A 2015-ös afrikai BL csapatai

Június utolsó hétvégéjén kezdődtek meg a 2015-ös afrikai BL csoportkörének küzdelmei, mely sok meglepetést és az erőviszonyok jelentős átrendeződését sejteti. Az afrikai hierarchia ugyanis az európaival ellentétben sokkal kevésbé bebetonozott, így idén például a kontinentális ranglistát vezető Tunézia mindkét indulója elbukott a selejtezőkön, akárcsak a 8 címével rekorder egyiptomi Al Ahly. Az új élbajnokságnak alighanem kikiálthatjuk az algériait, a válogatott sikerei mellett a BL címvédője is az ES Sétif, idén pedig a liga a kupasorozat történetében először három klubot is delegál a legjobb nyolc közé egy országból, a bajnok mellett az USM Alger és a meglepetésgárda El Eulma személyében, ráadásul a sorsolás szeszélyéből mind a hárman egy csoportba is kerültek, így minimum egy algériai klub biztosan ott lesz az elődöntőben is. Hagyományai, no és tavalyi elődöntős szereplése alapján a kongói TP Mazembét mindenképpen az esélyesek között kell említenünk, a két szudáni óriásklub, az Al Merrikh és az Al Hilal pedig az ország olajbevételei miatt a kontinens legtehetősebbjei közé tartozik és bármire képes lehet. Egyiptomot ezúttal a kairói nagy klubok gyengélkedése ellenére is képviseli majd a Smouha, Marokkó pedig négy év után szurkolhat újra a Botolából érkező gárdának a csoportkörben, mégpedig a Moghreb Tétouannak. Az alábbiakban alaposabban megismerkedhetünk a részt vevő csapatokkal.

A-csoport

Al Hilal Stadium, Omdurman (befogadóképesség: 35.000 néző)
Korábbi BL-eredmények: 2-szer döntős (1987, 1992), 4-szer elődöntős (1966, 2007, 2009, 2011)
Vezetőedző: Nabil Kouki (tunéziai)

A kőolaj- és földgázkészletek felfedezésével meggazdagodó Szudán függetlenségének kivívása óta rendezett 50 bajnokságból 46-ot a Nílus nyugati partján fekvő Omdurman két óriásklubja nyert meg (szemközt a jobb parton a főváros Khartoum található), az Al Hilal pedig rekorderként 27-et. Nemzetközi címet azonban még nem sikerült elhódítania afélholdas alakulatnak (ez a Hilal név jelentése), holott a szurkolók már régóta szomjaznak egy kontinentális trófeára.

Idén márciusban a gyengébb bajnoki rajt és a zanzibári KMKM elleni nyögvenyelős BL-elősejejtezős továbbjutás után a tunéziai Nasreddine Nabit honfitársa Nabil Koukiváltotta a kispadon, akivel a malawi Big Bullets és a Kongói DK meglepetéscsapata, a Sanga Balende legyőzése már nem okozott gondot, így a kékek a csoportkörig meneteltek.

Az Ashraf Groupot is vezető klubelnök Ashraf Seed Ahmed („a Bíboros") ambícióit az igazolások is jól jelzik. A dél-szudáni válogatott hálóőre,Genaro (első sor közepén) mellé a kapuba megszerezték a kameruni válogatottal a tavalyi VB-t is megjárt Maxime Loic Feudjout, a támadósorba pedig olyan brazil játékosok érkeztek a klublegendának számító Mudather El Tahir, alias Careca (álló sor bal szélén) mellé, mint a Moldáviát is megjáró Jhulliam és a 2010 és 2012 között a Fradiban szereplő Andrezinho, de az egykor francia másodosztályban is szerepelt burkinai Boubakar Kébé (álló sor jobbról a második) is a gólveszélyes játékosok közé tartozik. A védelem tengelyében a 35 éves saját nevelésű csapatkapitány Saif Masawi (első sor balról a második) és a szintén dél-szudáni Athir Thomas (első sor jobbról a második).

Stade Saniat Rmel, Tétouan (befogadóképesség: 12.000 néző)
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Sergio Lobera (spanyol)

A Gibraltári-szoros közelében található város csapata, a Moghreb Atlético Tétouan a spanyol hódoltság idején még a Primera Divisiónban is szerepelt, ám Marokkó 1956-os függetlenné válása után nagyon sokáig nem tartozott a meghatározó klubok közé. Egészen 2012-ig, amikor Aziz El Amri váratlanul bajnoki címet szerzett az akkor súlyos anyagi problémákkal küzdő klubbal. A nemzetközi szereplés és a hazai rendezésű klub-VB-n való részvétel akkor igen csúfosra sikeredett, ez pedig a sikeredző állásába is került.

Múlt decemberben azonban a gyökereknek megfelelően egy spanyol szakember, a korábban Las Palmasnál dolgozó, alig 37 esztendős Sergio Lobera érkezett a kispadra, akinek irányításával a tétouani matadoroknakidén már sikerült legyűrni a selejtezőkben a mali Olympique Bamakót, a nigériai Kano Pillars-t és végül büntetőkkel a nagy favorit Al Ahly-t is.

A selejtezők gólkirálya, a 6 találatig jutó Mohcine Iajour(álló sor bal szélén) azonban nemrég Katarba igazolt 600 ezer dollár ellenében, így távollétében a góllövés a januárban megszerzett világjáró spanyolCristian Hidalgóra vagy Abdelmaoula El Hardoumira (első sor balról a második) vár. A védelem két pillére a londoni olimpiát is megjárt csapatkapitány Mohamed Aberhoun (első sor jobb szélén) és a közönségkedvenc szenegáli légiós Mourtada Fall (álló sor jobbról a második).

Alexandria Stadium, Alexandria (befogadóképesség: 13.660 néző)
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Helmy Toulan (egyiptomi)

Az afrikai BL története során a legeredményesebbnek számító egyiptomi ligát most a bajnok Al Ahly és a szintén kairói Zamalek helyett a tavaly meglepetésre ezüstérmet szerző alexandriai Smouha SC képviseli, mégpedig újonc klubként, így a további sikerek elérése hatalmas szenzáció lenne.

Annál is inkább, mert a tavalyi sikeredző Hamada Sedki távozott a kispadról, a helyére érkező francia Denis Lavagne pedig finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Idén januárban még kieső helyen állt a kék-fehér alakulat, így egy újabb edzőváltás után már a veterán Helmy Toulan stabilizálta a csapat helyezetét a bajnokságban és a BL-selejtezőkben is nagyot alkotott, az egyaránt esélyesebbnek számító líbiai Al Ahly Tripoli, a nigériai Enyimba és a kongói AC Léopards testén át jutottak a legjobb nyolc közé. Az ősz mester egyébként két éve a Zamalek vezetőedzőjeként szerepelt már az afrikai BL csoportkörében, ám akkor nem túl sok sikerrel.

A kék hullám legismertebb játékosa a válogatott középhátvéd Ahmed Said „Okka” (első sor bal szélén), illetve az Al Ahly-tól tavaly elcsábított egykori ifiválogatott Ahmed Shokry. A csapatkapitányi karszalagot általában az az Ibrahim Abdel-Khaleq (álló sor jobb szélén) viseli, aki 29 éves létére sohasem játszott még másik egyesületben, a válogatottban viszont már három alkalommal szintén pályára léphetetett. A csatársorból Hany El-Agazi (első sor jobbról a második), Salah Amin és az utóbbi években a Séwé Sporttal még BL-tapasztalatokat is szerző elefántcsontparti Hermann Kouao (álló sor jobbról a harmadik) nevét érdemes kiemelni.

Stade TP Mazmebe, Lubumbashi (befogadóképesség: 18.500 néző)
Korábbi BL-eredmények: 4-szer győztes (1967, 1968, 2009, 2010), 2-szer döntős (1969, 1970), 4-szer elődöntős (1972, 2002, 2012, 2014)
Vezetőedző: Patrice Carteron (francia)

A Kongói Demokratikus Köztársaság legnagyobb büszkesége a Tout Puissant Mazembe nem csak a hazai bajnokságban ért fel a csúcsra 14-szer, a kontinens legelőkelőbb kupasorozatában pedig 4-szer, hanem az afrikai klubfutball legnagyobb menetelését is produkálta 2010-ben, amikor a FIFA klub-VB-jének csak a döntőjében vérzett el az Inter ellen.

A 2013-ban érkezett francia vezetőedző, Patrice Carteronirányításával a varjak előbb a második számú kontinentális kupasorozat, a Szövetségi Kupa döntőjéig jutottak, majd tavaly már a BL elődöntőjéig, idén azonban újabb előrelépést várnak az ország második legnagyobb városának híresen lelkes (és a sok botrányt okozó fővárosiaknál sokkal békésebb) szurkolói. A selejtezőkben két rangos ellenfél, a dél-afrikai bajnok Mamelodi Sundowns és a bamakói Stade Malien ellen sikerült is kisebb nehézségek árán túljutni.

A csapat tulajdonosa Katanga tartomány kormányzója, Moïse Katumbi immár 18 éve, aki a réz- és kobaltbányáiból szerzett vagyona révén Afrika egyik legjelentősebb klubját építette fel Dél-Kongóban. A csapat lassan kiöregedő, emblematikus kapusa, Robert Kidiaba (első sor közepén) mellé érkezett az elefántcsontparti válogatott Sylvain Gbohouo, miközben a védelem már jó ideje a válogatott Jean Kasusula (álló sor balról a második) és Joel Kimwaki (álló sor jobb szélén) köré épül, akik idén is meghatározó tagjai voltak az Afrika-kupán bronzéremig jutó leopárdoknak. A támadók között hemzsegnek a válogatott légiósok, a zambiai Rainford Kalaba (első sor jobbról a második) és Given Singuluma (első sor bal szélén), a tanzániai Mbwana Samata és Thomas Ulimwengu, valamint a ghánai válogatottSolomon Asante vagy az elefántcsontparti Roger Assalé (első sor balról a második).

B-csoport

Al Merrikh Stadium, Omdurman (befogadóképesség: 45.000 néző)
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Diego Garzitto (francia)

Az Al Merrikh nem csak a hazai porondon marad el a nagy városi vetélytárs Al Hilal mögött, hanem a kontinentális kupasorozatokban sem került még soha a négy közé. 19 bajnoki címet azért már összeszorgoskodtak a Mars-gárda játékosai (ez a Merrikh név jelentése), és féltávnál vezetik az idei szezonban is a tabellát.

A szezon elején az algériai bajnokságból a kispadra érkező olasz származású francia vezetőedző, Diego Garzitto2009-ben a TP Mazembével már elhódította az afrikai BL-t, és most is több nagy fegyvertényt végrehajtva vezette a csoportkörig tanítványait. A tanzániai Azam ellen 0-2-es idegenbeli vereség után fordítottak a vörös kastélynakbecézett hazai katlanban elért 3-0-lal, majd az angolai bajnok Kabuscorp és a tunéziai favorit Espérance Tunis ellen is a hazai győzelmeknek köszönhetően léptek tovább.

A klubot jelenleg a régió jelentős bankármogulja, Gamal Al-Wali elnököli, az anyagi források így lehetővé teszik a viszonylag neves játékosok leigazolását. Decemberben érkezett a ghánai válogatott Francis Coffie (első sor bal szélén) és az örök rivális Al Hilaltól átcsábítottBakri Al-Madina (első sor balról a második), a legújabb szerzemény pedig az elefántcsontparti Didier Lebri mind a támadósort erősítik. A kapuból ugyan már elvesztették az egyimptomi legendát, Essam El-Hadarit, de a középpályán azért felbukkan még egy légiós az északi szomszédoktól Ayman Said (első sor jobbról a második) személyében.

Stade 8 Mai 1945, Sétif (befogadóképesség: 25.000 néző)
Korábbi BL-eredmények: 2-szer győztes (1988, 2014)
Vezetőedző: Kheïreddine Madoui (algériai)

A fővárosi klubok visszaesését kihasználva az utóbbi négy algériai bajnokságból hármat megnyert az Entente Sportive de Sétif, tavaly pedig 24 év után került újra algériai csapatként a kontinens trónjára, így idén az egyik favoritként vesz részt a csapat a sorozatban. A selejtezők során ugyan a marokkói Raja Casablanca ellen nagyon rezgett a léc, de végül büntetőkkel a fekete sasok léptek tovább a csoportkörbe.

A csapat egykori válogatott játékosa, majd másodedzőjeKheïreddine Madoui 2013 decemberében vette át az irányítást. Tavaly 37 esztendősen a legfiatalabb szakvezető lett, aki az afrikai BL döntőjéig jutott, idén pedig a 2014/15-ös szezon bajnoki trófeáját is begyűjtötte szeretett klubjának. A stadion neve egyébként nem a második világháború Franciaországban ünnepnapnak számító európai lezárulására utal, hanem az ugyanazon napon Sétif környékén egy eldurvuló kolonializmus-ellenes tüntetés és az azt követő megtorlások legalább 5 ezer áldozatának állít emléket.

A keret nem sokat változott tavaly óta, így idén is az egykor válogatott, rutinos Abdelmalek Ziaya (álló sor balról a harmadik), a saját nevelésű Akram Djahnit (álló sor balról a második) és a Metz-ben nevelkedett El Hadi Belameiri (első sor balról a második) vezetésével várhatjuk a villámgyors támadásokat. Azóta ráadásul érkezett a csatársorban OranbólMohamed Benyettou is, miközben a védelem oszlopa továbbra is a csapatkapitány Farid Mellouli lehet, mellé frissen érkezett az ifiválogatott Djameleddine Benlamri (álló sor bal szélén), a kapuban pedig a Toulouse-nevelés Sofiane Khedairia (álló sor jobb szélén) nyújt rendre megbízható teljesítményt.

Stade Messaoud Zougar, El Eulma (befogadóképesség: 25.000 néző)
Korábbi BL-eredmények: -
Vezetőedző: Chérif Hadjar (algériai)

Az el eulmai kis klub már azzal nagy szenzációt okozott, hogy az algériai bajnokságban a 2013/14-es szezonban a negyedik helyen végzett, mivel pedig a tavalyi BL-t az ES Sétif nyerte és a címvédő jogán indulhatott a selejtezőkben, a JS Kabyliet pedig a tragikus Essombé-eset miatt eltiltották a nemzetközi szerepléstől, ez elégségesnek bizonyult a legrangosabb kontinentális kupasorozat selejtezőiben való elinduláshoz.

Csakhogy hiába sikerült remekül a menetelés a BL-selejtezőkben az egyaránt esélyesebb etióp St. George, a ghánai Asante Kotoko és a büntetőkkel elbúcsúztatott tunéziai CS Sfaxien ellen, mindeközben a 2014/15-ös bajnokságban kieső helyen zárt a piros-zöld gárda, így a BL-történetének első másodosztályú csapataként vesz részt a csoportkörben, mégpedig a frissen kinevezettChérif Hadjar irányításával.

Pedig a csapat meghatározó játékosai Algériában olyan jól csengő nevek, mint a rutinos csapatkapitány Nacer Hammami (első sor jobb szélén), a támadó Walid Derrardja (álló sor jobbról a második) vagy az idén a válogatottban is bemutatkozó Ibrahim Chenihi (első sor balról a második), de a kapus Mohamed Ousserir(álló sor jobb szélén) is már többször játszott a nemzeti csapatban. A légiósok közül a kameruni középpályás Abenego Azonghát (álló sor balról a második) és az extrém frizurát viselő gaboni válogatott Samson Mbinguit érdemes megemlíteni.

Stade Omar Hammadi, Algír (befogadóképesség: 17.000 néző)
Korábbi BL-eredmények: 1-szer elődöntős (2003)
Vezetőedző: Mounir Zeghdoud (algériai)

A hagyományos algíri nagy klubok közül az MC Alger volt az utóbbi években sikeresebb, tavaly azonban az USM Alger hódította el újra a bajnoki címet, majd 11 évnyi távollét után a BL csoportköréig is eljutottak a piros-feketék. A selejtezőkben a csádi Foullah Edifice, a szenegáli AS Pikine és a guineai meglepetéscsapat AS Kaloum legyőzése nem okozott különösebb gondot.

Érdekes, hogy a korábbi francia vezetőedző Hubert Velud 2013-ban a Sétiffel megnyert bajnoki cím után is lapátra került, majd a 2014-ben az USMA edzőjeként elhódított aranyérem sem volt elég, az idei gyengébb bajnoki teljesítmény után innen is felállították és a bajnokságot már az ismeretlenebb Mounir Zeghdoud irányításával fejezte be a csapat, és a BL-selejtezőket is vele vívta meg sikeresen a gárda.

A csapat egyik legbiztosabb tagja a válogatott hálóőrMohamed Zemmamouche (álló sor bal szélén), előtte a csapatkapitány Nasreddine Khoualed a védelem oszlopa (első sor közepén), de a jobbhátvéd Mohamed Rabie Meftah(álló sor jobbról a második) is sok nagy csatát megvívott már. A támadásokat Kadour Beldjilali (álló sor balról a harmadik) szervezi, a széleken pedig két fiatal kora ellenére már a válogatottban is bemutatkozott játékos riogatja a védőket, mégpedig Zinedine Ferhat (álló sor balról a második) és az Espérance-tól hazacsábított, így már komoly BL-tapasztalatokkal is rendelkező Youcef Belaili (álló sor jobb szélén). A kameruni Rostan Kako is szerepelt már több csapattal a nemzetközi kupákban, az ék pozíciójában azonban gyakran a mozgékonyabb madagaszkári légiós Carolus Andriamatsinaro, azaz Andria (első sor bal szélén) kap helyet.