiniccsel a kispadon "csak" két góllal maradtak alul Skóciával szemben (0-2). Ezután tudták meg azonban a játékosok, hogy a korábban beígért prémiumukat nem fogják megkapni, ami igencsak visszavethette lelkesedésüket, ugyanis Jugoszlávia ellen a VB-k történetének legnagyobb vereségét szenvedték el (0-9). A negyedik, lesnek vélt gól után egyébként Mwepu Ilunga nemes egyszerűséggel fenéken billentette a kolumbiai játékvezetőt, ám ő hátrafordulva végül nem a vétkest, hanem N'Daye Mulambát állította ki. Ráadásul olyan pletykák is napvilágot láttak, hogy a 22. percben váratlanul kapust cserélő szövetségi kapitány ilyen módon akarta honfitársai gólkülönbségét feljavítani (végül Jugoszlávia valóban gólkülönbségének köszönhetően nyerte meg a csoportot). Az eredmény hallatán Mobutu személyesen utazott a helyszínre és börtönbüntetést ígért a játékosoknak, ha az utolsó, Brazília elleni mérkőzésen három gólosnál nagyobb vereséget szenvednek. A végeredmény végül éppen ennyi lett (0-3), a játékosokban felhalmozódott feszültség pedig a VB-k történetének egyik "legmulatságosabb" jelenetét is szolgáltatta, aminek elkövetője természetesen épp Mwepu Ilunga volt. Aligha vállalunk vele nagy kockázatot, ha kijelentjük, hogy Afrika legszégyenletesebb VB-szereplése volt ez.


1978 - Argentína
 Tunézia
Az 1978-as tornára Tunézia jutott ki (a küzdelmek első körében a favorit Marokkót a VB-selejtezők történetének első büntetőpárbajában verték ki) és képviselte a kontinenst a világbajnokságon, mégpedig első alkalommal afrikai szövetségi kapitánnyal,Abdelmadjid Chetalivel a kispadon. A "kártágói sasok" első találkozójukon Mexikóval csaptak össze, és meg is szerezték Afrika első VB-győzelmét. Az első félidő legvégén ugyan egy kezezésért megítélt büntetőből még a mexikóiak szereztek vezetést, a szünetben azonban Chetali mester felrázta a csapatát, és három védő góljával fordítottak. Ali Kaabi (a csapatképen álló sor jobbról a második) az 55. percben egyenlített, Nedjib Gommidh (első sor balról a második) találata a 79. percben már vezetést jelentett, míg a kegyelemdöfést Mokhtar Douieb (álló sor jobbról a harmadik) adta meg a 87. percben (3-1). A következő ellenfél Lengyelország volt, és ekkor Grzegorz Lato 43. percben szerzett vezetőtalálatára már csak helyzetekkel és egy kapufával sikerült válaszolni a második félidőben (0-1). A továbbjutáshoz így a címvédő Nyugat-Németország ellen győzni kellett volna Tunéziának. Ha ez végül nem is sikerült, a nagy nevű ellenfél ellen kiharcolt döntetlen (0-0) és a csapat összteljesítménye alapján ismét emelt fővel távozhatott Afrika képviselője a tornáról.


1982 - Spanyolország
Az 1982-es világbajnokságon már 24 csapat vehetett részt és köztük immár kettő válogatott Afrikából. A 29 nevező ország közül végül két újonc vívta ki a jogot a kontinentális selejtezőkben, hogy részt vehessen a tornán.

 Algéria
Ami nem sikerült '78-ban Tunéziának, az összejött négy évvel később Algériának, akik az első VB-meccsükön rögtön legyőzték Nyugat-Németországválogatottját. A gól nélküli első félidő után a később aPortoval győztes BEK-döntőben is betaláló Rabah Madjer szerezte meg a vezetést a "sivatagi rókák" számára az 54. percben, melyet ugyan Karl-Heinz Rumenigge még kiegyenlített, a 68. percben Lakhdar Belloumi gólja már a győzelmet jelentette (2-1). A második ellenfél Ausztria ugyanakkor viszonylag sima győzelmet aratott két kontrából szerzett góljával (0-2). A csoportkör utolsó találkozóján Chilét is sikerült azonban legyőzni, már az első félidőben kétszer is betalált Salah Assad, egyszer pedig még Tedj Bensaoula is, így hiába zárkóztak fel a dél-amerikaiak a második játékrészben (3-2), Algéria lett az első afrikai ország, mely két győzelmet is szerzettegy világbajnokságon. Ez azonban továbbjutást nem ért, ugyanis egy nappal később Ausztria és NSzK már azzal a tudattal lépett pályára, hogy egy vagy két gólos német győzelem esetén mindketten továbbjutnak. Horst Hrubesch a 10. percben meg is szerezte a meccs egyetlen gólját, majd a két csapat a közönség hangos tüntetése ellenére 80 percen keresztül csalta a focit, a mérkőzés pedig a "gijóni szégyen" néven vonult be a labdarúgó vb-k történetébe (1-0). Ezután rendelte el a FIFA, hogy a csoportkör utolsó fordulójának mérkőzéseit egy időben kell lejátszani.

