2015. július 18., szombat

Kairói derbi kedden

Kedden rendezik a 215. kairói derbit, melyen az egyiptomi főváros két legnagyobb klubja, a 37-szeres bajnok Al Ahly és a 11-szeres bajnok Zamalek csap össze. A világ nagy rangadóit számba vevő listákon (pl: World Soccer MagazineGoal.com,BleacherreportTalksportBBC Sports) rendre előkelő helyen jegyzett meccs azonban nem csak a 9 milliós metropolisz lakosságát mozgatja meg, hanem Egyiptomot és a tv-s közvetítések révén voltaképpen a teljes arab világot és Afrikát. A hazai sikerek mellett ugyanis ez a két egyesület hódította el a legtöbbször a bajnokcsapatok kontinentális kupáját is, az Al Ahly 8-szor, a Zamalek pedig 5-ször. A mostani mérkőzésnek ráadásul külön pikantériát ad, hogy a Zamalek pontszerzés esetén az utolsó két forduló eredményeitől függetlenül bebiztosítaná 12. bajnoki trófeáját, mellyel a nagy vetélytárs 2004 óta tartó egyeduralmát szakítaná meg. A mostanában amúgy is forrponton izzó belpolitikai helyzet miatt egyébként a találkozót sajnos ezúttal zárt kapuk mögött rendezik semleges helyszínen. Hangolódásképpen tekintsük egy kicsit át a derbi történetét és ismerkedjünk meg a két csapattal.



Mint az igazán nagy derbik esetében szinte mindig, a két klub rivalizálásának hátterében természetesen történelmi, politikai örökségük is felsejlik. Az első egyiptomi sportegyesületet, az Al Ahly SC-t alig burkoltan a nemzeti érzelmek kifejezésének eszközéül hozta létre 1907-ben az Omar Lotfi Bey által vezetett diákszövetség, melyet kifejez a névválasztás (az Ahly jelentése: Nemzeti) és a kezdetektől használt piros szín is, ez ugyanis a gyarmatosítás előtti nemzeti lobogó domináns színe. A kezdeti időkben a klub egy-egy győzelmének megünneplése gyakran brit-ellenes megmozdulás is volt egyben. Az 1919-es forradalom vezetője, Saad Zaghloul is a klub elnöségi tagja volt, de az egyesület számos további tagja is részt vett az eseményekben.
A Zamalek SC-t viszont európaiak alapították, mégha már ekkor ritka kivétel is volt a kor számos angol egyesülete között, ugyanis 1911-ben a belga ügyvéd, George Marzbach javasolta a klub létrehozását az országban a modernizációt képviselő franciák számára, és akkor rendhagyó módon egyben a helyieknek is nyitva tartva az új egylet kapuit, a csapat fehér színe pedig a békét hivatott szimbolizálni. Az eredeti név Kasr El-Nil (A Nílus palotája) volt, melyet csak később váltott fel a Gezira szigeten található városnegyed neve. A tagok kevertsége előbb lassan, majd a már említett 1919-es forradalom után élesen a hazaiak felé tolódott, amikor a francia Nicolas Arfagi Bianchit az elnöki pozícióban Mohamed Badr pasa váltotta.
A két klub által képviselt ideológia ezzel együtt a kezdetektől különbözött nemzeti jellegének hangsúlyában és a hagyományokhoz illetve a modernizációhoz való viszonyában. Emellett a szurkolók társadalmi helyzete is eltérő volt, míg az Al Ahly a szélesebb és szegényebb rétegek csapata volt, a Zamalek az előkelőbb rétegek, az arisztokrácia kedvence lett. A két klub közötti viszony elmérgesedésében a címekért folytatott állandó versengés mellett az „egyiptomi futball atyja”, Hussein Hegazi is fontos szerepet játszott, aki 1917 és 1928 között négyszer váltott a két csapat között, mindig heves ellenérzéseket hagyva maga után.
További fontos robbanópont volt egy 1943-as eset, amikor az Egyiptomi Labdarúgó Szövetség (EFA) tiltása ellenére az Al Ahly 14 játékosát „Cairo Stars” fedőnéven elküldte egy barátságos mérkőzésre Palesztínába, mire az EFA korábbi fenyegetéséhez tartva magát életük végéig eltiltotta a játékosokat. Mivel a szövetség elnöke ekkor nem volt más, mint az akkor Al-Mokhtalat nevet viselő Zamaleknél is az elnöki pozíciót betöltő Mohamed Heidar pasa, a vörös ördögök hívei természetesen azonnal a két klub szembenállását tartották a büntetés fő motívációjának. Mindenesetre az alaposan meggyengülő ellenféllel szemben a fehér lovagok a párharc történetének legnagyobb arányú, 6-0-ás győzelmét aratták 1944-ben. Akkor a lelkes Farouk király át is nevezte a klubot Farouk SC-re, majd az 1952-es forradalomban kivívott függetlenség után lett Zamalek a Zamalek. A Nasser-éra alatt a politikai pártok hiányában gyakorlatilag a két egyesület szurkolótábora képviselte az emberek társadalmi-, ideológiai hovatartozását is, ez a helyzet pedig gyakorlatilag azóta is fennáll.
Az összesített mérleg az Al Ahly felé billen (91-71-52), de a bajnokikon több a döntetlen, mint bármelyik csapat győzelme (38-46-25). Tavasszal is 1-1-et játszott egymással a két gárda, ami most a Zamalek számára diadallal érne fel, hiszen épp az ősi ellenlábassal szemben törhetnék meg annak tíz éves uralmát. Győzniük egyébként már 2007 óta nem sikerült a fehér lovagoknak, az utóbbi tíz összecsapás közül ugyanis négy az Al Ahly győzelmével, hat pedig döntetlennel zárult.

A csalódást keltő tavalyi bronzérem után a szezon első felében a portugál Jaime Pacheco irányította a Zamaleket, ám az éllovas pozíció ellenére ő januárban Szaúd-Arábiába távozott, miután összerúgta a port a klub  igencsak megosztó elnökével, Mortada Mansourral. A kispadra a 2007 és 2009 között a Portóval zsinórban három bajnoki címet szerző Jesualdo Ferreira került, aki tovább tudta folytatni honfitársának sikereit. Pedig olyan játékosok távoztak a csapatból, mint a portugál Maritimóba igazoló válogatott balszélső, Mohamed Ibrahim, vagy a Marokkóba szerződő középpályás, Nour El Sayed. A tavalyi kieső Entag El Harby-tól igazolt Basem Morsi viszont február óta 12 gólt szerzett (összesen 17-nél jár), és a 23 éves játékos gyorsan közönségkedvenccé is vált, akárcsak a burkina fasói válogatott Mohamed Koffi, aki a szintén a szezonra érkező Ali Gabrralalkotja a védelem tengelyét, illetve a csapatkapitány Hazem Emammal, és a rutinos balhátvéd Hamada Tolbával kiegészülve a liga legmasszívabb védőfalát, mely 35 meccsen alig 17 gólt kapott. Ez természetesen a hálóőr Ahmed El Shanawy érdeme is, aki a visszavonuló legendát, Abdelwahed El Sayedet váltotta a Zamalek kapujában. A támadások szervezéséért felelős két játékos pályára lépése még ingencsak bizonytalan a derbin, mert az ifjú szélső Mostafa Fathi és a tapasztaltabb irányító Ayman Hefni is sérüléssel bajlódik. Igaz, ott van még a támadó középpályások posztjára az 51-szeres válogatott veterán Ahmed Eid és az utóbbi mérkőzéseken berobbant fiatal nigériai légiós,Maarouf Yousef is.

Az Al Ahly mindeközben egészen más körülmények között váltotta le edzőjét, a Villareallal valaha BL-elődöntős spanyol Juan Carlos Garridót, aki a szezon elején begyűjtött szuperkupát leszámítva folyamatosan csalódást okozott. A posztját májusban átvevő Fathi Mabrouk ugyanakkor remek szériát produkál, minden tétmeccset figyelembe véve 12-2-1 a mérlege, és legalább az afrikai BL-selejtezőt érő második helyet bebiztosítani látszik avörös ördögökkel. Egy a derbin kivívott győzelemmel alighanem a szurkolók még inkább a szívükbe zárnák a klubot egykor játékosként is tizenegy évig szolgáló mestert, és valamelyest elfelednék a korábbi bukdácsolást. A derbin valószínűleg visszatérhet hosszú sérülése után a kapuba a válogatott első számú hálóőre, Sherif Ekramy és a jobbhátvédSherif Abdel-Fadil. A védelem két oszlopa Saad Samir és a szintén válogatottMohamed Naguib. Mivel a csatársosban a Hull City-t is megjárt Mohamed Gedo térdsérülése miatt alig léphetett pályára a szezonban, a fiatal Amr Gamal igyekszik pótolni, de a csapat házi gólkirálya a veterán klublegenda, Emad Moteab 12 találattal. A szintén válogatott támadó Walid Soliman is újra régi önmagát idézte a legutóbbi meccseken, valamint az idény meglepetéscsapatától, az ENPPI-től januárban elcsábítottMomen Zakaria is jó fogásnak bizonyult és azóta már 8 gólt ért el a sascímeres mezben.

A keddi mérkőzés helyszíne egyébként még bizonytalan, ugyanis az EFA által eredetileg kijelölt, Kairótól mintegy 430 kilométerre lévő gounai stadiont a hivatalosan rendező Al Ahly most visszautasította a pálya rossz talajára hivatkozva, noha a korábbi években gyakran ott került sor a rangadóra. A Zamalek számára azért is fontos a 2014/15-ös bajnoki cím megszerzése, mert nem biztos, hogy a következő években lesz megint ilyen alkalom borsot törni a vetélytárs orra alá. Az Al Ahly ugyanis éppen a napokban ütött nyélbe egy afrikai rekorndak számító 30 millió dolláros szponzori szerződést a szaúdi Sela Trading Company-vel, és a következő szezonra már több fontos igazolást is biztosított annak érdekében, hogy visszakerüljön Egyiptom és a kontinens trónjára.
Így aztán még ha szurkolók sajnos ezúttal sem lehetnek is a stadionban, akinek kedve van megtekinteni egy tétre menő és hamisítatlan, forró hangulatú derbit, annak biztosan érdemes lesz majd az ismertebb oldalakon streameket vadásznia kedden délután.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése