A 2016-os afrikai BL csapatai

A hétvégén megkezdődik a 2016-os afrikai Bajnokok Ligájának csoportköre, melyben utoljára szerepel nyolc csapat, az Afrikai Labdarúgó Szövetség (CAF) régóta várt döntése értelmében a következő szezontól tizenhatosra bővül a mezőny. Az idei csoportkörben ott van a kupasorozat történetének két legsikeresebb gárdája, az egyaránt kairói Al Ahly és Zamalek is, mégpedig külön csoportban. Utóbbiak ellenfelei a BL ezen szakaszáig zsinórban harmadszor is eljutó algériai ES Sétif, a Nigériát négy év szünet után újra a legjobbak között képviselő Enyimba és a selejtezőkből csak a kongói Vita Club kizárása miatt kvalifikáló dél-afrikai Mamelodi Sundowns lesznek. Mindeközben a holland Martin Jol által irányított Al Ahlynak a zambiai meglepetéscsapat ZESCO Uniteddel, az egykori Real Madrid edző, John Toshack által gardírozott marokkói Wydad Casablancával és Gervinho, Kalou valamint Yaya és Kolo Touré egykori nevelőegyesületével, az elefántcsontparti ASEC Mimosas gárdájával küzdenek meg a két elődöntőbe jutó helyért. A kvartettek küzdelmei egyébként augusztus végéig tartanak, az elődöntőkre szeptemberben, a két felvonásos döntőre pedig októberben kerül majd sor.

A-csoport

Alapítás éve: 1907

Cairo International Stadium, Kairó (befogadóképesség: 75.000 néző)

Korábbi BL-eredmények: 8-szor győztes (1982, 1987, 2001, 2005, 2006, 2008, 2012, 2013), 2-szer döntős (1983, 2007), 3-szor elődöntős (1981, 1988, 2010)

Vezetőedző: Martin Jol (holland)

Afrika legrangosabb kupasorozatának rekordere, a 8-szoros győztes Al Ahly két nagy csalódást jelentő év után tér vissza a BL csoportkörébe, és ha már idáig eljutott a csapat, most is a legnagyobb favoritnak számít. A selejtezők során az angolai Recreativo de Libolo (0-0, 2-0) és a tanzániai Young Africans (1-1, 2-1) legyőzése nem ment egyszerűen, de közben az egyiptomi Premier Leuague-et magabiztosan vezeti a csapat, és már csak idő kérdése, hogy hivatalosan is visszahódítsa a tavaly elvesztett bajnoki címet.

A korábban a Tottenhamet, a Hamburgot és az Ajaxot is irányító Martin Jol február végén került a csapat kispadjára, azóta a ligában 10 győzelem mellett mindössze 1 vereséget szenvedett az Al Ahly. A holland szakember a Fulhamnél tölött időszak után három évig nem edzősködött, mielőtt a kairói klub elnöke, Mahmoud Taher meggyőzte, hogy fogadja el a sascímeres egyesület vezetőedzői posztját.

A csapat számos egyiptomi válogatottat tud a soraiban, kezdve a lassan klubikonná váló Sherif Ekramy kapussal (a csapatképen az álló sor bal szélén), a 106-szoros válogatott jobbhátvéd Ahmed Fathival (álló sor balról a második) vagy a 23 éves kora ellenére a nemzeti csapat alapemberének számító középhátvéd Rami Rabiával (álló sor közepén). Utóbbi társa a védelem tengelyében rendszerint az Olaszországból hazatérő Ahmed Hegazy (álló sor jobbról a második), a balbekk pedig a szintén válogatott Sabri Rahil (első sor balról a harmadik). A középpálya legértékesebb tagja Egyiptom új 18 esztendős reménysége, Ramadan Sobhi, akit a hírek szerint a Stoke bármelyik nap leszerződtethet, de itt találjuk az ősi vetélytárs Zamalektől elcsábított Momen Zakariát (első sor jobb szélén) és egy újabb válogatott sort is Walid Solimannal (első sor balról a második), Abdallah Saiddal (első sor jobbról a harmadik) és a csapatkapitány Hossam Ghalyval (álló sor jobb szélén). A csatárok közül a veterán Emad Motaeb már ritkán kap szerepet, viszont az ifjú válogatott Amr Gamal, a ghánai John Antwi és különösen egy mostani BL-ellenféltől, a Wydadtól tavaly nyáron szerződtetett gaboni Malick Evouna (első sor bal szélén) derekasan termelik a gólokat.

Alapítás éve: 1948

Stade Robert Champroux, Abidjan (befogadóképesség: 15.000 néző)

Korábbi BL-eredmények: 1-szer győztes (1998), 2-szer elődöntős (2002, 2006)

Vezetőedző: Siaka Traoré (elefántcsontparti)

Négy év szünet után szerepelhet újra Elefántcsontpart legnépszerűbb csapata az afrikai BL-ben. Gervinho, Yaya és Kolo Touré vagy Kalou nevelőegyesülete egyébként nem éppen a legfényesebb korszakát éli mostanában, bajnokságot már hat éve nem nyert az amúgy 24 címével az ország örökranglistáját magasan vezető csapat és egyelőre talán a kettős terhelés miatt az idei szezonban is kicsit lemaradtak a mimózák. Közben viszont három seletezőkörön is átverekedték magukat. A csádi bajnok AS Coton (1-0, 0-0), a dél-afrikai bajnok Kaizer Chiefs (1-0, 0-0) és a líbiai bajnok Al Ahly Tripoli (2-0, 1-2) elleni párharcok ha kifejezetten nehéz sorsolásnak nem is tekinthetőek, azért nem feltétlen az ASEC volt az utóbbi két ellenféllel szemben a favorit.

Ezt a két párharcot már a márciusban kinevezett Siaka „Gigi” Traoré irányításával vívta meg a csapat, aki amolyan régi bútordarab az ASEC háza táján. Játékosként is a sárga-feketéket szolgálta, 2012 és 2014 között volt már vezetőedző is, majd kis szünet után az utóbbi időben Jean-Marie Assoumou segítője volt, utóbbi leváltása után pedig ismét átvette az irányítást.

Az ASEC hagyományainak megfelelően most is elsősorban akadémiájának neveltjeire épít. Az alig 18 esztendős kapus, Hervé Kouakou (elöl) ugyan Burkina Fasóból érkezett, a védelem tengelyében Nabi Koné (jobbról a második) és Adama Kangouté (az álló sor közepén) azonban egyaránt a klub neveltje, akárcsak a jobbhátvéd, a csapatkapitány Mahan Marc Goua (a jobb szélen). Utóbbi kettő az idei Afrikai Nemzetek Bajnokságán bronzérmet szerző ligaválogatottnak is tagja volt, akárcsak a langaléta támadó Krahire Yannick Zakri (a bal szélen). Gaboni légióskodás után tért haza a balhátvéd Ruffin Ngouan (jobbról a harmadik) és a veterán támadó Adama Bakayoko (balról a második). A középpályán pedig két hazai vetélytárstól érkőző új igazolás, a Gagnoától szerződtetett Armand Tie Boti Bi (balról a harmadik) és a bajnok Tandából átcsábított Daouda Diarrassouba (bal szélen) szűrik az ellenfelek támadásait. Az előretolt ék szerepkörében általában az alig 18 esztendős Youssouf Dao (jobbról a negyedik) szokott kezdeni, de az U21-es válogatott Magbi Gbagbo is be szokott szállni a mérkőzések közben.

Alapítás éve: 1937

Stade Mohamed V, Casablanca (befogadóképesség: 67.000 néző)

Korábbi BL-eredmények: 1-szer győztes (1992), 1-szer döntős (2011)

Vezetőedző: John Toschack  (walesi)

A 13 bajnoki címével marokkói rekorder Wydad az afrikai BL csoportkörös rendszerének bevezetése óta mindössze másodszor jutott el idáig, igaz legutóbb 2011-ben meg sem állt a casablancai gárda a döntőig. Tavaly azonban öt év szünet után visszahódította a bajnoki címet a piros-fehér gárda, majd a BL-selejtezőkben is végigmasíroztak a nigeri AS Douanes (2-0, 1-2), a madagaszkári CNaPS Sport (5-1, 1-2) és a kongói BL-címvédő TP Mazembe (2-0, 1-1) által alkotott úton egészen a csoportkörig. A szurkolók örömét csak az ronthatja el, hogy a nagy városi vetélytárs, Raja szurkolói között kitört márciusi balhé után a casablancai stadiont nem használhatják, amíg átépítik és biztonságosabbá teszik, így a csapat a marrakech-i arénában játsza majd a mérkőzéseit.

A mostani sikerekben egyébként elévülhetetlen érdemei vannak a csapat irányítását még 2014 nyarán átvevő John Toshacknak. A walesi szakember ’90-ben még a Real Madriddal szerzett spanyol bajnoki címet, majd számos európai élcsapatnál megfordult és hat éven keresztül irányította hazája válogatottját is. Az utóbbi időben a sikerek már elkerülték, egy macedón és egy azeri kitérő után Afrikában azonban újra nagy tisztelet és eredményesség kíséri a munkáját, a tavalyi arany után a 2015/16-os szezonban ezüstöt szereztek a hazai ligában.

A bajnokcsapatból egyébként távozott a már említett gaboni gólvágó, Malick Evouna a mostani ellenfél Al Ahlyhoz, valamint az elefántcsontparti Bakary Koné a közel-keletre, de a csapat magja együtt maradt és érkezett pár erősítés is. Tavaly nyáron igazolta a Wydad az azóta alapemberré váló kapust, Zouheir Laaroubit (középen) és szenegáli középhátvéd Mourtada Fallt (bal szélen), aki egyébként tavaly egy másik marrokói klubbal, a Moghreb Tétouannal már szerepelt a BL-ben. A védelem tengelyében általában a rutinos Youssef Rabeh (balról az ötödik) játszik mellette, aki régebben megfordult a Levszki Szófiában is, de immár hatodik éve a casablancaiakat szolgálja, illetve néha az ifjú Amine Attouchi is lehetőséget kap a kezdőben. A balhátvéd posztján a saját nevelésű, 22 esztendős Ayoub Qasmi már sokszor kiszorítja az idősebb Yassine El Kordyt (jobbról a negyedik), a jobbhátvéd pedig a MAS Fesből igazolt válogatott játékos, Abdellatif Noussir (jobbról a harmadik). A középpályán is két korábbi válogatott játékos szűr, mégpedig Salaheddine Saidi (jobbról a második) és a már 34 esztendős Brahim Nakach (jobb szélen). A két szélen a Hassaniából tavaly igazolt Ismail Haddad és az alig 21 esztendős Walid El Karti (balról a negyedik) igyekszik áttörni a védelmeket, a gólokért pedig elsősorban a csapt új üdvöskéje, a szintén 21 éves, saját nevelésű Reda Hajhouj (balról a harmadik) a felelős. Utóbbit segíti a korábban a Rennes-ben és Szaúd-Arábiában is légióskod kongói válogatott csatár, Fabrice Nguessi Ondama (jobbról az ötödik) is, de néha a mali Moctar Cissé és a szenegáli olimpiai válogatott támadó Ibrahima Sory Keita is bevetésre kerül.

Alapítás éve: 1974

Estadio de la Levy Mwanawasa, Ndola (befogadóképesség: 49.800 néző)

Korábbi BL-eredmények: -

Vezetőedző: George Lwandamina (zambiai)

Az elmúlt évtizedben nyert öt bajnoki címével a ndolai klub a zambiai bajnokság legújabb óriása, mely révén 2009-ben képviseltethette magát a kupasorozat történetében először Zambia az afrikai BL-ben, most pedig itt a második alkalom. A dél-szudáni Al-Ghazal (2-0, 1-0) után a szintén ambiciózus guineai Horoyával már megszenvedtek ugyan (4-1, 0-2), majd a Stade Malien kiverése (3-1, 2-1) már kifejezetten bravúrnak számított. A nemzetközi sikerek miatt egyébként az utóbbi időben a ZESCO lett a hagyományosabb fővárosi (Zanaco, Green Buffaloes) és kitwei (Nkana, Power Dynamos) klubok ellenében az ország legnépszerűbb egyesülete, a legmodernebb zambiai stadionnal rendelkezik és szurkolói csoportjai alakultak például Kolumbiában és Türkmenisztánban is.

A 2014-es bajnoki címet már az egykori zambiai válogatott játékossal, George Lwandaminával a kispadon szerezte a ZESCO, aki tavaly nyáron a rézlövedékek szövetségi kapitánya lett. A válogatottal ugyan kellemetlenül elbukott az Afrika-kupa selejtezőin, de a VB-kvalifikációért még versenyben van a csapat és közben a ZESCO-t is sikerült felvezetni a legrangosabb kontinentális színpadra.

A csapat egyébként a zambiai hagyományokhoz képest viszonylag sok légióst alkalmaz, a válogatott kapus Jacob Banda (első sor közepén) előtt például a védelem közepén megtalálható a kenyai válogatott David Owino (első sor bal szélén), balhátvédként pedig az elefántcsontparti balhátvéd Adama Ben Bahn (álló sor jobbról a második), aki korábban már Ghánában és Guineában is légióskodott. Melletük a védelem tengelyében szerepel még Daut Musekwa (álló sor bal szélén), a jobbhátvéd pedig mostanában már az alig 18 éves felfedezett Shemmy Mayembe (első sor jobb szélén).  A középpályán a rutinos Mwape Mwelwa mellett az ellenfelek támadásainak megszűrése leginkább Misheck Chaila (álló sor jobbról a harmadik), Cletus Chama (álló sor balról a második) és egy újabb kenyai válogatott, a Szudánból szerződtetett Teddy Akumu (álló sor balról a harmadik) feladata. A támadásoknál bevethető a szintén Szudánt is megjárt, 21-szeres válogatott Jackson Mwanza (első sor balról a második), a saját nevelésű, 22 esztendős John Ching’Andu, a Kongói DK-ból származó Idris Ilunga Mbombo (első sor jobbról a második) és hogy minden csapatrészbe jusson egy kenyai válogatott, itt van a közönségkedvenc gólvágó Jesse Were (álló sor jobb szélén) is.

B-csoport

Alapítás éve: 1976

Enyimba International Stadium, Aba (befogadóképesség: 25.000 néző)

Korábbi BL-eredmények: 2-szer győztes (2003, 2004), 2-szer elődöntős (2008, 2011)

Vezetőedző: Paul Aigbogun (nigériai)

Felix Anyansi-Agwu 1999-ben kezdődő elnöklése óta az Enyimba Nigéria legnagyobb futballklubja. A dél-keleti Aba városában székelő Enyimba négy év szünet után nyerte meg tavaly hetedszerre a hazai ligát és most ki is használta a „nép elefántja” (ez a név jelentése) a lehetőséget, hogy a BL csoportkörébe jusson. Az országot egyébként utoljára még 2012-ben képviselte ezen a szinten a Sunshine Stars, így egyáltalán nem volt magától értetődő a mostani siker. Az ugandai bajnok Vipers (0-1, 2-0) és a burundi Vital’O (5-1, 1-2) elleni továbbjutás még papírformának tekinthető, a CAF ranglistáját vezető Tunézia tavalyi ezüstérmese, az idén közben bajnokká avatott Étoile du Sahel büntetőkkel való kiverése (3-0, 0-3) azonban bravúrnak tekinthető.

A bajnoki címet szerző veterán Kadiri Ikhana a rivális Shooting Stars-hoz távozott télen a klubtól, a helyére pedig a Warri Wolves élén ezüstérmet szerző Paul Aigbogun érkezett, aki korábban segédedzőként dolgozott már az abai klubnál is. Aigbogun a bajnokságban nem nagyon brillírozik, a szezon felénél csak a hetedik helyen áll csapata, bár az is igaz, hogy a sikerese BL-menetelés közben eggyel kevesebb bajnokit játszottak, mint az ellenfelek.

Mivel a nigériai liga félprofi, és még a tehetősebb klubok is világviszonylatban egészen elenyésző fizetéseket tudnak csak ajánlani, a bajnokcsapatból már többen távoztak, mint például Kingsley Sokari a tunéziai CS Sfaxienbe, vagy Rasheed Olabiyi a Houstonba. Így aztán sok új játékos is érkezett a télen a riválisoktól, az egykori olimpiai válogatott kapus Joel Theophilus Afelokhai (álló sor bal szélén) például a Kano Pillars csapatából, a 22 éves korára már 11-szeres válogatott balhátvéd Chima Akas (álló sor balról a második) a Sharks FC-ből, a 21 esztendős védekező középpályás, Dare Ojo (első sor balról a harmadik) a Kwara Unitedből. A csapatkapitány, Chinedu Udoji (álló sor jobb szélén) 26 évesen már a csapat legidősebb játékosai közé tartozik, de sohasem játszott más egyesületben, mint ahogy a jobbhátvéd John Uche Akabueze is saját nevelés, valamint három Anyanwu testvér, akik közül Emmanuel szerepel a legtöbbet középhátvédként. A keret „matuzsáleme” a valaha a strandfoci válogatottban is megfordult Ikechukwu Ibenegbu (első sor jobb szélén), ugyanis a „Moszkitó” becenévre hallgató játékos 30 évesen irányítja a csapatot. Őt Aigbogun a Warri Wolves-ból hozta magával a télen, akárcsak a szélső Joseph Osadiyét (első sor jobbról a harmadik). A támadók között azonban olyan régi Enyimba játékosokat találunk, mint a selejtezők gólkirálya Mfon Udoh (első sor balról a második), az alig 19 éves, U20-as válogatott Christian Pyagbara (álló sor közepén) vagy a szintén csak 22 eszendős Abu Azeez (első sor jobbról a második).

Alapítás éve: 1958

Stade 8 Mai 1945, Sétif (befogadóképesség: 25.000 néző)

Korábbi BL-eredmények: 2-szer győztes (1988, 2014)

Vezetőedző: Abdelkader Amrani (algériai)

Az algériai Entente Sportive de Sétif az egyetlen klub az idei afrikai BL-ben, mely már tavaly is tagja volt a csoportkörnek, sőt, tavalyelőtt is, hiszen akkor meg is nyerte a klub a kupát. A 2015/16-os algériai ligában ugyan csak a csalódást keltő ötödik helyen végeztek, aminek következtében a svájci Alain Geiger távozott is a kispadról. A selejtezőket azonban még vele vívta meg sikerrel az első fordulóban még erőnyerő sétifi csapat. A Kongói Köztársaság bajnokát, az Étoile de Congo csapatát még viszonylag magabiztos hazai teljesítménnyel sikerült két vállra fektetni (1-1, 4-2), a tavalyi BL-elődöntős szudáni Al-Merrikh ellen azonban nagyon megszenvedtek a fekete sasok és csak több idegenben lőtt góljuknak köszönhetően jutottak tovább (2-2, 0-0).

Az algériai szezon végeztével az az Abdelkader Amrani lett a vezetőedző, aki tavaly az MO Béjaia gárdáját vezette korábban nagy meglepetésre az ezüstéremig, majd a klub története során először a második számú afrikai kupasorozat, a Szövetségi Kupa csoportkörébe. Igaz, közben idén a bajnokságban a béjaiaiak egy hellyel még hátrébb végeztek, mint az ES Sétif.

Az elmúlt évek edzőváltásai közben a játékoskeretben sok alapember megmaradt, a Franciaországban nevelkedett kapus, Sofiane Khedairia (álló sor jobb szélén) vagy a védelem tengelyében a saját nevelésű Kheireddine Arroussi , vagy a jobbhátvéd Amine Megateli (álló sor jobbról a harmadik). A balhátvéd Fares Hachi (első sor balról a harmadik) ugyanakkor tavaly nyáron érkezett Grenoble-ból, és a másik középhátvéd, az U23-as válogatott Ryad Kenniche (álló sor jobbról a második) is egy éve van a sétifieknél. Olimpiai válogatottakban egyébként is bővelkedik a csapat, hiszen egy éve igazolták a bal szélső Zakaria Haddouche-t (első sor jobb szélén) és a támadó Abdelhakim Amokrane-t is. Utóbbi azonban egyelőre még ritkábban jut lehetőséghez, hiszen a negyedik éve közönségkedvencnek számító Metz-nevelés, El Hadi Belameiri (első sor balról a második), a 2014-es VB-n is megforduló és ott a későbbi világbajnok Németország ellen betaláló Abdelmoumene Djabou, vagy a két évvel ezelőtti BL-győzelem két főhőse, a válogatott Abdelmalek Ziaya (álló sor bal szélén) és a kuvaiti kitérő után visszatérő Akram Djahnit (első sor jobbról a második) egyaránt előtte állnak a házi hierarchiában. És akkor még a szezonban házi gólkirály közép-afrikai Eude Dagoulouról nem is beszéltünk, aki egyébként az Algériában bevezetett légiós-tiltás miatt szerződése lejártával távozni kényszerül az egyesülettől. Ugyanez vár a madagaszkári középpályás Ibrahim Amadára is (álló sor balról a második), így egyre nagyobb szerepet kaphat majd a szűrésben a francia születésű veterán Toufik Zerara középpályán és a szintén régi motoros Mourad Delhoum (első sor bal szélén).

Alapítás éve: 1970

Loftus Versfeld Stadium, Pretoria (befogadóképesség: 51.762 néző)

Korábbi BL-eredmények: 1-szer döntős (2001)

Vezetőedző: Pitso Mosimane (dél-afrikai)

A dél-afrikai bajnokság ugyan az egyik legprofesszionálisabb liga a kontinensen, Afrika déli országainak számos elismert játékosát magába gyűjti, ugyanakkor a nemzetközi eredmények az utóbbi időben szerényebbek. Az elmúlt tíz évben mindössze másodszor fordul elő, hogy az ország egyik klubja bejusson a csoportkörbe, igaz, 2013-ban az Orlando Pirates végül csak a döntőben bukott el. A johannesburgi klubok legnagyobb riválisa a pretoriai Mamelodi Sundowns mostanában, mely az utóbbi három évben két arany és egy ezüstérmet szerzett, a BL-be azonban csak nagy szerencsével került be. A zimbabwei Chicken Inn (0-1, 2-0) és a kongói AC Léopards (2-0, 1-1) legyőzése még derekas munkának tekinthető, ám a Kongói DK-ból érkező, két éve BL-döntős AS Vita Club a pályán legyőzte a dél-afrikaiakat (0-1, 2-1). Később azonban kiderült, hogy a Vita Clubban egy játékos jogosulatlanul lépett pályára, így pedig az Afrikai Labdarúgó Szövetség kizárta a kongóiakat és a Mamelodi Sundowns léphetett a helyükre a BL-ben.

A csapatot immár négy éve Pitso Mosimane irányítja vezetőedzőként, aki még játékosként is megfordult a pretoriai brazilok színeiben. Edzői pályafutását épp a városi vetélytárs SuperSports Unitednél kezdte, az ott töltött hat év alatt egy középcsapatból varázsolt élklubot és 2004-ben még a csoportkörbe is elvezette az alakulatot. Nem csoda, hogy a dél-afrikai szövetség is felfigyelt a munkájára, Carlos Alberto Parreira és Joel Santana szövetségi kapitánykodása idején is Mosimane látta el a segítői teendőket, majd át is vette a Bafana Bafana irányítását, ám a 2010-es Afrika-kupa selejtezőinek csúnya elbukása után elbocsátották, amikor egész stábjával és csapatával együtt azt hitte, hogy a zárómeccsen egy döntetlen elég a kvalikifációhoz és csak a lefújás és az ünneplés után szembesült a tévedéssel. Sokáig nem maradt azonban állás nélkül, érkezett a Mamelodi ajánlata, és egy gyengébb szezon után az elmúlt három szezonban már a hazai ligában maradandót alkottak.

A kapuban az utóbbi időben a zambiai válogatott Kennedy Mweene-t már kiszorította az ugandai Denis Onyango (álló sor jobbról a második). Előtte a védelem tengeléyben a 21-szeres dél-afrikai válogatott Thabo Nthethe (álló sor jobb szélén) és a veterán Wayne Arendse (álló sor balról a harmadik) szerepelnek a legtöbbször, a jobbhátvéd immár ötödik éve Ramahlwe Mphahlele, a balhátvéd pedig egy újabb válogatott, a rutinos Tebogo Langerman (első sor jobb szélén), de cseréje, Mzikayise Mashaba is megfordult már a nemzeti csapatban. A középpályán is két válogatott takarít, a két éve szerződtetett Asavela Mbekile (első sor bal szélén) és a klubot már öt éve szolgáló Hlompho Kekana (álló sor balról a második). A támadásokat a bal szélen a csapat új szátrja, Keagan Dolly (első sor közepén) szervezi, aki a klub saját neveltje, de az elmúlt két évet az Ajax Cape Townnál töltötte, idén viszont már anyaegyesülete egyik legjobbja, a bajnokságban 9 gólt és 8 asszisztot produkált és természetesen ő is bemutatkozott már a nagyválogatottban is. bemutatkozott. A jobb szélen Themba Zwane szerepel, középen pedig a 33 esztendős, 55-szörös válogatott Teko Modise irányít már 2011 óta. A csatárok közül a zimbabwei válogatott Khama Billiat (első sor jobbról a második) és a kolumbiai Leonardo Castro (álló sor bal szélén) nevét érdemes kiemelni, aki hazája, Peru és Bolívia után kontinenst is váltott és egyelőre Dél-Afrikában is megtalálta a számítását.

Alapítás éve: 1911

Cairo International Stadium, Kairó (befogadóképesség: 74.100 néző)

Korábbi BL-eredmények: 5-ször győztes (1984, 1986, 1993, 1996, 2002), 1-szer döntős (1994), 1-szer elődöntős (1985)

Vezetőedző: Mohamed Helmy (egyiptomi)

A rekorder Al Ahly mögött az afrikai BL örökranglistájának második helyén a másik kairói óriásklub, a Zamalek áll 5 győzelmével, kettejük versengése pedig idén akár újra folytatódhat. A csoportkörben ugyan elkerülték egymást, azonban mindkét gárda számára a továbbjutás a cél, így a folytatásban még összetalálkozhatnak. A Zamalek tavaly a bajnokságban meg tudta törni örök vetélytársa tíz éves hegemóniáját, idén azonban végig jelentős hátrányban volt, így a karizmatikus Mortada Mansour a játékvezetők folyamatos kritizálás mellett öt edzőt is elfogyasztott a szezon során. A selejtezőket még a skót Alex McLeish irányításával vívták meg a fehér lovagok, a kameruni ezüstérmes Union Douala (1-0, 2-0) és az algériai MO Béjaia ellen (2-0, 1-1), a bajnoki bukdácsolás azonban az állásába került.

A helyére május elején érkezett Mohamed Helmy, aki a hetvenes-nyolcvanas években a klub egyik meghatározó csatára volt és edzői karrierjét is a Zamalek másodedzőjeként kezdte. Később egyiptomi kis- és középcsapatok kispadján fordult meg, különösebb sikert azonban nem ért el, így inkább gyors kényszermegoldásnak tűnt a kinevezése, azóta viszont mind a hét bajnokiját megnyerte vele a csapat, így könnyen lehet, hogy hosszabb távon is számolhat vele az egyesület vezetősége.

Az ősi vetélytárs Al Ahlyval a Zamalek játékosai gyakran a válogatottba kerülésért is vetélkednek, mint ahogy például a kapusposzton is Ahmed El Shenawy (álló sor jobb szélén) akit két éve szerződtettek a fehér lovagok az El Masryból, vagy a két jobbhátvéd, a napokban a Baselhez igazoló Omar Gaber (első sor közepén) és a transzfer után várhatóan több lehetőséghez jutó Hazem Ezam. Szintén egyiptomi válogatott a középhátvéd Ali Gaber (álló sor bal szélén), vagy a veterán balbekk Hamada Tolba (álló sor balról a második), de az utóbbit alkalmanként helyettesítő Mohamed Gomaa is tagja az U23-as nemzeti csapatnak. A másik középhátvéd általában a burkina fasói válogatott oszlopos tagja, Mohamed Koffi (első sor balról a második), a szintén válogatott Ahmed Dowidar ritkábban kap lehetőséget. A védekező középpályások között szerepel az a Tarek Hamed (első sor jobbról a második), aki két éve még a Smouhával szerepelt a BL-ben, valamint a nigériai Maarouf Yussuf (álló sor balról a második), aki 19 éves kora óta játszott a szintén kairói El Shortában, mielőtt két éve leigazolta a Zamalek. Mellettük kevesebbet jut szóhoz a saját nevelésű Ahmed Tawfik, a klub utánpótlásának ékkövei azonban a támadó szekcióban találhatóak meg. A bal szélen a házi gólkirály, Kahraba (első sor jobb szélén) alig 22 éves kora ellenére már megfordult a Luzernnél és a Grasshoppersnél is, mellette pedig helyet kap a vele egykorú Moustafa Fathi és a szintén válogatott Mohamed Ibrahim. A jobb szélen a a 30 éves klublegenda Shikabala (álló sor jobbról a harmadik) szerepel, aki szintén megjárta már Európát (PAOK, Sporting), mielőtt visszatért nevelőegyesületéhez. Középen a rutinos válogatott Ayman Hefny (első sor bal szélén) irányít, a támadók között a tavaly brillírozó Basem Morsi idén halványabb, csak öt gólt szerzett, így gyakran a zambiai válogatott Emmanuel Mayuka (álló sor balról a harmadik) kerül a kedzőbe, aki nyolc év európai légióskodás (svájci, francia és angol kluboknál) után érkezett januárban, de bevethető a 28szoros válogatott Ahmed Hassan Mekki is.