 Kamerun
Újabb jelentős mérföldkövet ért el a másik afrikai VB-résztvevő csapat is. Kamerun válogatottja ugyanismindhárom csoportmeccsén veretlen maradt, mivel azonban győzni sem sikerült, így ez ekkor nem ért továbbjutást a csoportból. Először Peru ellen végeztek lőtt és kapott gól nélkül a "szelídíthetetlen oroszlánok", a kapuban Thomas N'Kono (a csapatkép álló sorának jobb szélén) bizonyult legyőzhetetlennek, míg támadásban a már ekkor 30 esztendős Roger Milla (első sor bal szélén) egy gólját tévesen les miatt érvénytelenítette a játékvezető (0-0), a győzelem elmaradásának pedig később nagy jelentősége lett. Ugyancsak gól nélkül végződött a későbbi bronzérmes Lengyelország elleni meccs is (0-0), a hátralévő 5 találkozón 11 gólt jegyző Boniekéknek is túl kemény volt az Emmanuel Kunde (álló sor balról a második) által irányított védelem. És még csak ezután következett Olaszország, akik ellen már győzelem kellett volna a továbbjutáshoz. A 60. percben viszont Graziani az olaszoknak szerzett vezetést, és bár Grégoire MBida (álló sor jobbról a harmadik) egy perccel később kiegyenlített (1-1), az újabb döntetlen után Kamerun emelt fővel búcsúzott, Olaszország pedig meg sem állt a világbajnoki címig.



1986 - Mexikó

A mexikói világbajnokságra a 29 nevező ország közül két olyan kvalifikálta magát, melyek a kontinens történetében először második VB-jükön vehettek részt. Ezen a tornán az is először fordult elő, hogy egy afrikai csapat továbblép a csoportkörből, azóta viszont minden egyes VB-n, tehát immár zsinórban hétszer jutott a kontinens egy válogatottja legalább a legjobb 16 közé.

 Marokkó
A '70 után a VB-re visszatérő Marokkó első meccsén Lengyelországgal találkozott, és meglepetésre cseppet sem játszott alárendelt szerepet a végül gól nélkül záródó találkozón (0-0). A brazíl José Faria által irányított csapat a következő fordulóban talán még nagyobb nevű ellenfél, Anglia ellen mutatta meg, hogy bárkinek szívós ellenfele lehet. Az angolok csapatkapitányát Bryan Robsont a 41. percben le kellett cserélni sérülés miatt, a karszalag életében először és utoljára Ray Wilkinsre került, aki visztont két perccel később piros lapot kapott. Az emberelőnyt ugyan az "Atlasz oroszlánjai" nem tudták kihasználni, végül újabb értékes ponttal gazdagodtak (0-0). A csoport utolsó találkozóján ugyanis a korábban az angolokat legyőző Portugália ellen rendkívül emlékezetes játékot produkáltak, Abdelrazzak Khairi a 19. és a 27. percben is betalált, a második félidőben pedig Abdelkarim Krimau növelte tovább az előnyt, így Diamantinoszépítő gólja már nem befolyásolta különösebben a végeredményt (3-1). Ezzel pedig az első afrikai pontszerzés után az első afrikai továbbjutás is Marokkó nevéhez köthető.
Mivel ráadásul ezzel meg is nyerte a kvartettet Marokkó, a folytatásban a csoportjában a dánok mögött második helyen végző NSzK volt az ellenfél. A végül '82-höz hasonlóan ezüstéremig jutó német gárda már túl nagy falatnak bizonyult. A kapuban az egyébként épp nemrég (2002-2005 után másodszorra) szövetségi kapitánynak kinevezett Badou Zaki ugyan több nagy védést is bemutatott, a 87. percben azonban már ő is tehetetlen volt Lothar Mathäeus bomba erejű szabadrúgásával szemben (0-1), vagyis ezen a tornán még a nyolcaddöntőben véget ért a legjobb afrikai csapat menetelése.

 Algéria
A "gijóni szégyen" után nagy reményekkel vágott neki az algériai gárda a '86-os tornának, ám ezúttal nem sikerült megismételni a remek produkciójukatMadjeréknekÉszak-Írország ellen már korán hátrányba kerültek a "sivatagi rókák", a 6. percben pattant a sorfalról Norman Whiteside szabadrúgásaLarbi El Hadi hálójába. Az 59. percben Djamel Zidane, (a csapatkép első sorának bal szélén), a később francia válogatottként világbajnok és aranylabdás Zinedine Zidane nagybátyja, hasonlóan szabadrúgásból még egyenlített, fordítani azonban már nem sikerült (1-1). Ezután következett Brazília, mely Careca 66. percben az algériai védelem teljes asszisztálásával szerzett góljával győzni tudott (0-1), majd a csoport utolsó összecsapásán a Spanyolország elleni sima vereség (0-3) már egyben a válogatott és a szövetségi kapitány Rabah Saâdane búcsúját is jelentette. A mester egyébként utána többször is visszatért a kispadra, így 2010-ben is ő vezette vissza Algériát huszonnégy év kihagyás után a legjelentősebb nemzetközi porondra.



1990 - Olaszország

Az olaszországi torna hozta meg az eddigi legnagyobb áttörést az afrikai futball számára, és ez volt az utolsó alkalom, amikor még folyamatos és töretlen fejlődésről beszélhetünk. Hiszen az első gól (1934), az első pont (1970), az első győzelem (1978) és az első nyolcaddöntő (1986) után ekkor sikerült először eljutni a kontinens egy válogatottjának a legjobb nyolcig. Azóta erre még kétszer került sor, azonban mindannyiszor drámai bukás lett a negyeddöntő vége és ezen a szinten nem sikerült továbblépni, az elődöntő felnőtt szinten továbbra is csak álom maradt.

 Kamerun
Kamerun 8 évvel a '82-ben veretlenül megvívott torna után tért vissza a VB-re és rögtön a torna nyitómérkőzésén letette névjegyét a címvédőArgentína ellen. Nem csak az ismét a kapuban Thomas N'Kono, a söprögető posztján pedigEmmanuel Kunde által irányított védelem állta a sarat a később ezévben is a döntőig jutó Maradonáékellen, hanem több helyzetük is volt és a 67. percben már emberhátrányban játszva François Omam-Biyikgóljával végül meg is nyerték a találkozót a "szelidíthetetlen oroszlánok" (1-0), noha az utolsó perceket egy második piros lap után már kilenc emberrel kellett kihúzniuk. A "varázslat a következő mérkőzésen Románia ellen is tovább folytatódott, a második félidőben csereként beálló, immár 38 esztendős, a keretbe is csak Onguéné sérülése miatt bekerülő Roger Milla a 76. és a 86. percben is betalált, aztán jöhetett a tánc a szögletzászlónál. Gavril Balintugyan még szépített, de második győzelme (2-1) után már továbbjutónak érezhette magát Kamerun. Az orosz Valerij Nyepomnyascsij szövetségi kapitány által vezérelt csapat ezután "váratlanul" csúnyán kikapott a Szovjetúniótól (0-4), de így is a csoport élén végzett.
A nyolcaddöntőben Kolumbia volt az újabb ellenfél. A Nápolyban rendezett találkozó rendes játékidejében nem esett gól, a hosszabbítás második félidejének legelején azonban az ezúttal is csereként pályára lépőRoger Milla egy remek találattal megszerezte a vezetést, majd két perccel később Higuita kapus nagy hibáját kihasználva már duplázott is. Ezúttal Bernardo Redin szépített még, de végül a VB-k történetében először a negyeddöntőbe jutott egy afrikai gárda (2-1). A legjobb nyolc között a korábban Egyiptomot is kiverő Anglia következett és ekkor már az egész kontinens a tv-készülékek előtt szurkolt a "szelidíthetetlen oroszlánoknak". Eleinte azonban szomorúan kellett konstatálniuk, hogy David Platt a 25. percben az angoloknak szerez vezetést. A második játékrészre aztán menetrendszerűen beszállt Millaés a 60. percben kiharcolt egy büntetőt, amit Emmanuel Kunde értékesített is. Az igazi csoda pedig négy perccel később következett, amikor Milla asszisztja után a másik cserejátékos Eugène Ekeke góljával már Kamerun állt továbbjutásra. Az újabb szenzációtól mindössze nyolc perc választotta el a zöld-piros-sárgákat, amikor Gary Linekeregyenlített a saját maga által kiharcolt büntetőből. A hosszabbításban is felváltva forogtak a kapuk veszélyben, míg a 105. percben egy újabb büntetővel Lineker véget vetett az afrikai elődöntős álmoknak (2-3).

 Egyiptom
Egyiptom 54 év után tért vissza a világbajnokságra, a selejtezők utolsó körében Algériát az összesen 176 válogatottságával máig rekorder Hossam Hassan góljával kiverve egy igen csak forró hangulatú mérkőzésen, mely után egy algériai játékos a kialakult csetepatéban kiszúrta egy törött üveggel az egyiptomi csapatorvos szemét. A két ország válogatottjainak találkozóit azóta is jellemző túlfűtött hangulat is eddig a konfliktusig vezethető vissza. A tornán az első ellenfél a két évvel korábban EB-t nyerő Hollandia volt, mely sokáig nem tudott mit kezdeni a "fáraókkal", ám az 56. percben Marco van Basten beadása után Wim Kieft góljával végül megszerezték a vezetést. A 83. percben egy hosszan előrevágott labdára csapott le Hossam Hassan, majd harcolt ki egy tizenegyest, bár Ronald Koemanmég a tizenhatos vonalán kívül ráncigálta meg a mezét. A büntetőt Magdy Abdelghany értékesítette, ezzel egy komoly fegyverténynek számító döntetlent ért el a csapat. A következő körben Írország ellen gól nélkül ért véget a mérkőzés (0-0), ami azt jelentette, hogy a csoport mind a négy találkozója döntetlennel végződött a zárófordulóig és mind a négy csapatnak 1-1 volt a gólkülönbsége. Az utolsó körben azonban Egyiptom a csoport egyetlen vereségét szenvedte el Angliával szemben  (0-1), így Mark Wright fejesgólja egyben a "fáraók" búcsúját is jelentette a tornától.



1994 - Egyesült Államok

A sikerek miatt a '94-es tornára már három hely állt Afrika rendelkezésére, melyre immár 40 válogatott nevezésével zajlottak a selejtezők. Ezeken első alkalommal jutott ki a tornára Nigéra, immár rekorderként harmadszor Kamerun és szintén harmadszor a zambiai válogatott repülőszerencsétlensége után (18 játékos vesztette életét) a csoportot megnyerő Marokkó. A korábban egyenes ívű fejlődés azonban ekkor már megtört, ezúttal egyik csapatnak sem sikerült bejutni a legjobb nyolc közé, ráadásul 1974 után először fordult elő egy válogatottal, hogy pont nélkül zárta a VB-t.

 Nigéria
A holland Clemens Westerhof által irányított "szuper sasok" igencsak impozáns játékkal rukkoltak elő első mérkőzésükön, hiszen a később elődöntőig jutóBulgáriát könnyedén verték Rasheed Yekini (a csapatképen első sor bal szélén), a válogatott jelenlegi másodedzője Daniel Amokachi (első sor jobb szélén) és Emmanual Amunike (első sor balról a második) góljaival (3-0). A következő ellenfél a kokain-botránya és eltiltása előtti utolsó meccsét játszóMaradonával felálló Argentína volt. Samson Siasia (álló sor balról a második) gyors vezetőtalálatára Claudio Canniggia kétszer is válaszolt, így kapitányukkal második győzelmüket aratták a "gauchok" (1-2), hogy aztán nélküle kétszer veszítsenek. Mindeközben a nigériaiak az utolsó csoportkörben a pont nélkül álló Görögországgaltalálkoztak és Finidi George (álló sor jobbról a harmadik), valamint Daniel Amokachiszépségdíjas találatai révén győztek is (2-0), amivel meg is nyerték a csoportot és első VB-jükön rögtön a nyolcaddöntőbe is léptek.
A szerencse azonban nem állt különösebben mellettük, hiszen a legjobb tizenhat között a később a döntőig menetelő Olaszország várt rájuk a fénykorát élőRoberto Baggio vezérletével. A Bostonban rendezett mérkőzés 25. percében megint a "szuper sasok" szerezték meg az első gólt (ez minden meccsükön így történt a tornán) Emmanuel Amunike révén. Az előny nagyon sokáig ki is tartott, ráadásul az utolsó negyedórában Gianfranco Zola kiállítása miatt emberhátrányban is játszott az olasz csapat. Nigéria már-már a negyeddöntőben érezhette magát, ám alig két perccel a rendes játékidő vége előtt Mussi passzából Roberto Baggio kiegyenlített, később pedig a hosszabbításban értékesítette a Benarrivo által kiharcolt büntetőt is (1-2). A hátralévő percekben Yekinimég kihagyott egy ajtó-ablak helyzetet, így végül a remekül rajtoló Nigériának nemhogy felülmúlnia, de megismételnie sem sikerült Kamerun '90-es menetelését.

 Kamerun
Még ennél is kevésbé sikerült korábbi önmagukra emlékeztetniük a "szelídíthetetlen oroszlánoknak". A selejtezőket még Jules Nyongha kapitánykodásával vívták meg sikeresen, ám a torna előtt megkezdték azt az egyébként sok csapatnál előforduló, ám sikerre voltaképp egyszer sem vezető hagyományt, hogy egy külföldi edzőre, jelen esetben a francia Henri Michelre bízzák a válogatott felkészítését és irányítását a VB-n. A csapatban leginkább a kiöregedő, a keretbe meghívott, ám pályára már nem lépő N'Konokapust nem sikerült pótolni, utódja, Joseph-Antoine Bell ugyanis jópár kapott gólban felelős volt. Az első mérkőzésen ugyan a későbbi bronzérmes Svédország ellen Roger Ljung korai vezetőgóljára még válaszolt David Embe, majd François Omam-Biyik révén még vezetett is Kamerun, Martin Dahlin azonban végül döntetlenre mentette a mérkőzést (2-2), és ezzel úgy tűnik, vissza is húzták karmaikat a kameruniak. Brazília egy-egy könnyedRomárioMarcio Santos és Bebeto góllal ütötte ki őket (0-3), az ekkor még csak 17 éves Rigobert Song pedig megkapta első piros lapját, amivel a mai napig a legfiatalabb VB-kiállított kétes értékű cím tulajdonosa (négy évvel később pedig az első játékos lett, akit két VB-n is kiállítottak, azóta ebben Zidane is utolérte). Ekkor még a tornán debütáló Oroszország legyőzésével lett volna némi remény a továbbjutásra, ám ehelyett a válogatott leggyalázatosabb VB-vereségét szenvedte el, Oleg Szalenko egymaga ötször mattolta Bell kapust, egyetlen pozítivumként pedig annyit említhetünk, hogy a csereként pályára lépő Roger Milla 42 évesen villant még egyet és minden idők legidősebb VB-gólszerzőjévé avanzsált (1-6).

 Marokkó
Az "Atlasz oroszlánjai" harmadik tornájukon először vágtak neki a küzdelmeknek hazai szövetségi kapitánnyal, mégpedig Abdellah Blindával. A csapat játéka ugyan gyakran látványos volt, különösenAhmed Bahja (a csapatképen álló sor balról a harmadik) cseleinek köszönhetően, ám mindeközben jóval kevésbé eredményes. Belgium ellen Marc de Gryse korai góljára nem tudtak válaszolni, hiszen Michel Preud'homme kapusnak kétszer is segített a kapufa (0-1). Nagyobb csalódás volt aSzaúd-Arábia elleni vereség, ahol Nourredine Naybet már a hetedik percben egy teljesen feleslegesen összehozott büntetővel indított, amit Sami al Djaber értékesített is. Ezt Bahja pazar előkészítése után Mohammed Chaouch-nak (első sor jobb szélén) sikerült még kiegyenlítenie, ám Fuad Amin lövését csúnyán elnézte Khalil Azmi kapus és az újabbi szaúdi vezetésre már nem érkezett válasz (1-2). Az utolsó körre így már matematikai esélye sem maradt Marokkónak a továbbjutásra, ráadásul a legerősebbnek ígérkező ellenfél, Hollandia következett. Itt is hátrányba került először az észak-afrikai válogatott, Dennis Bergkamp pöccintése találta meg az utat a hálóba, melyet a második félidő elején kiegyenlített Hassan Nader (álló sor balról a második). Végül Bryan Roy a csoport élére lőtte az "Oranjét", miközben Marokkó pont nélkül távozott a tornáról (1-2). Ilyen egyébként az 1974-es VB óta előszöresett meg afrikai válogatottal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése