Afrikai focicsapatok az olimpián

A hivatalos megnyitóval pénteken kezdődnek meg Rióban a 31. nyári olimpiai játékok, ám az utóbbi időben már szokásos módon a labdarúgótorna első találkozóit már előbb, szerdán és csütörtökön lejátsszák. A férfiak versenyében ezúttal három, a hölgyek között pedig két afrikai válogatott vehet részt, és bár a hagyományok nem megvetendőek, ezúttal túl vérmes reményeik nem lehetnek a kontinens csapatainak.

A férfiak között persze amúgy sem tartozik az olimpia a legjelentősebb események közé a futball világában, 1992 óta csak U23-as játékosok, illetve 1996 óta három túlkoros lehet tagja a kereteknek. Ezzel együtt mára még csak speciális korosztályos vetélkedésnek sem tekinthető a torna, hiszen a legnevesebb tehetségeket és játékosokat egyre kevésbé engedik el klubjaik a felkészülés során a túl nagy presztizzsel és így marketingértékkel sem bíró eseményre. Különösen igaz ez a megélhetési okoból még inkább a klubjaiktól függésben lévő afrikai játékosokra, így sokszor a hazai ligákban szereplő, gyakran amatőr játékosok alkotják ma már a kereteket. Ezzel együtt néhány tehetség feltűnhet a csapatokban és hangolodásképpen talán nem árt végigtekinteni az afrikai labdarúgás rövid olimpiai krónikáját és megismerkedni kicsit az idén induló alakulatokkal.

A gyarmati csapatoktól az aranyérmekig – afrikai olimpia-történelem

Az újkori olimpiáknak már a második kiírásában, 1900-ban rendeztek labdarúgótornát is, Egyiptom labdarúgó válogatottja pedig még jóval a függetlenné válás előtt, már az 1920-as játékokon részt is vett, hogy aztán megszakítás nélkül hatszor egymás után egészen 1952-ig ott is legyen minden ötkarikás rendezvényen. Az első sikerekre sem kellett egyébként sokat várni, 1924-ben Párizsban a magyar válogatott 3-0-s kiverésével a negyeddöntőbe jutottak, majd 1928-ban Amszterdamban Törökországot 7-1-re, Portugáliát pedig 2-1-re legyőzve meneteltek a legjobb négy közé, bár ott aztán Argentína (0-6), majd a bronzmeccsen Olaszország (3-11) már túl nagy falatnak bizonyult. 1960-ban már csoportkört is rendeztek, és Egyiptom mellett már Tunézia is a résztvevők között volt, ám mindkét csapat győzelem nélkül távozott Rómából. Négy évvel később már három afrikai válogatott is képviseltette magát Tokióban, melyek közül Ghána és az ekkor éppen Egyesült Arab Köztársaság név alatt futó Egyiptom is továbbjutott a csoportjából, majd a negyeddöntőben egymás elleni küzdelmükből az északiak jöttek ki győztesen (5-1), az éremszerzés azonban ismét elmaradt, hiszen Magyarország (0-6) és az NDK (1-3) már túl erős volt a csapatnak, így 1964-ben már másodszor végzett Egyiptom a negyedik helyen.

Ezután azonban sokáig az olimpián is elmaradtak az afrikai sikerek, mígnem 1988-ban már felkaphattuk a fejünket, amikor Szöulban Zambia a csoportkörben 4-0-ra kiütötte Olaszországot, bár aztán csoportgyőztesként a negyeddöntőben elbukott az NSzK-val szemben. Az első igazán nagy sikert a barcelonai játékokon produkálta Ghána 1992-ben. A később Olaszországban és Portugáliában is légióskodó Kwame Ayew (Abedi Pelé öccse, a most válogatott Ayew testvérek nagybátyja) vezetésével nem csak a csoportjukat nyerték már meg a fekete csillagok, hanem a negyedöntőben Paraguayt, majd a spanyolokkal szembeni elődöntős vereség után a bronzmeccsen Ausztráliát is legyőzték és megszerezték Afrika első olimpiai érmét labdarúgásban. Ez a bronz egyébként a mai napig Ghána utolsó érme a játékokon.

És még csak ezután következett az afrikai aranykorszak. 1996-ban Atlantában a holland Jo Bonfrere által irányított nigériai válogatott többek között a magyar, a brazil vagy az argentin csapatot is igencsak látványos játékkal kiverve gyüjtötte be a kontinens első olimpiai aranyérmét labdarúgásban. A csapatban olyan későbbi sztárok játszottak már, mint Jay-Jay Okocha, Nwankwo Kanu, Tijani Babangida, Celestine Babayaro, Taribo West, Victor Ikpeba, Daniel Amokachi vagy Emmanuel Amunike. Négy évvel később Sydney-ben már négy afrikai válogatott indulhatott a versenyben, és bár Nigériának ezúttal a negyeddöntő volt a végállomás, a Samuel Eto’oval, Patrick M’Bomával, Geremivel, Laurennal felálló Kamerun egy hazai edző, Jean-Paul Akono irányításával megnyerte az ország történetének első olimpiai aranyérmét.

Ahogy azonban a felnőtt világbajnokságokon, úgy az olimpiákon is megfigyelhető az afrikai labdarúgás fejlődésének megtorpanása az új évezredben. 2004-ben Athénban már csak Mali jutott el a negyeddöntőig, ott azonban a későbbi győztes Olaszországtól vereséget szenvedett, majd 2008-ban Pekingben Elefántcsontpart és Kamerun számára volt a legjobb nyolc a végállomás, bár közben Nigéria ismét a döntőig menetelt, ahol a ’96-os döntőért visszavágó Argentínától végül vereséget szenvedett, de egy ezüst formájában így is begyűjtötte Afrika negyedik labdarúgó-érmét. Legutóbb Londonban viszont Egyiptom és Szenegál jutott tovább a csoportjából, de a négy közé már egyiküknek sem sikerült beverekednie magát, az eredmények visszaesésének következménye pedig az lett, hogy az idei játékokon a korábbi négy helyett immár csak három ország képviselheti a kontinenst.

Rio 2016

Az afrikai férfi csapatok számára a selejtezőt a tavaly decemberi U23-as Afrika-kupa jelentette, melynek dobogósai kvalifikálták magukat Rióba. A keretek már a Szenegálban rendezett tornán sem voltak éppen a legerősebbek, az olimpiára végül kijutó csapatok közül csak a végső győztes, Nigéria sorakoztatott fel két európai légióst, míg az ezüstérmes Algéria és a bronzmeccsen a hazaiakat büntetőkkel legyőző Dél-Afrika ugyanakkor kizárólag hazai játékosokra épített. Rióban már más lesz a helyzet, hiszen három túlkoros is szerepelhet a keretekben, és a torna több, európai klubjaiknál a perifériára szoruló játékos számára is érdekes lehet, így a csapatok elég alaposan kicserélődtek. Ismerkedjünk hát meg egy kicsit az afrikai indulókkal.

A tavalyi U23-as Afrika-kupát megnyerő Nigéria kerete alakult át a legjobban, a szenegáli tornán résztvevő 21 játékosból mindössze hetet visz el Samson Siasia kapitány Rióba. Ott lesz a 19 évesen a korosztályos kontinensbajnokság legjobbjának választott Azubuike Okechukwu (Malatyaspor, a csapatkép jobb szélén), a már Tunéziában pallérozódó Ajayi Oluwafemi (balról a harmadik) és a torna gólkirálya, a szintén csak 20 esztendős Etebo Oghenekaro, viszont az ott védő kapus, Daniel Emmanuel helyett bizonyosan a keret két túlkoros játékosának egyike, a dél-afrikai ligában légióskodó Daniel Akpeyi őrzi majd a kaput.

Mindeközben olyan játékosok maradnak távol az olimpiától, mint Alex Iwobi (Arsenal), Kelechi Iheanacho (Manchester City) vagy Odion Ighalo (Watford), de kimaradt a tavalyi U21-es VB-n is jól teljesítő Taiwo Awoniyi (FSV Frankfurt) és Godwin Saviour (KV Oostende) is. A legnagyobb név így egyértelműen a másik túlkoros, a Chelsea-ből a meghívásnak eleget tevő John Obi Mikel lesz, de érdekes lehet a Roma 19 éves tehetségének, Umar Sadiq-nak az esetleges szereplése is, bár a sorban talán még előtte áll az Osmanlisporból heti álomcsapatunkba is többször bekerülő Aminu Umar. A legtöbb új ember a védelembe érkezik, mint például a hollandiai születésű, most épp Norvégiában alkalmazásban álló William Troost-Ekong, a portugál bajnokságban már alapembernek számító Abdullahi Shehu, vagy a Trencinnel szlovák bajnokságot nyerő Kingsley Madu.

A nigériai labdarúgó csapat legutóbb a londoni játékokon nem lehetett ott, de a pekingi ezüst, no meg az atlantai aranycsapat miatt elég nagy a nyomás a mostani játékosokon, a keret erőssége ugyanakkor nem biztos, hogy megfelel ennek. A csoportellenfelek között igazi nagyágyúk nincsenek, de mind az U21-es EB-győztes Svédország, az Ázsia bajnokának számító, a nemrég az Arsenalba szerződő Takuma Asanóval felálló Japán vagy az USA-t egy interkonföderációs pótselejtezőn kiverő, majd túlkorosként Teofilio Gutiérrezzel megerősített Kolumbia is veszélyes ellenfél, melybe könnyen beletörhet a szuper sasok bicskája.

Mivel Algéria labdarúgócsapata eddig egyetlen egyszer, 1980-ban vett részt az olimpián, így talán a sivatagi rókák szurkolói várják a leginkább a riói megmérettetést. A korosztályos Afrika-kupán ezüstérmes keretből nagyon sokan ott is lesznek Brazíliában, bár épp az akkori csapat legjobbjának, Zinedine Ferhatnak (álló sor jobbról a harmadik) a játékára nem számíthat majd a svájci kapitány, Pierre-André Schürmann, ugyanis az USM Alger csapatával bajnokságot nyerő támadó nemrég a francia másodosztályú Le Havre-ba igazolt és európai légióskodása beindításához részt akar venni új klubja felkészülésében. A friss algériai bajnok keretéből azonban így is többen is utaznak Rióba, mint Ayoub Abdellaoui (álló sor jobbról a második), Mohamed Benkhemassa (első sor bal szélén) és Oussama Darfalou (álló sor balról a második). Mellettük a kontinenstorna fontos láncszemei közül ott lesz a legjobb kapusnak választott Abdelkader Salhi (álló sor bal szélén), a csapatkapitány Ryad Kenniche (álló sor jobb szélén) is.

Az új emberek között elsősorban a jelenleg Katarban légióskodó, 24 évesen már az egyik túlkorosnak számító Baghdad Bounedjaht érdemes kiemelni, aki a megelőző két évben a tunéziai liga góllövőlistájának első, majd második helyén végzett. A két további új légiós, a francia másodosztályból érkező Haris Belkebla (Tours) és a spanyol élvonalban alapembernek számító Rachid Ait-Atmane (Gijon) még túlkorosnak sem számítanak, a huszonhárom év feletti kvótát inkább a már emlegetett bajnok USM Alger középhátvédjére, Abdelghani Demmoura használta el Schürmann.

Akármennyire is készül azonban izgatottan Algéria az olimpiai labdarúgótornára, igen nagy meglepetés lenne a nehéz csoportbólt való továbbjutás. Az U20-as Copa America győztese, Argentína sem éppen a legerősebb kerettel képviselteti magát, de Manuel Lanzini (West Ham), Angel Correa (Atletico Madrid), Jonathan Calleri (Sao Paulo) vagy Diego Simeone fia, Giovanni már az ismertebb játékosok közé tartoznak. Portugália a tavalyi U20-as EB sztáralakulatát jelentette, Honduras pedig csak a Concacaf térség olimpiai selejtezőtornájának a döntőjében bukott el az olimpiai bajnoki címvédő Mexikó ellen.

A dél-afrikai olimpiai csapat Sydney-ben képviseltette magát korábban a játékokon, most pedig három kihagyott torna után lehet ott Rióban, miután a szenegáli U23-as Afrika-kupa bronzmeccsén a büntetőpárbajban sikerült legyőznie a hazai csapatot. A tizenegyeseknél remeklő kapus, Jody February (álló sor bal szélén) helyett az olimpián azonban valószínűleg a túlkorosként behívott válogatott hálóőr, Itumeleng Khune (Kaizer Chiefs) őrzi majd a kaput, ugyanakkor több a kontinenstornán alapembernek számító játékos lesz majd ott Rióban. A támadósorban már a nemrég ez által a keret által megnyert Cosafa-kupán is megcsodált Gift Motupa (álló sor balról a második) és Menzi Masuku (első sor jobb szélén) is bevetésre kész, akárcsak a Mamelodi Sundownsszal bajnokságot nyerő és az afrikai BL-ben is vitézkedő Keagan Dolly.

A védelem tengelyében a csapatkapitány Rivaldo Coetzee (álló sor jobb szélén) mellett ugyanakkor feltehetően a keret másik túlkorosa, a 27-szeres válogatott Eric Mathoho kap helyet. Az Owen da Gama kapitány által behívott két légiós ugyanakkor nem tűnik számottevő erősségnek, az elmúlt évet a Lille B csapatában töltő Lebo Mothiba és a Gremio B csapatában acélosodó Tyroane Sandows felethetően a kedző tizenegyben sem kap majd helyet. A középpályán viszont az előző dél-afrikai szezon meglepetéscsapatát, a Black Aces-t képviselheti majd a szintén a korosztályos torna után a keretbe kerülő Maphosa Modiba, aki az említett Cosafa-kupán már többször bizonyított.

Most persze sokkal nehezebb ellenfelekkel kell majd a Bafana bafanának (illetve az U23-as csapat speciális beceneve: Amaglug-glug) felvennie a versenyt. Rögtön a nyitófordulóban a Neymarral, Marquinhosszal, Felipe Andersonnal és számos sztárral felálló Brazília ellen, mely hazai pályán már nagyon szeretné végre megnyerné első olimpiai aranyérmét labdarúgásban. Dánia a tavalyi U21-es EB-n volt elődöntős, Irak pedig az U23-as Ázsia-bajnokságon kiharcolt bronzéremmel szerezte meg a kvótáját.

  

A nőknél az olimpiai labdarúgó tornák története is rövidebb történelemre tekinthet vissza, az afrikai csapatok teljesítménye pedig jóval visszafogottabb volt eddig is, mint a férfiaké. Az eddigi öt tornából négyen indult hölgy csapat a kontinensről és mindössze Nigériának sikerült egyetlen egyszer bejutnia a csoportkörből a legjobb nyolc közé, ráadásul a kilátások most sem túl fényesek. A női mezőnyben a világ legjobb játékosai is rendre részt vesznek az olimpiai tornán, ugyanakkor az afrikai selejtezőkön a legnagyobb légiós sztárokkal rendelkező Nigéria és Kamerun csak tartalékosan tudott felállni és el is véreztek a küzdelmekben. Rióba végül Dél-Afrika mellett nagy meglepetésre a Kamerunt búcsúzutató újonc Zimbabwe képviselheti majd Afrikát.

A Banyana banyana egyébként a nyeretlenül zárt londoni játékok után most a második olimpiájára készülhet, a kispadon pedig a holland Vera Pauw igyekszik ezúttal tisztességesen helyt állni a csapattal. Ebben a célkitűzésében leginkább a selejtezők gólkirálya, Jermaine Seoposenwe és a csapatkapitány Janine van Wyk képességeire támaszkodhat, de a csoport olyannyira erős, hogy igazából a pontszerzés is bravúrnak számítana. Svédország a legutóbbi EB-n elődöntős volt és az olimpiai selejtezőtornán búcsúztatta a Sydney-ben aranyérmes Norvégiát is, Kína a hölgyek mezőnyében régóta az élvonalhoz tartozik, Brazília pedig hazai pályán éremben reménykedik.

A nagy tornán most debütáló zimbabwei Mighty warriors sokkal nehezebb felkészülés után érkezik Rióba, Shadreck Mlauzi szövetségi kapitány sokat panaszkodott a források hiánya miatt. A játékosok zöme is amatőr egyébként, a csapat legjobbjának számító Rudo Neshambe például újságíró tanulmányait szakította félbe az Olimpia miatt. A zimbabwei női labdarúgás eddigi legnagyobb sikere egy negyedik hely volt a 2000-es Afrika-kupáról, a mostani generációtól hatalmas szenzáció lenne már egy szoros meccs is az egyik favoritnak számító, kétszeres világbajnok, ám olimpián eddig "csak" három bronzot szerző Németország, a legutóbb Londonban bronzérmet szerző Kanada és az Ázsia második legjobb alakulatának számító Ausztrália ellen.