Hosszabb kihagyás után az Afrikai Nemzetek Kupájának befejeződött selejtezői kapcsán érdemes végigtekinteni, hogyan is alakultak a versengések a hét kvartettben. A rendezés jogát eredetileg elnyerő Marokkó november elején keveredett vitába az Afrikai Labdarúgó Szövetséggel (CAF), miután a kontinens nyugati részén leginkább három országot érintő ebola járvány miatt a torna elhalasztását kérte. A CAF ragaszkodott az előre kijelölt időponthoz, mivel pedig mindkét fél kötötte az ebet a karóhoz, végül az észak-afrikai országot megfosztották rendezői jogától, és súlyos eltiltásra (előreláthatóan négy évnyi kizárás) is számíthat. Az előselejtezőkben korábban búcsúzó Egyenlítői-Guinea ugrott be rendezőként, a közép-afrikai olajországhoz pedig a selejtezőcsoportok első két helyezettje és a legjobb harmadik csatlakozhatott.
A tornára való kijutást végül egyetlen kelet-afrikai válogatott sem tudta kivívni, míg a kontinens déli szubkonföderációjának tagjai közül is csak a „szokásos” kettő, Dél-Afrika és Zambia lesz a mezőny tagja. Észak-Afrikából Marokkó mellett a hét címével rekorder Egyiptom is elbukta (ráadásul zsinórban harmadszor!) a selejtezőket, így a jelenleg a kontinens legerősebb válogatottjának számító Algéria és Tunézia maradt innen talpon, míg a legnagyobb meglepetésként kieső címvédő Nigéria kudarca ellenére is hét ország képviselheti Nyugat-Afrikát, a földrész középső zónájából pedig a rendező Egyenlítői-Guinea mellé még négy ország csatlakozhat. Nézzük át részletesebben is, mi történt a selejtezőcsoportok utolsó fordulójában.
(összefoglalók a narancssárga eredeményekre kattintva elérhetőek)
A-csoport
Nigéria 2-2 Dél-Afrika 
A címvédő Nigéria nagyon gyengén kezdte a selejtezősorozatot, három forduló után még csak egy ponttal állt a csoportjában. Ezután hiába nyerte meg a Szudán elleni hazai meccset a gárda, megköszönték a szuper sasokat tavaly 19 éves szünet után a csúcsra visszavezető Stephen Keshi munkáját, aki a VB óta amúgy folyamatos viták között, szerződés nélkül irányította a csapatot, helyét pedig Shaibu Amodu vette át. Az immár ötödször beugró szövetségi kapitány első teendője az volt, hogy a Keshi által "hozzáállása" miatt mellőzött Uche Ikechukwut azonnal visszahívta a válogatottba, és a Kongó elleni idegenbeli győzelem során a Villarreal csatára egy büntetőből rögtön be is talált. Két héttel később azonban némileg váratlanul a Nigériai Labdarúgó Szövetség visszaültette Keshit a kispadra, így hát kissé zavaros előzményekkel érkezett el a sorsdöntő összecsapáshoz a nigériai válogatott. A képlet tiszta volt, hazai pályán egy győzelem kellett Dél-Afrika ellen a továbbjutáshoz. A selejtezősorozat előtt némileg outsidernek tartott Bafana bafana az új szövetségi kapitány, Ephraim "Shakes" Mashaba keze alatt alaposan megfiatalodott és meg is táltosodott, így gyakorlatilag már tét nélkül utazott Uyóba, a meccs helyszínére. A játékosok azonban ezt az alkalmat is megragadták, hogy tisztelegjenek az Orlando Pirates hálóőrének, Shenzo Meyiwának az emléke előtt, aki oroszlánrészt vállalt a válogatott remekléséből, október végén azonban egy tragikus rablótámadásban meggyilkolták.
A találkozó elején a hazaiak Ahmed Musa kapufájával rögtön jelezték elszántságukat, majd a CSzKA Moszkva csatárának két újabb veszélyes próbálkozását is hárította a bafana bafana új hálóőre, Darren Keet (Kortrijk). Kollégájának, a nigériai csapatkapitány Vincent Enyeamának (Lille) a túloldalon már nem volt ilyen szerencséje, a nagyon erőszakos Tokelo Rantie(Bournemouth) ugyanis az első félidő végén és a második félidő elején is lerázta magáról a védőket, és két góljával elnémította a hazai publikumot. A szuper sasok cserejátékosának, Sone Alukónak (Hull City) a 69. percben sikerült szépítenie, majd egy perccel később Reneilwe Letsholonyane (Kaizer Chiefs) kiállítása miatt emberelőnybe is kerültek a zöldek, ám már csak a hosszabbításban tudott újra Alukoegyenlíteni, ami azonban nem volt elég az üdvösséghez, és Nigéria még a selejtezőkben elbúcsúzott a tornától, akárcsak 2011-ben.
Szudán 0-1 Kongói Köztársaság 
A csoport másik mérkőzésén Szudán már csak a becsületéért küzdött a Kongói Köztársasággal, utóbbiaknak viszont a másik mérkőzés eredményétől függően legalább egy dönetlenre, de ha biztosra akartak menni, akkor még inkább egy győzelemre volt szükségük. A vörös ördögök végül a Belgiumban légióskodó Francis N'Ganga (Charleroi) 63. percben esett bombagóljával megnyerték a mérkőzést, és így 15 év szünet után újra részt vehet a kisebbik Kongó a kontinenstornán. Pedig a már számos afrikai válogatottat végigjáró Claude Leroy által irányított csapat egyszer már elbukott az előselejtezőkön, és csak Ruanda kizárása miatt vehetett részt a csoportküzdelmeken. Ott azonban Nigéria idegenbeli legyőzésével indítottak, majd múlt héten a visszavágón elszenvedett 0-2 után ugyan veszélybe került a kvalifikáció, végül a leginkább Prince Oniangue (Reims) és Thievy Bifouma (Almería) nevével fémjelzett, de jelentős részben a Szövetségi Kupa elődöntős AC Léopards-ra épülő csapat utazhat januárban a tornára.
A csoport végeredménye:
B-csoport
Mali 2-0 Algéria 
Mali és Algéria válogatottja már a legutóbb VB selejtezői során is egy csoportba került, és a sivatagi rókák akkor is a sasoktól szenvedték el egyetlen vereségüket, ám az egyetlen továbbjutó helyet akkor megszerezték. Most kényelmesebb helyzetben volt a két válogatott, hiszen végül mindketten továbbmasírozhattak a kvartettből. A FIFA-ranglistán a legelőkelőbb afrikai helyezés (jelenleg 15.) megszerzése és a VB-n az ország történetében rekordot jelentő nyolcaddöntős szereplés után Törökországba távozott az algériai kispadról Vahid Halilhodzsics (azóta már kirúgták a Trabzonsportól), ám az új szövetségi kapitány, Christian Gourcuff írányításával talán még meggyőzőbb játékot produkáltak eddig Brahimiék, és mind az öt korábbi összecsapásuk megnyerésével már jó korán bebiztosították a csoportgyőzelmet. A lengyel Henryk Kaperczak által dirigált hazaiak ezzel szemben legutóbbi két meccsüket (hazai pályán Etiópia és idegenben Malawi ellen) váratlanul elvesztették, így mindenképpen győzelemre volt szükségük az utolsó fordulóban. Ennek megfelelően támadóan is léptek fel a bamakói találkozón, ám a vezetés megszerzéséhez a ghánai játékvezető jóindulatára is szükségük volt, aki kissé könnyű síppal fújt be egy büntetőt a 29. percben, melyet a csapatkapitány Seydou Keita (Roma) váltott gólra. Az előnyt a második félidő elején Moustapha Yatabaré (Trabzonspor) komikus úton a hálóba kerülő lövésével sikerült a sasoknak megduplázniuk, így az elmúlt két torna bronzérmese újra versenyben lesz akár a nemesebb érmek elhódításáért is.
Etiópia 0-0 Malawi 
A csoport másik mérkőzése inkább csak a vendég Malawi számára bírt téttel, hiszen egy győzelem és Mali pontvesztése esetén a lángok kijuthattak volna történetük harmadik kontinenstornájára. Azt nem tudjuk, hogy a Bamakóból esetleg érkező hírek mennyire befolyásolták a játék képét, végül azonban egyik csapat sem tudott betalálni ellenfele hálójába, és egy igazán senkinek sem jól gól nélküli döntetlennel ért véget a találkozó. Pedig a VB-selejtezőket csak a rájátszásában elbukó Etiópia igen nagy reményekkel vágott bele a selejtezősorozatba, és a kispadra is egy nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakembert, a portugál Mariano Barretót nevezték ki a posztájról tavaly lemondó Sewnet Bishaw helyére, ám a külföldi szövetségi kapitány az elődje által legutóbb még abszolvált minimális elvárásokat sem tudta teljesíteni a walya antilopokkal. A túloldalon Young Chimodzi voltaképpen büszke lehet tanítványaira, hiszen egy nehéz csoportban az utolsó fordulóig versenyben voltak a kvalifikációért.
A csoport végeredménye:
C-csoport
Burkina Faso 1-1 Angola 
A C-csoport első két helyezettjének kiléte már korábban eldőlt, Angolának azért lett volna fontos még egy győzelem, hogy legalább egy halvány esélyt megőrizzen a legjobb csoportharmadiknak járó kvóta megszerzésére. Ez végül nem sikerült, de közben azt is megtudtuk, hogy a ougadougoui bravúrgyőzelem sem lett volna már elég Romeu Catato Filémon fiainak a kvalifikációhoz. A mérkőzés nagy részén egyébként a hazai csődörök irányították a játékot, ám a 28. percben némileg váratlanul a fekete antilopok szerezték meg a vezetést, miután Florent Rouamba (CA Bastia) a tizenhatoson belül szabálytalankodott Freddy-vel, a megítélt büntetőt pedig Djalma (Konyaspor) értékesítette. Még az első játékrész hosszabbításában érkezett azonban az egyenlítés, amikor a tunéziai játékvezető a túloldalon is megítélt egy tizenegyest, melyet az azt kiharcoló Jonathan Pitroipa (Al Jazira) vágott a hálóba, aki hatodik találatával a selejtezők gólkirálya is lett. A második félidőben ugyan nem sikerült újra betalálnia és közönségétől győzelemmel búcsúznia a hazájában bundázásért eltiltott belga Paul Put csapatának, ám a tavalyi bravúrezüst után újra szép reményekkel várhatják a csődörök a jövő évi tornát.
Gabon 4-2 Lesotho 
A csoport másik mérkőzésén a játékosként a Portóval BL-győztes Jorge Costa által irányított Gabon tét nélkül fogadta a nyeretlen Lesothót, és Libreville-ben is egy büntető nyitotta a találatok sorát. Az első félidő hajrájában Lévy Madinda(Celta Vigo) ha csak másodszorra is, de értékesített egy tizenegyest, majd Malick Evouna(Wydad Casablanca) már a második játékrész elején tovább növelte egy fejessel a hazai előnyt. Ezután a vendég krokodilok percei következtek, apró szépséghiba, hogy Tsepo Seturumane (Lioli FC) két találata között a Szaúd-Arábiában légióskodó Moitheri Ntoboa saját kapujába talált be, amikor beletette a fejét egy beadásba. A hajrában aztán újra Evouna gólja gondoskodott róla, hogy a hazai publikum ne keserű szájízzel távozzon a meccsről. Így végül a legnagyobb sztárjukat, Pierre Emerick Aubameyangot (Dortmund) nélkülöző párducok is jó formában várhatják a januárban induló tornát, és az is bizakodásra adhat okot, hogy a beugró rendező szomszédsága révén alighanem sok szurkolóra is számíthatnak.
A csoport végeredménye:
D-csoport
Elefántcsontpart 0-0 Kamerun 
A nyári világbajnokságon csúfosan szereplő Kamerun kispadján némileg meglepő módon (és a Puma lobbijának köszönhetően) tarthatta meg állását a német szövetségi kapitány, Volker Finke, aki a selejtezőkre jópár sztárjátékost (Eto’o, Song, Chédjou) száműzött a válogatottból és alaposan megfiatalította a szelídíthetetlen oroszlánokat. Az új csillagok Clinton Njié (Lyon) és Vincent Aboubakar (Porto) lettek, akiknek a vezérletével két kihagyott ANK után a jelen selejtezőcsoportban már korábban bebiztosította Kamerun a továbbjutást, szemben legnagyobb ellenfelükkel. A VB után az elefántok irányítását átvevő Hervé Renard 2012-ben még épp jelenlegi munkaadói orra alá tört borsot a döntőben Zambia trónra vezetésével, új tanítványaival azonban elég hullámzó teljesítményt nyújtanak, így az utolsó fordulóban egy pontra még szükségük volt a biztos továbbjutáshoz. Ezt végül egy meglehetősen "barátságos" mérkőzésensikerült is megszerezni, melyen néhány kósza próbákozás mellett csak Stéphane Mbia (Sevilla) piros lapja borzolta fel a kedélyeket. A gól nélküli befejezés ellenére is Elefántcsontpart szerezte egyébként a selejtezősorozatban a legtöbb gólt, nehéz azonban megítélni, mire lehetnek képesek a narancsmezesek a tornán, és hogy lesz-e esélyük 23 év után újra felérni a kontinentális csúcsra.
Kongói DK 3-1 Sierra Leone 
A csoport másik találkozóján a Kongói Demokratikus Köztársaság a már idáig is csak meglepetésre eljutó Sierra Leonét fogadta, akik ráadásul az ebola-járvány miatt hazai mérkőzéseiket is rendre idegenben voltak kénytelenek lejátszani. A hazaiak számára az abidjani 4-3-as bravúr miatt egy győzelem adhatott még reményt akár a csoport második helyére, és ennek megfelelően neki is estek a leopárdok az ellenfelüknek, ám az első találatot mégis a vendégek szerezték a 28. percben a görög másodosztályból beválogatott John Kamara (Lamia) bombagólja révén. A folytatásban a Leone Stars többször is a frászt hozta a kongói szurkolókra, ám a félidő hajrájában Yannick Bolasie (Crystal Palace) végül kiegyenlített, majd az 59. percben kiharcolt egy piros lapot az ellenfél és egyben egy büntetőt saját csapata számára, melyet Cédric Mongongu (Evian) értékesített is. Emberelőnyben már nyugodtabban játszhatott az egykori belga gyarmat válogatottja, míg aztán a hosszabbításban Bolasieújabb szépségdíjas találata végleg eldöntötte a találkozót. Az idén a Vita Clubot is az Afrikai BL döntőjéig vezető Florent Ibenge fiai ezután izgulhattak, hogy a többi csoport harmadik helyezettje ne múlja felül teljesítményüket, végül kilenc megszerzett pontjuk újabb ANK részvételt ért.
A csoport végeredménye:
E-csoport
Ghána 3-1 Togo 
A némileg csalódást keltő világbajnokság után a Ghánai Labdarúgó Szövetség még megtartotta pozíciójában a szövetségi kapitány Kwesi Appiaht, az Uganda elleni hazai döntetlen és a nyögvenyelős togói győzelem után azonban mégis elbocsátották. Helyét ideiglenesen Maxwell Konadu vette át, ám a Guinea elleni újabb pontvesztés és az ugandai zakó következtében az utolsó körben még egy nagyon éles meccset kellett játszaniuk a fekete csillagoknak Togo ellen, akiknek pedig egy győzelem kellett volna reményeik életben tartásához. Az első félidő közepén három percen belül betalált Abdul Majeed Waris (Trabzonspor) fejjel és Mubarak Wakaso (Celtic) is egy bombagóllal, így eldölni látszott a találkozó. A második játékrész elején Floyd Ayité (Bastia) révén szépítettek ugyan a karvalyok, de a 68. percben a sérült Asamoah Gyan hiányában a csapatkapitányi karszalagot is viselő Emmanuel Agyemang-Badu (Udinese) egy némileg szerencsés gólja végleg eldöntötte a találkozót. A zsinórban hatodik ANK-jára kvalifikáló Ghána irányítását a jövő évi tornára már az egykori Chelsea-menedzser, Avram Grant veszi át, akivel szemben igencsak nagyok az elvárások, hiszen az utóbbi négy kontinensviadalon egyaránt elődöntőbe jutottak a fekete csillagok, nyerniük viszont 1982 óta, vagyis már 33 éve nem sikerült.
Guinea 2-0 Uganda 
A szerb Milutin Sredojević irányításával Uganda viszonylag közel került hozzá, hogy 1978 után újra részt vehessen az Afrikai Nemzetek Kupáján, ehhez viszont az utolsó fordulóban még kellett volna egy bravúros győzelem Guinea vendégeként, az utóbbi országban pusztító ebola-járvány miatt Casablancában megrendezett mérkőzésen. Nem bízta azonban a véletlenre a továbbjutást a „hazai” gárda, Ibrahima Traoré(Mönchengladbach) remekbeszabott szabadrúgásával, és a selejtezősorozatban már ötödik gólját jegyző Seydouba Soumah (Slovan Bratislava) büntetőgóljával magabiztosan győzött. A Syli nationalt már 2010 óta irányító francia Michel Dussuyer így a legutóbbi három tornából kettőre kivezette már csapatát, és a jelenlegi tehetséges generációval bizakodhat benne, hogy ezúttal talán a csoportkört is sikerül majd túlélniük és eljutni a negyeddöntőkig. Hangulatát azonban alaposan leronthatja, hogy tíz hónapja nem kapja meg fizetése egy részét, de saját bevallása szerint nem foglalkozik a problémával, és Alpha Condé, Guinea elnöke nemrég ígéretet is tett a helyzet mielőbbi rendezésére.
A csoport végeredménye:
F-csoport
Zambia 1-0 Zöld-foki K. 
A 2012-ben meglepetésgyőztes Zambia a selejtezőcsoport első három fordulójában nyeretlen maradt, ám azután sikerült hazai pályán legyőzni Nigert, idegenben pedig Mozambikot, így a már páholyban lévő Zöld-foki Köztársaság elleni győzelem reményében saját kezükben volt a sorsuk az utolsó meccsükön. Honour Janza fiai végül többet is támadtak a mérkőzésen a kék cápáknál, és a névjegyét az idei Szövetségi Kupában is letevő Ronald Kampamba (Nkana FC) kissé lesgyanús góljával végül meg is nyerték a találkozót. Azezüst lövedékek zsinórban hatodszor vehetnek részt jövőre az Afrikai Nemzetek Kupáján, most azonban a magukat kvalifikáló nemzetek közül csak a rendező Egyenlítői-Guineát előzik meg a FIFA világranglistáján, ám ahogy korábban már tapasztalhattuk, a különösebben nagy sztárokkal nem rendelkező zambiaiaktól nem áll távol a papírforma felrúgása. Velük szemben a mindössze második kontinensviadalára készülő Zöld-foki Köztársaság pillanatnyilag a negyedik legjobb helyen rangsorolt afrikai csapat, és Rui Águas vezetésével arra készül az alig fél millió lakossal rendelkező turistaparadicsom válogatottja, hogy a tavalyi bravúros, negyeddöntős szereplést is felülmúlja .
A némileg csalódást keltő világbajnokság után a Ghánai Labdarúgó Szövetség megtartotta pozíciójában a szövetségi
Újabb győzelmet aligha várhatunk, hiszen a rendezőt leszámítva a FIFA ranglistán a leggyengébb válogatott Zambia a kijutott csapatok közül, miközben a kék cápák például a negyedike
Niger 1-1 Mozambik 
A világranglista alapján a nigeri válogatott is nagyobb reményekkel vágott neki ennek a selejtezősorozatnak, hiszen az elmúlt két tornára kijutottak a mena antilopok, ám végül a csoport utolsó helyén végeztek. Ebben alighanem az anyagi problémák is közrejátszottak, ugyanis a német-francia szövetségi kapitány, Gernot Rohr faképnél hagyta a csapatot a küzdelmek közben, miután hónapokig nem kapta meg a fizetését. Az utolsó fordulóban Mozambik ugyanakkor győzelme esetén még reménykedhetett volna a továbbjutásban, ám hiába szerezték meg a vezetést a Niamey-ban rendezett találkozón a 73. percben a hazai bajnokságban szereplő Alberto Diogo révén, tíz perccel később az Algériában profiskodó Ali Yacouba (USM Alger) góljával egyenlítettek a hazaiak. A döntetlennek az lett a következménye, hogy végül a mambák is elbúcsúztak ANK-álmaiktól, de Joao Chissano csapatától voltaképpen senki sem várt előzetesen továbbjutást.
A csoport végeredménye:
G-csoport
Tunézia 2-1 Egyiptom 
Az elbukott VB-selejtezők után az amerikai Bob Bradley távozott az egyiptomi válogatott kispadjáról, ám utódja, Shawky Garib is kellemetlen kudarccal ábrándította ki az Afrika Kupák történetében legeredményesebb ország szurkolóit. A fáraókzsinórban harmadszor bukták el a kontinenstorna selejtezőit, ráadásul ezúttal nem is volt sok esélyük a továbbjutásra, hiszen csak a csoport "törpéje", Botswana elleni mérkőzéseiket sikerült megnyerniük, a két jelentősebb vetélytárstól minden mérkőzésen vereséget szenvedtek. Az utolsó körnek is úgy vágtak neki, hogy egy tuniszi győzelem esetén megmarad a legjobb harmadik hely megszerzésének reménye, és ennek érdekében a 41 esztendős hálóőrt, Essam El-Hadarit is reaktiválták a válogatottba. A 14. percben Mohamed Salah (Chelsea) révén meg is szerezték a vezetést az észak-afrikai derbin, de a már biztos továbbjutó kártágói sasok a második félidőben nem ismertek kegyelmet. A csapatkapitány Yassine Chikhaoui(Zürich) révén kiegyenlítettek, majd a hajrában a Ligue 1 egyik nagy idei felfedezettjének, Wahbi Khazrinak (Bordeaux) egy újabb remekbe szabott szabadrúgásgóljával meg is nyerték a találkozót. Az Európában is jó névnek számító belga Georges Leekens által irányított tunéziaiak ezzel rekordként zsinórban tizenkettedszer vehetnek részt az Afrikai Nemzetek Kupáján, és régi fényüket idézve reménykednek benne, hogy 11 év és öt torna kihagyása után ismét éremmel gazdagodhatnak majd februárban.
Szenegál 3-0 Botswana 
Alain Giresse 2012-ben Mali első ANK-bronzérmének megszerzése után hagyta ott a sasokat, hogy egy évvel később átvegye Teranga oroszlánjainak irányítását, és ha a VB-selejtezők rájátszását el is bukták Elefántcsontparttal szemben, az ANK-selejtezőkben az Egyiptom elleni két győzelemnek köszönhetően az utolsó forduló már tét nélküli volt számukra. Végül a dakari közönségtől való szép búcsú is sikerült Szenegálnak, hiszen különösebb megerőltetés nélkül, szép játékkal fektette két vállra Botswanát, pedig korábban a papírformának megfelelően gyengébb eredményeket produkáló zebrák egyszer sem kaptak két gólnál többet. Most az első félidő közepén Pape Kouly Diop (Levante) szögletét fejelte a hálóba Kara Mbodj(Genk), majd pár perccel később Sow forintos gólpasszát értékesítette Papiss Cissé (Newcastle). A második játékrész közepén aztán a korábban gólpasszt adó Moussa Sow (Fenerbahce) maga is betalált egy újabb Pape Kouly Diop-szöglet után és kialakította a végeredményt. Giresse fiai még úgy is jó esélyekkel várhatják a januári kontinensviadalt, hogy a szövetségi kapitány folyamatosan nyilatkozatháborúban áll a válogatott talán legismertebb játékosával, Demba Bával és gyakran mellőzi a kerethirdetéskor.
A csoport végeredménye:
A végső 16-os torna négy csoportjának sorsolását december 3-án tartják meg Malabóban. A magukat kvalifikáló csapatok kiemelése nem a FIFA világranglistája, hamem az elmúlt három torna eredményei alapján történt (mely sajnos nem teljesen tükrözi a jelenlegi erőviszonyokat), mégpedig a következőek szerint:
1. kalap: Egyenlítői-Guinea, Ghána, Zambia, Burkina Faso
2. kalap: Elefántcsontpart, Mali, Tunézia, Algéria3. kalap: Zöld-foki Köztársaság, Dél-Afrika, Gabon, Kongói DK4. kalap: Kamerun, Szenegál, Guinea, Kongói Köztársaság
2. kalap: Elefántcsontpart, Mali, Tunézia, Algéria3. kalap: Zöld-foki Köztársaság, Dél-Afrika, Gabon, Kongói DK4. kalap: Kamerun, Szenegál, Guinea, Kongói Köztársaság
Végezetül pár szó a továbbjutókra vonatkozó előzetes tippjeinkről, melyek közül három végül nem jött be. Az A-csoportban Nigéria szuper sasainak mélyrepülése és a Kongói Köztársaság bravúrja természetesen minket is meglepett, mint ahogy a D-csoportban szereplő Kamerun gyors feltámadása is, bár a helyettük továbbjutónak várt Kongói Demokratikus Köztársaság végülis legjobb csoportharmadikként ott lesz a tornán. Az előzetesen is a legkiegyensúlyozottabbnak tűnő G-csoportban a tőlünk bizalmat kapó Egyiptom elbukott, Tunézia viszont kellemes meglepetésre egy nagyon ütőképes csapattal rukkolt elő. Mérlegünk így a talán közepesnek nevezhető 11/14 találat lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése