Afrikai liga-körkép

Az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF - Confederation of African Football) megtartotta a 2014-es Afrikai Bajnokok Ligája és Szövetségi Kupa selejtezőinek sorsolását, melyekben az európai gyakorlatnál jóval demokratikusabb módon a CAF-ranglistája alapján a tizenkét legerősebb nemzeti bajnokságból is csak két-két csapat indul, mégpedig néhány, az indulók létszáma miatt szükséges, kiemelttől eltekintve a selejtezők legelső körében (a BL-selejtezőkben 6, a Szövetségi Kupában 11 kiemelt a második körben csatlakozik a selejtezőkhöz). A jelenlegi CAF-ranglista számításába egyébként a két kupa 2009 és 2012 közötti kiírásainak legjobb nyolca között elért helyezések számítanak bele (a 2013-as eredmények tehát még nem, azokkal azonban már most kikalkulálható a következő szezonra esedékes ranglista). A selejtezők február 7-én már meg is kezdődnek, de addig még sor kerül az év kontinentális válogatott tornájára, az Afrikai Nemzetek Bajnokságára is január 11. és február 1. között, melyen a sztárlégiósok nem vehetnek részt, csak a hazájuk bajnokságában szereplő játékosokból álló "A" válogatottak (a torna történetéről és a selejtezők lebonyolításáról: ITT). Emiatt (is) több afrikai nemzeti bajnokság szünetel jelenleg, sok helyen éppen a "nyári" vagy "téli" (attól függően, hogy az északi vagy a déli féltekéről van szó) szünet zajlik, máshol pedig, a naptári évhez igazodó bajnokságokban, nemrég fejeződött be a 2013-as szezon és hamarosan kezdődik az új, 2014-es idény (Szudán, Nigéria, Kamerun, Kongói Köztársaság, Angola), miközben egyes országokban pedig szünet nélkül folytatódnak tovább a ligák fordulói. Mint láthatjuk tehát, Afrikában meglehetősen nagy a szórás az országos bajnokságok lebonyolításában, így talán nem haszontalan körbenézni, hogyan is állnak a kontinens legjelentősebb folyamatban lévő ligái, melyekből mindenki kiszemezgetheti a számára esetleg érdekes ligákat. Nagyjából szó szerinti körutazásunkat a BL címvédő otthonában Egyiptomban kezdjük és az óramutató járásával ellentétes irányban folytatjuk.

Egyiptom (CAF-ranglista: 2./2014-ben: 2.)

Egyiptomban a bizonytalan belpolitikai helyzet és a csaknem polgárháborús állapotok miatt a 2011/12-es, majd a 2012/13-as bajnokság egyaránt félbeszakadt, december 24-én azonban újra nekiveselkedett a Premier League 22 csapata. Az alapszakaszban két csoportba osztva küzdenek a klubok, ahonnan a két-két legjobb jut be a bajnoki tálról döntő rájátszásba. Az első csoportban a tavaly nyolcadik BL győzelmét begyűjtő, a decemberi klub vb-n azonban kellemetlenül leszereplő Al Ahly eddig hibátlanul menetel, az El Entag és a Smouha elleni két egyaránt 2-0-ra hozott idegenbeli mérkőzés után legutóbb hazai pályán egy szerencsés öngólnak köszönhetően legyűrték az ENPPI gárdáját is (1-0), melyen bemutatkoztak már az új szerzemények is, mint az épp az ellenféltől érkező Ahmed Raouf és a Coton Sport-tól igazolt burkina fasói Moussa Yedan, viszont a 2013-as év legjobb a kontinensen szereplő labdarúgójának választott, az év végén visszavonult Mouhammed Aboutrikát már nélkülözni volt kénytelen Mohammed Youssef vezetőedző.

Mindeközben az örök fővárosi rivális Zamalekből, a második csoport favoritjától sérülés miatt hiányzik mostanában Shikabala, Ahmed Eid és Hazem Emam is, ami meg is látszik a csapat teljesítményén. A veterán mester Helmi Toulan fiai már elbuktak egy hazai pályán játszott rangadót az Ismaily SC ellen (0-1, a vendégek még egy büntetőt is kihagytak) és noha legutóbb javítottak az El Geish otthonában egy csúnya kapushiba révén szerzett győzelemmel (1-0), jelenleg két komoly kihívójuk is megelőzi őket. A holland Gerald van der Lem által irányított ismailai klub ugyanis a már említett rangadó előtt két bajnokit már behúzott, a vezető helyét pedig épp csak a legutóbb, negyedik körben bukta el, amikor már a góllövőlista éllovasa (4 találattal), a ghánai John Antwise tudott segíteni és hazai pályán döntetlenre futotta csak a "derviseknek" az amúgy szintén veretlen El Shorta ellen (0-0). A második csoport élén így jelenleg némi meglepetésre a szuezi Petrojet áll, akik ugyan az első fordulóban még csak ikszeltek hazai pályán az El Geish-sel, azóta viszont begyűjtöttek három győzelmet könnyebb ellenfelekkel szemben.

 

Tunézia (1./1.)

A kontinens legerősebb bajnokságában, a tunéziai Ligue 1-ben már tizenhárom fordulón vannak túl a csapatok. A 2012/13-as szezonban még itt is két csoportban és rájátszásban küzdöttek meg a bajnoki címért, idén azonban már a 16 csapat körbe játszik egymással. A címvédő CS Sfaxien az első fordulóban rögtön vereséget is szenvedett a Club Africain elleni idegenbeli rangadón (1-0), majd a harmadik játéknapon nagyobb meglepetésre Tozeurben is (2-1). Ezt követően a csapat megnyerte a Szövetségi Kupa döntőjét, miután a vezetőedző, az egykori legendás holland játékos Ruud Krol "anyagi okokra" hivatkozva lemondott (ekkor 3-0-2-vel állt a csapat a bajnokságban). Helyét a kispadon korábbi segítője Hamadi Daou vette át, akivel nem szerepel rosszul a csapat (bajnoki mérlege azóta 6-0-2). A nagy derbik közül az Espérance Tunis ellenit ugyan megint csak elvesztették (2-1), viszont azóta győztek a CA Bizertin ellen idegenben (1-2), majd az Étoile Sahel ellen is hazai pályán (1-0) és jelenleg négy mérkőzéses nyerő szériában vannak Fakhreddine Ben Youssefék (a válogatott szélsőt egyébként 2013 legjobb tunéziai futballistájává választották, a katari Al Garafa újabban meg is környékezte), ezzel jelenleg a dobogó legalsó fokán áll a fekete-fehér sfaxi egyesület.

Egyetlen ponttal előttük a második helyen a tavaly ezüstérmes és BL-elődöntős Espérance Tunis áll, melynek a kispadját még decemberben a kameruni Coton Sportot otthagyó francia Sébastien Desabrefoglalta el. Ekkor 5-1-1 volt a csapat mérlege, és az új mester már említett bemutatkozó meccse hiába sikerült remekül a CS Sfax ellen, az összesített 3-3-0 és a hat, egyaránt idegenben elvesztegetett pont kisebb csapatok ellen alatta is megingatták máris a kispadot a 25-szörös bajnoki címével rekorder együttesnél és éppen Ruud Krol tűnik az egyik esélyesnek a helyére.

A "vér és arany" csapat legutóbbi botlását használta ki a legnagyobb fővárosi vetélytárs, a Club Africain, hogy átvegye a vezetést a tabellán. Tavaly csak a negyedik helyen végzett a piros-fehér csíkos csapat, idén a belga másodosztályból érkező holland vezetőedző, Adrie Koster irányításával azonban merészebb álmokat szövögetnek. Már említettük, hogy a nyitófordulóban rögtön elkapták a címvédőt egy hazai, de zárt kapus meccsen, és bár a harmadik fordulóban becsúszott egy váratlan vereség Gabesben a szezon eddigi meglepetéscsapata ellen, az első hét fordulóban hatszor nyertek és diadalmaskodtak a fővárosi derbin is. Ezután következett egy kisebb hullámvölgy, döntetlen Marsában, majd hazai pályán a CA Bizertin-nel végül egy utolsó pillanatban esett találattal elszenvedett vereség az Étoile Saheltől (1-0) azóta viszont újabb három győzelem és a tabella teteje teszi édesebbé a szurkolók szája ízét.

Ugyanakkor a tavalyi bronzérmes Étoile de Sahel hívei az éllovas skalpján kívül nem sok sikerre emlékezhetnek eddig az idei bajnokságból. Dicstelenül elbuktak a Szövetségi Kupa csoportkörében, a bajnokságban pedig az első nyolc fordulóban csak háromszor nyertek (3-5-1), így a vezetők útilaput kötöttek a francia vezetőedző, Denis Lavagnetalpára. Az új szakvezető nem más lett, mint a 2000-es EB-győztes francia válogatott mestere Roger Lemerre. Vele sem muzsikál azonban sokkal jobban a sousse-i gárda, rögtön egy meglepetés-vereséggel kezdett a francia szakember a Kairouan ellen (1-0), majd hiába sikerült megverni a tizedik fordulóban a Club Africaint, a sfaxi rangadón következett az újabb vereség. A csapat ötödik a tabellán, miközben a 22 éves algériai légiósa Baghdad Boudjenah vezeti a góllövőlistát hét találatával.

Algéria (7./7.)

Algériában féltávnál tart a bajnokság, hamarosan pedig véget ér a téli szünet, hiszen január 17-én már kezdődik is a tavaszi félév. A tabella élén jelenleg azUSM Alger áll, mely nem mindennapi körülmények között került a legelőkelőbb pozícióba. A tizedik forduló után ugyanis még csak az ötödik volt a piros-fekete gárda 4-4-2-es mérleggel, minek hatására a vezetőedző Roland Courbis lemondott posztjáról (azóta már a Montpellier-t irányítja). Utódja pedig nem más lett, mint a tavaly még az ES Sétiffel bajnoki címet és kupát nyerő, ám a Szövetségi Kupa csoportmérkőzésein elbukószintén francia szakember Hubert Velud. Ezután öt remek győzelmet fűztek sorba a fővárosiak egyetlen kapott gól nélkül, majd az utolsó "őszi" fordulóban döntetlent harcoltak ki Sétifben (1-1, a hazaiak csak a 94. percben egyenlítettek). A szeptember óta a negyedik edzőt fogyasztó (Velud után Maadouni, Lang, december eleje óta pedig Rabah Saadane) címvédő így maradt egy ponttal az USMA mögött, a címvédést, a zsinórban harmadik bajnoki cím elérését azonban továbbra is célként tűzve ki.

Az éllovas duótól kissé lemaradva, a dobogó harmadik fokán némi meglepetésre a tavaly csak tizedik (bár 2010-ben bajnok) ASO Chlef áll, főként a góllövőlistát vezető veterán csatár, Nourredine Daham (megfordult korábban Németországban is, idén négy USMA-ban töltött szezon után érkezet Chlefbe) remek formájának köszönhetően. Velük azonban még hárman is rendelkeznek egyenlő pontszámmal. Mégpedig a 14-szeres rekordbajnok JS Kabylie, mely csak az utolsó négy fordulóban szakadt le az élről, amikor is három döntetlen után végül hazai pályán forró hangulatú rangadót veszítettek a CS Constantine ellen (1-2, a JSK tizenegyest is hibázott a meccsen, majd a 79. percben vezetést szerzett, de a vendégek egyenlítettek, majd fordítottak egy 96. percben szerzett büntetővel). Utóbbiak ezzel pontszámban be is érték a vetélytársat, a tavasznak viszont már nem az olasz Diego Garzitto, hanem a francia Bernard Simondi irányításával vágnak neki. Szintén 24 pontos a patinásabb fővárosi csapat, az MC Alger, mely szintén túl van már egy edzőváltáson: a svájci Alain Geigert november közepénFouad Bouali váltotta, akivel ugyan sikerült nyerni például Constantine-ben (0-1), de a piros-zöldek teljesítménye továbbra sem elég kiegyensúlyozott. A tavaly még ezüstérmes El Harrachmindeközben csak a kilencedik, a szebb múlttal rendelkező, hatszoros bajnok CR Belouizdad pedig a bentmaradásért küzd.

Marokkó (5./4.)

Marokkóban is majdnem a félidejénél tart a bajnokság (Botola), de a klub vb-n szereplő Raja Casablanca két mérkőzése elmaradt. A címvédő zöld-fehér csapat ugyan remekelt az idén Marokkóban rendezett tornán és második afrikai csapatként egészen a döntőig menetelt, a bajnokságban már sokkal kiábrándítóbb teljesítményt nyújt a klub. A FIFA torna előtt ugyanis csak a 8. helyen álltak 4-4-3-as mérleggel, amiMhamed Fakhir vezetőedző elbocsátásához vezetett. Utódja a Botola első tunéziai edzője, Faouzi Benzarti lett, akinek a  bemutatkozása ugyan zajos sikert hozott, a bajnokságban azonban egy tétouani vereség (1-0) és egy Kawkab Marrakech elleni hazai döntetlen (0-0) következett, így nem túl kedvező helyzetből várja a csapat a folytatást, a tabella kilencedik helyén.

Nem úgy a két évvel ezelőtti bajnok Moghreb Tétouan csapata, mely az említett rangadó előtt is remekül szerepelt. Az egyesület az ötvenes években még a spanyol Primera Divisonba is feljutott (Atletico Tétouan néven), a függetlenség kivívása után azonban sokáig nem sok babér termett az észak-marokkói klubnak. Egészen a 2012-es bajnoki címig, melyet az azóta is hivatalban lévő Aziz El Amri irányításával értek el. A tavalyi ötödik hely után idén pedig újra szárnyalnak a piros-fehér-kékek. Az első forduló óta folyamatosan az élen állnak ugyanis, jelenleg három pont az előnyük, nyolc győzelem és hat döntetlen mellett csak egyetlen vereséget szenvedtek el eddig. Legyőzőjük nem más, mint a hatalmas meglepetésre a második helyen álló újonc: a Kawkab Marrakech (2-1). Hicham Dmii két év szünet után az első osztályba visszatérő tanítványai hazai pályán (egy-egy könnyen befújt büntetőnek is köszönhetően) az éllovas mellett elkapták a 12 bajnoki címével rekorder két csapatot, a tavaly negyedik, jelenleg is dobogós Wydad Casablancát (2-0) és a tavalyi ezüst után idén csak a 11. helyen álló FAR Rabatot (1-0) is. A tabella negyedik helyén a HUS Agadir áll, elsősorban Adil Matouni öt értékesített büntetőjének (!) és az elefántcsontparti Patrick Kouakou- Zoumana Koné támadóduónak köszönhetően, előbbi hat találatával vezeti is a góllövőlistát a Wydad Casablanca gaboni légiósával, Evouna Malick-kalholtversenyben. Mivel a ligaválogatott az ANB-n szerepel és szeretne a négy közé jutni, a Botola csak február 1-jén folytatódik.

Mali (8./7.)

Maliban az 1966-os első független bajnokság megrendezése óta mindösszesen három bamakói klub osztozik az azóta megszerezhető 46 bajnoki címen. Közülük is a legtöbb trófeával a jelenlegi éllovasDjoliba AC rendelkezik, szám szerint 22-vel. Idén eddig mind az öt találkozójukat megnyerték (az Onze Créateurs elleni meccs egy meg nem adott tizenegyes után, a szurkolóik rendbontása miatt félbeszakadt), igaz, noha még csak gyengébb csapatok ellen játszottak, legnagyobb arányú sikerük is csak egy Debo elleni 3-1 és például a legutóbbi körben a bennmaradásért küzdő CSK ellen csak egy hosszabbításban kapott büntetővel tudtak győzni (1-0). Kispadjukról a tavalyi fiaskóval felérő harmadik hely után távozott Jonas Komla és helyét csak most veszi majd át a marokkói Abderrazak Chlih, akitől azt várják a vezetők és a szurkolók, hogy egy év után újra a liga aranyérméhez juttassa őket.

Tavaly ugyanis a trófeát a legnagyobb vetélytársStade Malien szerezte meg, méghozzá 20 pontos előnnyel begyűjtve 18. bajnoki címüket, ráadásul a Szövetségi Kupában is az elődöntőig jutottak. A franciaPascal Janin tanítványai idén is remekül kezdtek és kapott gól nélküli győzelmekkel hozták az első négy meccsüket, a tavalyi negyedik hely után idén is remekelő CO Bamako vendégeként azonban váratlan vereséget szenvedtek. Ezután az USFAS ellen sikerült újra begyűjteni a három pontot, de egyelőre lépéshátrányba kerültek a Djoliba mögött. Még gyengébben szerepel a 6 bajnoki címmel büszkélkedő Réal Bamako, melynek edzője Nouhoum Diané a tavalyi ezüst után bajnoki címet ígért, ehelyett azonban igencsak botladozik a gárda és csak hetedik a tabellán.Jelenleg az ANB miatt szünetel a bajnokság, a ligaválogatott pedig az első körben remek játékkal le is győzte a torna egyik legnagyobb favoritját, Nigériát.

Elefántcsontpart (15./13.)

Az elefántcsontparti Ligue 1 legújabb domináns egyesülete a san pédrói Séwé Sport, mely korábban ugyan nem tartozott az élklubok közé, az elmúlt két évben megnyerte a bajnokságot, tavaly pedig a BL csoportköréig is eljutott. A 2013-14-es szezonban lejátszott 11 forduló után is Rigo Gervais tanítványai állnak a tabella élén. Az első kilenc fordulóban ugyanis 7-2-0 volt a mérlegük, legyőzték többek között a legpatinásabb abidjani egyesületek közül az ASEC Mimosast (1-0) és az Africa Sports-ot (1-0) is. Első és eddig egyetlen vereségüket ezután szenvedték el, mégpedig egy harmadik fővárosi csapat, az AFAD Djékanou vendégeként (2-1), a legutóbbi fordulóban azonban már sikerült újra győzniük (a Bassam ellen), így magabiztos, négy pontos előnnyel állnak az élen a "kikötőiek".

Legközelebbi üldözőjük a 24 bajnoki címével rekorder, tavaly is másodikként végző ASEC Mimosas. A sárga-feketék egy fővárosi rangadón a Stella Club elleni hazai döntetlennel kezdtek (1-1), majd két győzelem után megverték az SC Gagnoát is (3-2). Ezután következett a Séwé elleni derbi és az egyetlen eddigi vereség, mely után kicsit bizonytalanabbá váltak Siaka Traorétanítványai. Azóta hat meccsből háromszor csak ikszeltek, igaz, ezek közül egy, az AFAD Djékanou vendégeként nem számít rossz eredménynek (0-0) és legutóbb pedig nyertek egy újabb fővárosi rangadót a régi fényére (17 bajnoki cím) már nyomokban se nagyon emlékeztető Africa Sports ellen (1-0). Így a nemrég zsinórban harmadszor afrikai aranylabdát nyerő Yaya Touré nevelőegyesülete a folytatásban még versenyben lehet a bajnoki címért.

Mögöttük egyetlen ponttal lemaradva a dobogó harmadik fokán az SC Gagnoa áll, őket pedig szorosan üldözi az első tíz fordulóban veretlen AFAD, az Amadou Diallo futballakadémia csapata. A két klub tavaly is a harmadik-negyedik helyen végzett, akkor azonban fordított sorrendben. A Stella Club egy jobb kezdés utáni pocsék sorozat (utolsó öt meccsükön nyeretlenek) miatt csak a hetedik, a 2011-ben is bajnok Africa Sports pedig a 2012-ben, egy játékos (Stéphane Inai) hamis iratai miatt kapott büntetése óta rendkívül visszaesett és a "sasfiókák" idén is csak az életben maradásért küzdenek.

Ghána (12./14.)

A ghánai Premier League is szünetel jelenleg, hiszen a liga legjobbjai az Afrikai Nemzeti Bajnokságon vesznek részt az "A" válogatottban. Az élen féltávnál az ország legpatinásabb egyesülete, a 23-szoros bajnok Asante Kotoko áll. A "porcupines" (magyarul: tarajos sülök) becenévre hallgató gárda az elmúlt két évben is aranyérmet szerzett még Maxwell Konaduirányításával, aki azután a válogatott másodedzője lett. Helyét Didi Dramani vette át, de vele sem esett vissza a csapat lendülete, féltávnál hét pont az előnyük, így ismét kezükben van a cím sorsa. A szezont rögtön egy hat mérkőzéses győzelmi sorozattal indították, mely során a legnagyobb vetélytárs Hearts of Oak otthonából is elhozták a három pontot (0-1). A ghánai főváros, Accra büszkesége csak harmadik jelenleg és túl is van már egy edzőváltáson, novemberben David Duncant váltotta a kispadon Mohammed Polo, bár a vezetőség vele sem elégedett. Az éllovasra visszatérve, érdekes lehet, hogy mindhárom vereségüket idegenben szenvedték el, az egyetlen kritikusabbnak nevezhető időszakban (október végén-november elején), kettőt két másik nagy rivális, a Heart of Lions (2-0) és az Ashanti Gold (2-0) otthonában, így tavasszal már hazai pályán javíthatnak akár ellenük.

Kongói Demokratikus Köztársaság (6./3.)

A "nagyobbik" Kongó, az egykori Zaïre bajnokságában két csoportban zajlanak az alapszakasz küzdelmei, majd az első két csapat jut be innen a rájátszásba. Az első csoportban az elmúlt három bajnoki címet begyűjtő, tavaly Szövetségi Kupa döntős TP Mazembekülönösebb megerőltetés nélkül vezet 6-1-0-ás mérleggel (az egyetlen döntetlen a Dauphin Noir salakos (!) pályáján csúszott be) és 21-0-ás gólkülönbséggel, vagyis az eddigi hét találkozón az extravagáns hálóőr, Robert Kidiaba egyetlen egy gólt sem kapott, miközben a Makisót 5-0-lal, az Elimát 6-0-lal küldték haza. Patrice Carteronvezetőedző feje csak amiatt főhet, hogy az emblematikus csapatkapitány Trésor Mputu a jelenleg zajló és februárig tartó szünetben elhagyja nevelőegyesületét és a friss angolai bajnok, idén pedig BL-sikerekre ácsingózó Kabuscorphoz igazol. A Super Ligue (más nevén: Linafoot) első csoportjából a lubumbashi "varjak" mögötti továbbjutó helyre a városi riválisSaint Éloi Lupopo és a tavalyi bornzérmes Don Bosco aspirál.

A Mazembére talán csak egy klub lehet veszélyes Kongóban, mégpedig a második csoportot vezető kinshasai AS Vita Club. A "fekete delfineknek" (becenevük egyben a másik csoportban a vetélytárstól pontot csenő klub neve is) az elmúlt három szezonban egyaránt az ezüstöt gyűjtötték be, idén azonban a korábban Kínában dolgozó Jean-Florent Ibengevezetésével szeretnének újra előrébb lépni. Az első hat találkozójukat be is húzták, az utolsó "tavaszi" (a déli féltekén) fordulóban azonban vereséget szenvedtek a szintén rájátszásra aspiráló Sanga Balendeotthonában (1-0). A második helyért folytatott versenybe még beleszólhat a tavalyi negyedik, de sokkal dicsőbb múlttal (12 bajnoki cím) is rendelkező DC Motema Pembe is, bár egyenlőre őket még a Lubumbashi Sport is megelőzi, és a Vita Club ellen pályaválasztóként simán elveszített fővárosi derbi sem tett jót a hangulatnak (0-2).

 

Dél-Afrika (18./11.)

A dél-afrikai Premier Soccer League élén a címvédő Kaizer Chiefs áll, noha nem úgy indult számukra a szezon, ahogy elképzelték. Bár a tavalyi ezüstérmes Platinum Starst sikerült hazai pályán legyűrniük (2-1), az első nyolc fordulóban összesen csak háromszor tudtak győzni, miközben kikaptak a SuperSport United (3-1) és az Ajax Cape Town (1-0) otthonában is. A johannesburgi klub vezetősége azonban nem kapkodott úgy, mint észak-afrikai kollégáik, a skót vezetőedző Stuart Baxter maradt a posztján, azóta pedig a csapat hat győzelmet aratott zsinórban, legyőzve a nagyok közül a Wits Unitedet (2-1) is, bár az a mérkőzés inkább a hazai védő Gould elmaradt piros lapjáról lett nevezetes, miután a bíró orra előtt orrba vágta a vendégek etióp csatárát, Kedebét. A "törzsfőnökök" így jelelnleg öt pont előnnyel állnak a tabella élén, a klub csatára, a 65-szörös válogatottBernard Parker pedig nyolc találatával vezeti a góllövőlistát is.

Kaizer Motaung klubelnök csapatának következő ellenfele (január 23-án) épp a jelenlegi másodikMamelodi Sundowns lesz. Pretoria "brazíljai" az új típusú Premier League 1996-os alapítása óta rekorderek, ötször szerezték meg a bajnoki címet, legutóbb azonban 2007-ben, tavaly pedig csak a tizedik helyen végeztek, a szezon második felében márPitso Mosimane irányításával. Idén aztán tanítványai remekül kezdtek, a hatodik fordulóig vezettek is a bajnokságban, az AmaZulut például 7-1-re kiütve. Utolsó győzelmüket azonban a Moroka Swallows ellen aratták (2-1), majd az utóbbi három fordulóban csak két pontot szereztek, ennek köszönhető a nagyobb lemaradás az éllovastól, bár a Mamelodi eddig eggyel kevesebb mérkőzést játszott.

Mindeközben a már tavaly is (negyedik hely) és idénGavin Hunt irányításával is meglepően jól szereplő Bidvest Wits éppen az elmúlt három fordulóban aratott győzelmeivel érte utol a sárga-kékeket. Az eredetileg a Witwatersrand Egyetem csapataként létrehozott klub egyik áldozata épp üldözőjük, a Moroka Swallows volt (0-1), de az "okos fiúknak" figyelniük kell még a tavalyi ezüstérmes rustenburgi Platinum Starsra és mesterük korábbi egyesületére, a SuperSport Unitedre is. A pretóriai klubnak hat évig volt Hunt az edzője, 2008 és 2010 között három bajnoki címet is nyert velük, ám a tavalyi hatodik hely után végül elváltak egymástól. A SuperSpot kispadjára épp a Platinumtól ezüsttel búcsúzó Cavin Johnson került, de a gárda teljesítménye egyelőre nem túl meggyőző. Mindeközben a főváros legpatinásabb klubja, az amszterdami támogatást bíró Ajax Cape Town csak a nyolcadik, bár ez a tavalyi 14. helyhez és éppen csak bennmaradáshoz képest nem is rossz teljesítmény.

Meg kell említenünk még a novemberben BL-döntősOrlando Pirates csapatát, mely a nagy menetelés miatt elhalasztotta hat (!) bajnokiját, így jelenleg csak nyolc meccsen vannak túl, melyen 5-1-2 a mérlegük. A kontinentális szereplés árnyékában az első körben rögtön kellemetlen vereséget szenvedtek hazai pályán az AmaZulutól (0-1), a harmadik fordulóban a nagy johannesburgi rivális Kaizer Chiefs otthonából sikerült azonban elcsípni egy pontot egy tömegverekedéssel is színezett derbin (1-1). Érdekes, hogy másik vereségük is hazai pályán érte őket (a Bloemfontein ellen: 2-3), az utolsó három mérkőzést azonban sikerült Roger de Sá fiainak megnyerniük, köztük egy remek produkcióval a Platinum Stars elleni idegenbeli rangadót (0-3). A hazai rendezésű ANB-n egyébként nem találkozhatunk a sowetóiak játékosaival, mivel senkit nem engedtek el a ligaválogatottba, hogy az elmaradt mérkőzéseket január második felében a legerősebb összeállításban pótolhassák a "kalózok".

A továbbiakban remélhetőleg sikerül majd havonta jelentkező rovattá tenni az afrikai nemzeti bajnokságok legfontosabb eseményeiről szóló liga-körképet. Ez pedig lehetőséget nyújt arra is, hogy megválasszuk a hónap csapatát és a hónap emberét (jelen esetben: december 15-január 15), természetesen teljesen szubjektív alapon.

A hónap csapata:
Kawkab Marrakech

Az elmúlt egy hónapban lejátszott négy találkozón ugyan csak két győzelmet és két döntetlent ért el a Kawkab Marrakech, az egyik győzelmet azonban a valaha szebb napokat is látott, de máig félelmetes közönséggel rendelkező FAR Rabat otthonában (0-1), a legutóbbi döntetlent pedig a címvédő és decemberben klub vb-döntős Raja Casablanca vendégeként (0-0). Ez a teljesítmény pedig különösen azért megsüvegelendő, mert ezzel tovább őrzi második helyét a tabellán az újonc csapat. Marokkó negyedik legnagyobb városának büszkesége ugyanis két korábbi bajnoki címe (1958, 1992, utóbbit már '94-es vb-n is megcsodált Ahmed Bahja vezérletével) ellenére 2011-ben kiesett a Botolából, ahonnan csak második nekifutásra sikerült visszajutnia a legjobbak közé. Ott azonban Hicham Dmii tanítványai rögtön alaposan le is tették a névjegyüket, és remek pozícióból várják a bajnokság második felét. A csapat viszonylag gyengébb támadóerejét ráadásul most megerősítették a tavalyi házi gólkirállyal, a FAR-ból fél év után visszatérőNouredine El Gorch-sal.

A hónap embere:
Hubert Velud

Hubert Velud tavaly még az ES Sétif vezetőedzőjeként duplázott megnyerve az algériai bajnokságot és kupát egyaránt, munkaadói azonban nem voltak túl hálásak a teljesítményért. Mivel a Bajnokok Ligája selejtezőjének utolsó körében elbukott a csapat a kongói AC Léopards ellen, majd a Szövetségi Kupa csoportköréből sem sikerült az elődöntőbe jutni, menesztették állásából, noha a bajnokságban a közben elkezdődött új szezonban is 2-1-0 volt a klub mérlege. Sokáig azonban nem volt munka nélkül az 54 esztendős ősz hajú mester, a 11. fordulóban váltottaRoland Courbist az USM Alger kispadján, azóta pedig új klubjával három bajnokin győzelmet aratott, amivel a táblázat élére kerültek, majd döntetlent játszottakVelud korábbi egyesülete otthonában, így a tabellán megőrizték vezető helyüket a nagy rivális előtt. Ezzel azonban még nem is ért véget a francia szakember "nemes bosszúja", ugyanis azóta már az algériai szuperkupában is alaposan eltángálták a Sétifet, mégpedig saját pályáján (0-2). Bravo Velud, félicitations!