Afrika 9 legnagyobb derby-je

Az elmúlt héten a FourFourTwo magazin állított fel éppen újabb rangsort a világ 50 legnagyobb labdarúgó-derby-jéről, a természetesen brit attitűdű listán pedig az igen előkelő 10. helyre került a kairói derby, de Afrikából még a casablancai városi rangadó is 26., a sowetói pedig 31. helyen szerepel a labdarúgás legjelentősebb rangadói között.

Ennek apropóján blogunk is úgy döntött, hogy számba veszi Afrika leginkább figyelemreméltó rivalizálásait, melyek a kontinensen a klubfutball igazi ínyencségeinek számítanak. Természetesen minden egyes országnak és bajnokságnak meg vannak a maguk rangadói Afrikában is, melyek a helyi szurkolók életében kitüntetett jelentőséggel bírnak, megkíséreljük azonban ezek közül a jelentőségükben, történelmükben vagy erősségükben legkiemelkedőbbeket összegyűjteni egy csokorba. Ezen helyen azonban rangsort már nem áll szándékunkban felállítani a kiválasztott meccsek között, hanem alfabetikus rendben vesszük végig őket.

Helyszín: Stade du 1er novembre 1954, Tizi-Ouzu és Stade du 5 juillet 1962, Algír
Első derbi: 1951
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 104 ; Mérleg: 32 – 41 – 31

Afrika első labdarúgó klubját Algériában alapították 1897-ben (CAL Oran), ám a legidősebb ma is létező klub az országban a Moulouodia Club d’Alger, mely 1921-ben látta meg a napvilágot. A legjelentősebb városi riválissal, az USM Alger csapatával is igen komoly hagyományokkal rendelkező rangadót vívnak, azonban az ország legforróbb derby-je mégsem ez. A független bajnokság első évében, 1962-ben ugyanis egy csoportba került az egylet a Tizi Ouzou városából érkező JS Kabylie-vel, akik az első találkozásukkor 0-3-ról fordítottak, ám a fővárosiak hevesen nehezményezték a győztes találatot, ennek pedig a játékvezető bántalmazása és a szurkolók összeverekedése lett a vége. Ráadásul az algíri visszavágón gyakorlatilag megismétlődött az eset, ekkor ugyanis a JSK játékosai hagyták helyben a bírót, a szövetség pedig nagyon szigorú büntetésekkel sújtotta mindkét klubot, így egyébként az USM Alger lehetett az első bajnok.

A botrányos indítás óta a két ellenségeskedő csapat között máig feszült a viszony, főleg miután a hetvenes években mindketten elkezdtek a bajnoki címekért küzdeni. A JS Kabylie 14 győzelmével az ország legsikeresebb klubja, kétszer az afrikai bajnokcsapatok kupáját is megnyerte. Egyre erősebb ráadásul a klub kötődése a kulturális gyökereihez, Tizi Ouzou ugyanis a kabil régió központja, a jelenlegi klubcímerben is megtalálható már például az amazigh szimbólum, így a rivalizálás egy arab-kabil versengés színezetét is kapta.

Az utóbbi években mindkét klub halványabban teljesít, az MC Alger helyett pedig inkább az USM Alger vette át az első számú fővárosi klub szerepét, és talán a legsajnálatosabb incidens is egy JSK-USMA mérkőzéshez köthető. 2014-ben ugyanis egy ilyen rangadó után hunyt el máig tisztázatlan körülmények között a Kabylie kameruni légiósa, Albert Ebossé, akit a hivatalos jegyzőköny szerint egy csetepaté során a nézőtérről behejított tárgy talált fejbe, ám televíziós felvételeken közben úgy tűnik, hogy az öltözőbe még sértetlenül ért be.

Helyszín: Stade Mohammed V, Casablanca
Első derbi: 1956
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 138 ; Mérleg: 41 – 56 – 46

A marokkói bajnokság, a Botola legnagyobb derbijén rendszerint 80 ezer ember összeverődik a Stade Mohammed V lelátóin, ahol mindig különleges koreográfiákkal készülnek a szurkolók. A 13 bajnoki címével rekorder, jelenleg is címvédő Wydad AC-t még 1937-ben alapították a francia gyarmati időkben az első csak muszlim marokkóiakból álló csapatként. A városi vetélytárssal való éles rivalizálás kialakulása Mohamed Affani, vagyis Jégo apó nevéhez köthető, aki a Wydad egyik alapítója volt, 1952-ben azonban egy vita után kizárták a klubból, így 1955-ben csatlakozott az akkor mindössze 6 éve létező Rajához és annak sikerre vezetésével igyekezett bosszút állni. Az első derbin, 1956-ban ez egy 1-0-s győzelemmel sikerült is, és érdekes módon az egymás elleni bajnoki mérlege azóta is jobb a zöldeknek, és bár a Botolát „csak” 11-szer nyerték meg, az afrikai bajnokok kupasorozatát Marokkóból csak a Rajának sikerült eddig elhódítania, mégpedig háromszor is a kilencvenes évek táján.

Az egykor a Real Madridnál is megforduló walesi vezetőedző, John Toshack által irányított Wydad idén öt év szünet után jutott be ismét az afrikai BL csoportkörébe és egy ponttal vezet is az ősi vetélytárs előtt a tabellán, de a bajnoki hajrában május 8-án esedékes derby ismét rendkívül izgalmasnak ígérkezik. A Raját is európai szakember, a portugál José Romai irányítja, aki egyébként korábban már mindkét klubbal nyert bajnoki címet.

A helyszín azonban rendhagyó lesz, hiszen a márciusban a Raja két ultracsoportja közötti, halálos áldozattal járó összetűzés után a casablancai stadion jelenleg átépítés alatt áll, amíg fel nem szerelik a megfelelő biztonsági eszközökkel és beléptetőrendszerrel, így októberig a csapatok Marrakech-ben játsszák a mérkőzéseiket.

Helyszín: Baba Yara Stadium, Kumasi és Accra Sports Stadium, Accra
Első derbi: 1958
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 102 ; Mérleg: 35 – 36 – 31

Az accrai Hearts of Oak csapata a kontinens egyik legidősebb egylete, 1911-ben alapította egy csapat ifjú az akkor még gyarmati Aranypart fővárosában, és az 1920-tól beinduló gyarmati bajnokság nyolc kiírását meg is nyerte a csapat. Ekkoriban történt, hogy egy meccsüket megtekintő angol tiszt sofőrjének annyira megtetszett a bajnok játéka, hogy végül 1935-ben maga is csapatot alapított szülővárosában Kumasiban, ami mára az ország legnagyobb városa és a legnagyobb Ghánában élő népcsoportot adó asante törzs régiójának központja, így a gyarmatosítók nyelve helyett a klub a nevében is ez tükröződik.

A függetlenség 1956-os kivívása után a ghánai bajnokság igazi országos versengés lett és az Asante Kotoko is részt vett már benne, aztán gyorsan a Hearts of Oak első számú kihívójává is vált, sőt, 1959-ben az első klub, mely megtörte a fővárosiak egyeduralmát és elhódította a bajnoki címet. Azóta összesen 23 elsőséget nyertek a tarajos sülök, míg a Hearts 20 címével a második az örökranglistán, a két csapat dominanciáját pedig jól mutatja, hogy a harmadik helyezett Ashanti Gold „csak” 4-szer diadalmaskodott tavaly a ligában.

A nemzetközi porondon viszont egy ideje már nem tartoznak a ghánai klubok a kontinens élvonalába. A CAF ranglistáján ki is csúszott az első tizenkét helyről az ország, ami azt jelent, hogy már csak egy-egy csapatot indíthat a kontinentális kupasorozatokban. A többi nyugat-afrikai ligához hasonlóan Ghánában sem rózsás a klubok anyagi helyzete, így voltaképpen minden számottevő tehetség légiósnak áll, amint teheti, a szurkolóknak azonban a derby továbbra is az év eseménye marad.

Helyszín: Cairo International Stadium, Kairó, Egyiptom
Első derbi: 1917
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 154 ; Mérleg: 63 – 56 – 35

Bár bevezetőnkben is megjegyeztük, hogy nem áll szándékunkban rangsort felállítani a tárgyalt rangadók közt, azt aligha lehet elvitatni, hogy Afrika egyértelműen legnagyobb derby-je a kairói, nem véletlenül foglalkoztunk korábban már blogunkon is egy külön bejegyzésben a párharc történetével. Nem csak Egyiptom, hanem a kontinens két legsikeresebb egyesületének vetélkedéséről van ugyanis szó, hiszen az Al Ahly 37 bajnoki címe mellé rekordnak számító 8 alkalommal az afrikai BL-t is megnyerte, miközben a Zamalek 5 győzelmével ezen a listán a második, a hazai fronton pedig 12-szer diadalmaskodott.

Ebben a párosításban is a gyarmatosítókkal szembeni nemzeti ellenállást képviselete az egyik klub megalapításakor, az Al Ahly SC név jelentése is ez: Nemzeti Sport Klub. Később a Zamalek ugyanakkor az Európa felé nyitást és a fejlődésbe vetett hitet testesítette meg. A két klub szurkolótábora az utóbbi időben a politikai fordulatokban is jelentős szerepet játszott, a bizonytalan belpolitikai helyzet miatt pedig az utóbbi időkben sajnos nagyon sokszor zárt kapuk mögött játsszák a csapatok a mérkőzéseiket.

Egy év szünet után egyébként idén mindkét klub bejutott az afrikai BL csoportkörébe, miközben a bajnokságban a február vége óta az egykori Tottenham-menedzser, a holland Martin Jol által irányított Al Ahly utcahosszal vezet. A Zamalek ugyan tavaly a sascímeresek tíz éves egyeduralmát megtörve gyűjtötte be a bajnoki címet, idén már az ötödik edzőjüket fogyasztják a szezonban, és a skót Alex McLeish irányításával is bukdácsolnak a fehér lovagok. A szurkolókat alighanem csak az vigasztalná, hogyha a BL-ben összeakadva sikerülne felülmúlni az ősi riválist.

Helyszín: Stade Tata Raphael, Kinshasa és Stade Mazembe, Lubumbashi
Első derbi: 1958
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 154 ; Mérleg: ?

A belga király közép-afrikai gyarmatának északi központjában, a Kongó-folyó partján fekvő Léopoldville-ben (ma Kinshasa) látta meg a napvilágot as AS Vita Club 1935-ben, a Tout Puissant Mazembe elődjét pedig alig négy évvel később alapították meg Benedek-rendi szerzetesek a belgák által akkor Élizabethville-nek hívott Lubumbashiban, mely az ország legdélebbi tartományának, Katangának a székhelye. Az ország független bajnokságának 1958 óta íródó történelmét végig a két nagyváros klubjainak rivalizálása jellemezte, a legtöbbször pedig a két legrégebbi egyesületé.

A Mazembe 14 bajnoki címet tudhat magáénak és a tavalyival együtt immár 5 afrikai BL-győzelmet is, míg a főként a hetvenes években egyeduralkodó Vita Club tavaly 13. hazai elsőségét szerezte meg az ősi vetélytárs előtt. Bár a jelenleg a szövetségi kapitányi teendőket is ellátó Florent Ibengue által irányított fekete delfinek csak 1-szer nyerték meg eddig a kontinens bajnokcsapatainak kupasorozatát, két éve döntősök voltak és idén is bejutottak a csoportkörbe, szemben a címvédő hollókkal.

A két csapat mérkőzéseit sajnos sokszor kísérik erőszakos jelenetek főként a kinshasai lelátókon, és még ha annyira nem is állandóak a sajnálatos események mint a kinshasai derby-ken (Vita Club-Motema Pembe), a 2014-es kongói classico 15 halálos áldozattal járt. Azóta szerencsére a fokozott biztonsági készületek megtették a hatásukat, és múlt hét szerdán is viszonylag kisebb csetepatéval megúszták a gól nélküli rangadót a csapatok.

Helyszín: Nyayo National Stadium, Nairobi és Moi International Sports Center, Nairobi
Első derbi: 1969
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 81 ; Mérleg: 28 – 30 – 23

A kenyai klubfutball ugyan távolról sem tartozik a kontinens legerősebbjei közé, Nairobi két legnagyobb csapatának rivalizálása azonban mindig heves érzelmeket vált ki a szurkolókból. Az 1964-ben alapított AFC Leopards szurkolói ugyanis eredetileg a Luhya törzsből származtak, a Gor Mahia hívei pedig a Luo törzsből. Már az első 1969-es találkozó is botrányba fulladt, amikor egy kifogásolt piros lap miatt a Gor Mahia szurkolói a pályára rontottak és az indulatok azóta is gyakran felkorbácsolódnak Kelet-Afrika legforróbb rangadóján.

A nemzetközi sikerek természetesen jó ideje elkerülik a két gárdát, de a kenyai bajnokságban a Gor Mahia számít a legsikeresebb klubnak 15 bajnoki címével és az utolsó három szezonban is egyaránt a legjobbnak bizonyult. Az utóbbi időben azonban a legnagyobb ellenlábasa inkább a szintén nairobi sörgyár által futtatott Tusker FC, ugyanis a Leopards hiába a második legeredményesebb klub 13 trófeával, utoljára 18 éve ért fel a kenyai labdarúgás csúcsára, az utóbbi években pedig már a dobogóért sem voltak harcban. Ennek ellenére márciusban hazai pályán egy hajrában szerzett góllal legyőzték 1-0-ra az ősi vetélytársat és a tavalyiakkal ellentétben rendben véget is ért a találkozó.

Helyszín: Al Hilal Stadium, Omdurman és Al Merreikh Stadium, Omdurman
Első derbi: 1934
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 155 ; Mérleg: 51 – 49 – 55

Az Afrikai Labdarúgó Szövetség alapítói közé tartozó Szudán ugyan válogatott szinten nagyon régóta nem ért el jelentősebb eredményt, 1976 óta mindössze két Afrika-kupára kvalifikálta magát, ugyanakkor két ikonikus klubcsapata révén folyamatosan a kontinentális élvonalhoz tartozik, tavaly például mindkét rivális az afrikai BL elődöntőjéig jutott. Az Al Hilal (a név jelentése: a Félhold) és az Al Merreikh (a Mars) is az ország legnagyobb városában, Omdurmanban székel, melyet egyébként csak a Nílus választ el a fővárostól, Khartoumtól, így a derby-k idején bőven érkeznek szurkolók mindkét városból már az 1934-es első összecsapás óta, amit stadion híján még a város fűmagokat áruló piacterén rendeztek, így az összecsapást ma is gyakran hívják a Green Grass Market derby-jének.

A két klub egyedülálló versengése voltaképpen a szudáni bajnokság 1965-ös kezdetei óta tartanak, ugyanis az eddigi 52 bajnoki címből csak 4-et szerzett másik csapat, utoljára 1979-ben. Az először 1908-ban (!) Al-Masalam néven alapított, majd a brit gyarmati kormányzat által betiltott és 1927-ben Al Merreikh néven újjászülető klub 20 bajnoki trófeával büszkélkedhet, míg az 1930-ban a régióban elit brit egyetemnek számító Gordon Memorial College (a mai Khartoum University elődje) hallgatói által alapított Al Hilal 28-cal. Az utolsó hat címet felváltva szerezték meg az ország egészét megosztó riválisok, így nem is csodálkozhatunk azon sem, hogy az idei bajnokságban a címvédő Al Merreikh egyelőre komoly hátrányban van.

Helyszín: Ellis Park, Johannesburg vagy FNB Stadium, Johannesburg vagy Orlando Stadium, Johannesburg
Első derbi: 1970
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 155 ; Mérleg: 67 – 54 – 38

Az itt tárgyalt rangadók közül a legrövidebb múltra tekinthet vissza Dél-Afrika legjelentősebb futball-rivalizálása, a sowetói derby, mégsincs azonban olyan lista, mely kihagyhatná a világ legnagyobb futballrangadói közül. Johannesburg legnagyobb, több mint egy millió lakosú negyedében ugyanis ez az év legnagyobb eseménye, mely az apartheid idején szimbolikus jelentőséggel is bírt a fekete lakosság fontosságának hangsúlyozásában.

Az orlandói Pirates csapatát még 1937-ben alapították, nevéül pedig egy amerikai mozifilm szolgált ihletésül. A Kaizer Chiefs gárdáját ugyanakkor jóval később, 1970-ben épp az Orlando egykori játékosa, Kaizer Motaung hozta létre, miután az amerikai Atlanta Chiefs-nél töltött légiós évek után hazatérve elégedetlen volt a Pirates vezetőinek ténykedésével. A két gárda rögtön komoly riválisa lett egymásnak előbb a fehérek számára fenntartott ligán kívül rendezett NPSL-ben, majd 1985-től az első összbajnokságnak tekinthető NSL-ben, 1996-tól pedig a profi Premier Divisionben és a hozzá párosuló három országos kupasorozatban is.

A versengés elég váltakozó sikerekkel folyik, a modern érában 4-4 bajnoki címet szerzett mindkét gárda, és bár immár a harmadik szezon szól inkább a Kaizer Chiefs és a pretóriai Mamelodi Sundwowns versengéséről, nemzetközi téren azonban az Orlando a legeredményesebb, hiszen egy BL-győzelemre és egy döntős szereplésre is büszke lehet. A egyébként hagyományosan családias hangulatú rangadók két tragikus esetet is eredményeztek, ugyanis 1991-ben egy barátságos mérkőzésen 42 halálos áldozatot, 2001-ben pedig 43 ember halálát okozta a lelátókon összezsúfolodó túl nagy tömeg.

Helyszín: Stade Olympique de Radès, Tunisz
Első derbi: 1924
Eddigi hivatalos mérkőzések száma: 149 ; Mérleg: 39 – 54 – 58

A tunéziai Ligue 1 két legeredményesebb csapatának rivalizálása voltaképpen a független bajnokság 1957-es megszületése előttre visszavezet. A létrehozás helyszíneként szolgáló kávéház nevét viselő Espérance-t ugyanis már 1919-ben alapították, a Club Africain-t pedig egy évvel később, hogy öt évre rá aztán a francia gyarmati bajnokság másodosztályban fussanak először össze a gárdák. A harmincas években még a fúzió gondolata is felmerült, ám végül az arisztokratikusabb Bab Jedid negyed csapata lett a Club Africain, míg az Espérance a főváros szegényebb részének otthont adó Bab Souika negyed büszkesége lett. Az évtized végére mindkét egyesület az élvonalba került, a negyvenes években pedig elkezdték gyűjteni a trófeákat is.

A vetélkedés sokáig váltakozó sikerekkel zajlott, ám a kilencvenes évek óta az EST dominálja a bajnokságot. Összesen 26 bajnoki címe közül 16-ot az elmúlt negyedszázadban szerzett a vér és arany egyesület, miközben a hagyományossá váló stabil védekezésének köszönhetően az afrikai BL-ben hatszor is döntőbe jutott, bár ott "csak" kétszer diadalmaskodott. Mindeközben a nagy vetélytárs egyre inkább az utánpótlására kezdett építeni és szép lassan inkább nevelőegyesületté vált, tavaly azonban hosszú szünet után újra a Club African végzett az élen és begyűjtötte 13. elsőségét a bajnokságban.

A francia sikeredző Daniel Sanchez viszont már nem ülhet a kispadon, ugyanis idén mindkétszer az Ammar Souayah által irányított Espérance nyerte a derbit, így elbocsátották állásából. Ugyanakkor az Espérance sem lehet maradéktalanul elégedett, hiszen hét fordulóval a bajnokság vége egyelőre a sousse-i Étoile du Sahel és a sfaxi CS Sfaxien megelőzi a fővárosi csapatokat.

Végezetül talán érdemes csak megemlítés szintjén felsorolni Elefántcsontpartból az abdijani (ASEC Mimosas-Africa Sports), Kamerunból a yaoundéi (Canon Yaoundé-Tonnerre KC), Maliból a bamakói (Djoliba-Stade Malien) derby-ket, melyek valaha nagy presztízzsel bírtak, azonban az utóbbi időkben az egyik csapat olyannyira visszaesett, hogy többé már nem vonzzanak sok nézőt az összecsapások.

Ugyanakkor Guineában a conakry derby (Horoya AC-Kaloum Stars), Tanzániában a dar derby (Young Africans-Simba SC), Angolában a derbi do povo (Petro Luanda-Primeiro de Agosto) vagy Zimbabwéban a hararei derby (CAPS United-Dynamos) is fontos labdarúgó-eseménynek számítanak, ezek a bajnokságok azonban jelenleg nem annyira erősek, hogy szűkített listánkra ezek a rivalizálások is felkerüljenek.

Mindeközben az erősebb nigériai vagy zambiai ligákban több mérkőzés is tekinthető bizonyos szempontból rangadónak, azonban ezek közül jelenleg egyik sem emelkedik ki annyira, hogy szubjektív válogatásunkban megkülönböztetett figyelmet szenteljünk neki.