A 2015-ös Afrika kupa utolsó hétvégéjéhez érkeztünk, mely során szombaton a bronzéremért küzd meg két olyan válogatott, melynek az érem megszerzése is nagyon fontos cél, majd vasárnap este az "álomdöntőben" a kontinens két olyan élválogatottja csap össze, melynek szurkolói már nagyon-nagyon régóta várnak az ANK-sikerre.
(A blog szerkesztőinek közös beharangozója következik)
Egyenlítői-Guinea – Kongói DK (szombat 17 óra)
A bronzmeccsről– ahogy a második elődöntő első negyedéről – lemarad Európa, az Eurosport ugyanis az Egyenlítői-Guinea–Kongói Demokratikus Köztársaság mérkőzés ideje alatt síugrást és alpedi sít, illetve német focit közvetít. Kénytelenek leszünk a rivális csatornán az Atlético Madrid–Real Madrid meccset választani…
Pedig az ANK bronzmeccse sem ígérkezik rossznak, hiszen a torna két meglepetéscsapata találkozik, ez pedig azt jelenti, hogy mindkét együttest komolyan motiválhatja a bronzérem megszerzése. Az utóbbi két tornán egyaránt Mali és Ghána játszotta a bronzmeccset, és a döntőről lemaradó Fekete csillagok csalódottságukban nem igazán pörögtek fel a bronzcsatákra. Most véleményem szerint más lesz a helyzet, már csak azért is, mert több pályára lépő játékosnak is reális esélye van például a gólkirályi cím megszerzésére. Azt tippelem, hogy izgalmas, látványos és gólgazdag meccset láthatunk (illetve élőben nem láthatunk) majd, a végén pedig meglepetésre a hazaiak örülhetnek.
Ghána – Elefántcsontpart (vasárnap 20 óra)
Út a döntőig
Összejött az álomdöntő, a kupára évtizedek óta sóvárgó nagycsapatok közül az egyik most célba ér – Ghána és Elefántcsontpart csap össze a vasárnap esti fináléban, tehát végül az előzetesen a legkeményebbnek tartott C és D csoport egy-egy képviselője méri össze a tudását. Ghána az első meccsén szenvedte el egyetlen vereségét a tornán, Szenegál ellen maradt alul a csapat egy hosszabbításban kapott gól miatt (1-2). Ezt követően viszont sorban jöttek a győzelmek: a csoportkörben egy gólos, az egyenes kieséses szakaszban három gólos különbséggel: Algéria ellen 1-0, Dél-Afrika ellen 2-1, majd a negyeddöntőben Guinea és az elődöntőben Egyenlítői-Guinea ellen 3-0. Ez utóbbi találkozó a hazai szurkolók botrányos viselkedése miatt körülbelül fél órát állt; érdemes megjegyezni, hogy a ghánaiak – Tunéziával ellentétben – az ellenséges környezetet profi módon figyelmen kívül hagyva simán érvényesítették a papírformát, ami, mint tudjuk, egyébként nem mindig könnyű dolog. (Igaz, nekik fair játékvezetés jutott osztályrészül.)
Elefántcsontpart is a torna előrehaladtával és a tét emelkedésével egyre összeszedettebb és jobb játékot mutatott. Kezdetben leginkább a csapat küzdőszelleme volt dicsérhető: Guinea, majd Mali ellen is hátrányból egyenlítettek 1-1-re, előbbi meccsen ráadásul emberhátrányban. A sorsdöntő Kamerun elleni 1-0 során már láthattunk pozitív jeleket a játékban is, amelyek csak sokasodtak az Algéria ellen 3-1-re megnyert negyeddöntőben. A Kongói DK-val vívott elődöntő első félideje ugyan hektikus volt, a másodikban azonban kidomborodott az Elefántok tudásbeli fölénye (3-1).
Sztárok
Ghána esetében nem beszélhetünk világsztárokról, ám az egyértelmű, hogy ki a csapat támadójátékának és eredményességének alfája és omegája: André Ayew. Az Olympique Marseille támadója három gólnál és két gólpassznál jár a tornán, és jó eséllyel pályázik a legjobb játékosnak járó díjra. De nemcsak a támadások szövéséből és a befejezésből veszi ki a részét, hanem a védekezésből is: fegyelmezetten visszazár és szerel. Emellett igazi szellemi vezér, az elődöntő feszült pillanataiban ő hűtötte le kakaskodásra és fegyelmezetlenségre hajlamosabb társait, köztük öccsét, Jordant.
Elefántcsontpart jóval több nagy sztárral rendelkezik, méghozzá minden csapatrészben. A csapat mostani sikerének egyik titka épp az, hogy mindig van valaki, aki a kulcspillanatokban előre tud lépni. Guinea ellen Doumbia, Mali ellen Gradel volt a megmentő, Kamerun ellen a Kolo Touré vezette védelem szinte helyzetet sem engedett az ellenfélnek, Algériával szemben Bony duplázott, az elődöntőben pedig Yaya Touré vette végre hátára a csapatot. Akit most kiemelünk, az mégis Gervinho, a Roma csatára, akinek a piaci értékével a mértékadó tranfermarkt.com oldal adatai alapján az ellenfél egyetlen játékosa sem vethető össze. Gervinho az első meccsen egyértelműen csapata legjobbja volt, szinte minden megmozdulása gólveszélyt hordozott magában. Az 58. percben azonban butaságot követett el, elvesztette a fejét, és kiállították. Tettét, hogy odaütött Naby Keitának, azonnal és mélyen megbánta, majd kiimádkozta társai továbbjutását. Az egyenes kieséses szakaszban pedig tőle talán sosem látott alázattal tért vissza a csapatba, és ami alighanem még meglepőbb, helyzeteit példás higgadtsággal használta ki, mindkét meccsen betalált. Ő az, aki más dimenzióba képes emelni az Elefántok támadójátékát, és ha a döntőben is megvillan egyszer-kétszer, győzelemre vezetheti csapatát.
Egyértelműen a két legjobb csapat jutott a döntőbe, amelyek a torna folyamán egyre jobb formát mutattak. Mindkettő stabilan képes védekezni – ebből kiindulva nem biztos, hogy gólzáporos döntőnek nézünk elébe. Kemény meccsre lehet számítani, amelyet egy sztár villanása dönthet el – abból pedig Elefántcsontpart több van…
(Andris)
Ahogy a korábbiakban olvashattuk, a két döntőben összefutó csapat a nehézségek ellenére folyamatosan lendült játékban és nőtt elsősorban szervezettségben az ellenfeleik fölé. Avram Grant Ghánája az egyenes kieséses szakaszban talán valamivel könnyebb ellenfelekkel találkozott és mivel viszonylag korán vezetést is szerzett, kényelmesen alkalmazhatta a zárt védekezésből vezetett gyors kontráit, melyekhez dicséretes hatékonyság párosul. Az átlagban 50% alatti labdabirtoklás ellenére a negyedik legmagasabb lövésszámot (meccsenként 12,8) mondhatják magukénak a fekete csillagok, mégpedig nagyon kevés passzból produkálva mindezt. A védelem ugyanakkor a mezőny egyik legjobbja, alig 9,4 lövési kísérletet engedélyeznek az ellenfeleknek, mégpedig úgy, hogy viszonylag kevés szabálytalanságot követnek el.
Az Hervé Renard által irányított Elefántcsontpart védekezése sokkal inkább az ütközésekre épül, a teljes mezőny második legtöbb szerelését és szabálytalanságát is ők mutatták be. A kapott lövések száma így sem alacsony, ám ebben nagy szerepet játszik, hogy a kiemelkedő támadómutatókkal rendelkező Algériával és a Kongói DK-val kerültek szembe az elmúlt mérkőzéseken. Így aztán az elefántok ellentámadásait is jó párszor tanulmányozhattuk már, és láthattuk, hogy azokban mekkora szerepe van az egyéni cselezésnek a két gyors szélső révén.
A párharcok közül érdekesnek ígérkezik a torna “kanadai táblázatát” vezető két játékos,André Ayew (3 gól, 2 gólpassz) és Wilfried Bony (2 gól, 3 gólpassz) harca a védelmekkel. Bony egyébként a teljes mezőny második legtöbb megnyert fejpárbajával rendelkezik (27, 50%), most azonban az ezen listán harmadik helyen álló Jonathan Mensahhal (21, 78%) kerül szembe. Yaya Touré ugyanakkor a mezőny legtöbb pontos hosszú indításával (29) dobja támadásba a széleken ördöngösen cselező Gervinhót ésGradelt, akikre felfutásaik mellett nagyon kell majd figyelnie a torna hatodik legtöbb sikeres szerelését (14) bemutató Baba Rahmannak és a második legtöbb megelőző labdaszerzését (12) felmutató Harrison Affulnak.
Az elefántok három belső védős rendszerében szintén sokat felfutó szélsőktől, a legtöbb sikeres csellel (16) büszkélkedő Serge Aurier-től és Tiénétől is szükség lesz a fegyelmezettségre, hiszen a ghánai szélek is veszélyesek, miközben André Ayew nagy mezőnymunkát is végez, Christian Atsu pedig már bizonyította, hogy akár váratlanul, távolról is képes betalálni. Akár a sok sebből vérző Asamoah Gyan, akár Jordan Ayewjátszik majd éket Kwesi Appiah előtt, mindenképpen nehéz dolga lesz az elefántcsontparti védelemmel, melyet a rutint képviselő Kolo Touré két oldalán két rendkívül fiatal (sokszor fegyelmezetlen) hátvéd, Bailly és Kanon alkot.
És akkor még nem is említettük a középpályák hatalmas munkabírású vízhordóit, Afriyie Acquah-t és Serey Diét, vagy a két, Európában teljesen ismeretlen, ám a tornán az afrikai kapusokhoz képest egészen megbízható teljesítményt nyújtó hálóőrt, Sylvain Gbohouót az elefántcsontparti bajnok Séwé Sport-ból és a spanyol másodosztályban légióskodó Razak Brimaht.
(Legris)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése